Jéghideg |✔️

• 26 fejezet

George
(Szombat)

Lehet nem kellett volna ennyire őszintének lennem, de ezt hozza ki belőlem ez a lány. Egyszerűen tényleg úgy érzem, hogy ha a közelében vagyok, megszűnik a világ körülöttem. És igen is fájt, hogy egy másik pasast csókolt meg, és ő simíthatta Anna tökéletes domborulatait végig. De ugyanakkor Carmennel az oldalamon, nincs jogom panaszkodni.

- Most megijesztettelek? - kérdeztem Annától, ugyanis semmit nem válaszolt az utolsó mondatomra.

- Nem. Vagyis nem te, hanem ez az egész szituáció annyira szürreális... - csak néztem rá értetlenül. - Ah, annyira bonyolult ez, hogy egyszerre kívánom azt, hogy soha többet ne lássalak, de ugyanakkor vágyom a közelségedre.

- Tudom miről beszélsz. Ezt éreztem a Landos akciód után. - kezdtünk el sétálni egymást mellett.

- Van egy ötletem. - csattant fel a lány. - Felmegyünk hozzátok?

- Hát nem hiszem, hogy bárki mostanába haza jönne abból a klubból. De azért írok nekik egy üzenetet. - elő is vettem a telefonom, és bepötyögtem, hogy haza jöttem aludni, mert nagyon fáradt vagyok. Persze egyből kérdezték, hogy van e baj, és, hogy segítsenek e. Ezért úgy döntöttem, hogy Albont felkérem cinkostársnak, s fedezheti a hátsómat. Illetve Anna is feltűnésmentesen elintézte a lányokkal az eltűnését.

- Nos mi lenne az a nagy ötlet kisasszony? - kérdeztem tőle a szállásunkon, miközben meglepve őt felraktam a konyhapultra. A lábai közé furakodtam a csípőmmel, s körbefontam a karjaimmal a testét.

- Na! Vedd komolyan! - lökött el egy kissé magától.

- Legyen. Na mesélj! - már nagyon kíváncsi voltam mit talált ki megoldásnak.

- Nos. Arra gondoltam, hogy köthetnénk egy megállapodást. - mondta ki komolyan, de én elnevettem magam. Mintha tárgyalnánk. - Azt mondtad komolyan veszed! - csapott meg Anna.

- Igaz... bocsi. Szóval, miről kötünk megállapodást? - érdeklődtem.

- Ha mégegyszer találkozunk egy véletlen során, akkor elhiszem, hogy egymásnak szánt minket az élet, és megbocsátok neked mindent. Egyszerűen, újrakezdjük.

- És ha nem találkozunk többet?

- Akkor jobb is lesz egymást elengedni. Nem tudom, hogy ezt még lehetne e bonyolítani, de nem is akarom kideríteni.

- Anna... - nem tudtam mit mondjak. Én akartam ezt a lányt, most és mindig.

- Várj! - nyomta a számra mutatóujját. - Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. De egyet kérek George Russell...- nézett komolyan, és eltökélten a szemeimbe. - ne bánts meg. Már több fájdalmat nem tudok elviselni.

- Soha nem akarlak megbántani Anna! - szüntettem meg a köztünk lévő távolságot.

- Akkor megígéred?

- Meg! - néztem határozottan a szemébe, majd hevesen az ajkaira tapadtam. Finoman ledöntöttem a pultra, s egyik kezemmel mellét kezdtem el masszírozni, míg a másikat bevezettem a szoknyája alá. Ő közben a nadrágom cipzárával, s gombjával babrált. Ujjaimmal kényeztettem, amit ő szenvedélyes nyögésekkel jutalmazott. Majd felegyenesedett, s óriási vággyal tépte le rólam az inget. Piszok szexi volt, hogy ennyire kíván. Ha tudná, hogy én minden pillanatban legalább ennyire kívánom őt...Vágyakozást láttam a szemeibe, és nem csak a szexre, hanem, hogy fussunk még össze. Tudtam, hogy ő is ezt akarja. Márcsak valahogy meg is kellett történnie.

Anna
(Szerda)

Nehéz volt a George nélkül töltött idő, s azt kívántam, hogy bárcsak összefutnánk. De ez a napok múlásával egyre csak valószínűtlenebbnek tűnt. Szerda este, a görögöktől átrepültünk az olaszokhoz. Egész pontosan egy gyönyörű kis eldugott tó mellett levő óriási, és hangulatos faházba. S kezdetét vehette, a csak csajos nyaralás. Csak mi lehettünk öten. Épp az idős háztulajdonos bácsival beszélt Maya olaszul, ugyanis a pasas nem tudott angolul. Így kapóra jött az egyetlen egy lány, aki rendelkezik olasz tudással.

- Ciao! - integetett a bácsi, ahogy lelépett, s mi is ugyanígy tettünk.

- Na mit mondott eddig? - támadtuk le egyből Mayát, ahogy odaért a kis körünkbe.

- Igazából, csak a viharokról beszélt, meg, hogy a kávéfőző elromlott. - s úgy tűnt befejezte a mondanivalóját, majd hirtelen eszébe jutott a legfontosabb is. - Jaa... és persze. - csapott a homlokára. - Csak a faház fele a miénk, a másik felébe majd holnap érkezik egy csapat. Közös a konyha, és a nappali. Valamint egy fürdőszoba is az emeleten. - ennyit a csak mi leszünk 5-en kijelentésemről...