Jéghideg |✔️

• 21 fejezet

Anna
(Kedd)

Ki ne szeretné a csajos nyaralásokat? Én imádom, főleg, ha tényleg csak csajos nyaralások. De ismételten csatlakoztak hozzánk a fiúk... Mondjuk hála istennek, nem ugyanazok, mint 1 hete a Balatonnál. Igazán kedélyes csapat alakult itt ki. A csapattagjai pedig nem mások mint: Hanna, Sára, Liza, Maya, Máté - Maya barátja, Ádám, és az ő legjobb barátai; Levi, Bence, és dobpergést kérek; Balázs. Igen, az a Balázs. Az én kedves exem. Persze Ádám kijátszotta úgy a lapokat nálam, hogy nem említette meg a volt barátom nevét, ez az ok amiért beleegyeztem, hogy jöhet. Majd a reptéren szembesültem az igazsággal. Enyhén kínos ez a szituáció. Elvégre is ki akar nyaralni az exével, aki miután megfektetett ki is dobott? Na mindegy, még mindig kellemesebb, mint a múlt heti társaság. Úti célunk: Mykonos.

Ami most más volt, hogy az én szüleim, és Ádám szülei is jöttek. Megerősítettek, hogy nem velünk lesznek, csak a kedvenc helyükön engedik ki a fáradt gőzt. Ez azért megnyugtató volt Ádám és az én számomra is.

—Akarsz Balázzsal egy szobába lenni?—viccelődött Ádám. Nagyon élvezte, hogy szívhatja a vérem.

—Akarsz még élni? Mert ha igen van fél másodperced eltűnni, mielőtt elkapom a nyakad.—mondtam neki nem olyan viccesen.

—Maya Mátéval akar lenni.—jött oda hozzám Liza.

—Értem.

—Ne már Anna. Még mindig haragszol?

—Nem.—mondtam félvállról. Hogyne haragudnék? A legjobb barátnőm olyat tett velem, amit tudja, hogy ki nem állhatok.

—Na jól van. Nem érdekel, mindenki azzal alszik, és ott ahol akar. —tettem le a cuccom egy franciaágy közepére.

—Szabad ez a hely?—ért be Balázs ugyanabba a szobába.

—Eszedbe se jusson.—de úgy látszott nem nagyon érdekli, hogy mit mondok neki, ugyanis elkezdett kipakolni.

—Akkor én inkább másik hely után nézek.—indultam kifele az ajtón, de a fiú elém állt.

—Nem beszélhetnénk meg Anna? Olyan rég volt már. Felejtsük el.

—Ja, mint ahogy neked sikerült elfelejteni miután meghúztál?—vágtam oda csípősen.

—Életem legrosszabb döntése volt. Azóta is bánom.—nézett a szemembe közelről, s úgy tűnt, mintha őszintén mondaná. Egy pillanatig el is gondolkodtam, hogy megcsókolom, de szerencsére Hanna megzavart.

—Hát itt meg mi folyik?—kérdezte kínosan a lány. Mi Balázzsal hátrébb léptünk egymástól, mert már vészesen közel álltunk. Balázs egyébként lélegzetelállítóan néz ki. Annó is jól nézett ki, de most. Rendesen kigyúrta magát az amúgy is magas gyerek. Szőke haja rendezetlenül is jól állt, s kék szeme virított a kreol bőrén. Tökéletes és makulátlan fehér fogsorát pedig szerette is villogtatni.

—Menjünk le a partra.—húztam kifele a lányt a kezénél fogva. Végül mindenki csatlakozott. Így sétáltunk le 10-en a partra, ahol a szüleink hajóját elvittük egy körre. A tengeren ahol több hajó is volt kikötöttünk, majd többen beleugráltak a vízbe. A virágos kimonómat levéve, megvillantottam a bordó bikinimet, s kifeküdtem a hajó elejére egyedül, s napoztam egy szalmakalapban. Minden olyan nyugodt volt. Míg nem, egy hajó elsuhant mellettünk, s a fedélzet tagjainak igen jó kedvük volt. Jót nevettem rajtuk, míg nem valaki szemet szúrt.

—Ugye nem?—tettem fel magamnak a kérdést. Azt hiszem Georgot láttam. Utánuk bámultam, de már nem igazán láttam élesen. —Anna, nyugi, csak képzelődsz. Mondjuk ez képzeletnek is rossz.—nyugtattam magam. Ugyan már. Mennyi esély van rá, hogy pont itt nyaral és pont akkor, mikor én? Semennyi! Megnyugodva tettem vissza a fejem a párnára, s becsukva a szemem élveztem a nap finom sugarait.