Jéghideg |✔️

• 15 fejezet

George
(Szombat)

—Jó reggelt!— köszöntöttem a mellettem felkelő lányt. Nem, sajnos nem Annát. Egész este a buliban Norissal volt elfoglalva, vagy valamelyik barátnőjével táncolt igen figyelem felkeltően. Lizával továbbra is szövetségesek vagyunk, és nem szeretném bedobni a nagy ágyút, de ha kell megteszem. —Ágyba kávé?

—Jöhet egy 2 óra múlva!—mosolygott a lány, s visszatette a fejét a párnára. Na pont ez az oka annak, amiért ő egyáltalán nem az estem. Leszaladtam a lépcsőn egy szál nadrágban egyenesen a konyhába, de meglepetésemre más is volt már fent rajtam kívűl.

—Jó reggelt!—köszöntem a nekem háttal álló Annának, aki épp egy bögrét tartott a kezében. De annyira megijedt, hogy leejtette azt.

—Basszus George... nagyon megijesztettél.—fordult felém, majd lehajoltunk egyszerre összeszedni az üvegszilánkokat. —Hagyd csak, mindjárt feltakarítom.

—Az én hibám, ez a minimum, hogy segítek.—láttam, hogy csak megrázza a fejét. Felvettem egy nagyobb üvegdarabot, amin 3 ember fej látszott, és föléjük volt írva, hogy család. Ekkor döbbenten rá, hogy ez a lányt és a szüleit jelképezi. Mekkora egy szerencsétlen vagyok. Láttam is Annán, hogy kissé szomorkás, vagy inkább összeszedetlen. —Várj.—fogtam meg a kezét.—Hagyd, megcsinálom. Ülj ki addig a teraszra, és mindjárt viszek egy kávét. —a lánynak nehezére esett a szemembe nézni, vagy mosolyogni, de most mindkettőt megtette egy pillanatra. S tette amire kértem. Én pedig pár percen belül vittem is neki a kávét.

—Köszönöm.—mosolygott egyet.

—Érzelmi értéke volt annak a bögrének ugye?

—Mondhatni. A családot ábrázolná. Már ha ez az.—mondta kissé fájdalmasan.

—Nem vagy jóba a szüleiddel?

—Oh, dehogyisnem. Már amikor van épp rám idejük, vagy eszükbe jut, hogy van egy lányuk. Tudod nagyon hálás vagyok nekik, mert elvégre is mindent és annál többet is megadtak nekem. De mindez semmit nem ér, ha nem velük élvezhetem ki.

—Hát... megértem. Csak nekem ott voltak a testvéreim.— s továbbra se dobtam fel.—De héj, neked meg itt vannak a barátnőid.

—Igen.—ekkor mosolygott egyet.—Ők az én kis családom.— s új ötletet adott egyetlen szavával. Amit majd később meg is fogok valósítani. —Köszönöm a kávét, és a takarítást, viszek egyet Landonak is.—s a kávéfőzőig követtem.

— Oh, hogy telt az este?—kerültem vissza a szörnyű valóságba. Ugyanis rákellett döbbennem, hogy az egyik legjobb barátom fekszik egy ágyba az én kiszemeltemmel.

—Őszintén? Borzalmas volt...—kuncogott egyet, majd folytatta.— eléggé kitúrt a saját ágyamból.

—Talán rossz szobatársat választottál.

—Vagy talán nem volt más választásom, csak bele kényszerültem ebbe a helyzetbe...—hadarta el óriási hirtelenséggel, mintha ez lenne az oka, a mai rossz kedvének. —De mindegy is, így alakult. Na megyek felviszem a kávéját.—s megpaskolta a vállam.

A délelőtt folyamán még muszáj volt valamit tennem, hogy Anna olyan féltékenységet kapjon, hogy egyből visszarohanjon hozzám. De kapóra is jött, hogy kimentünk medencézni. Anna a nyugágyon napozott egyedül, s minket fürkészett. Hirtelen ötletből felemeltem Lizát, a popsiánál fogva, s csak mosolyogtam rá, mintha annyira őszinték lennének az érzelmeim iránta. S ő is tökéletesen játszotta a szerepét. Annába pedig rendesen belevágtuk az ideget, ugyanis bement a házba. 1-0 ide.

Naplemente előtt lementünk a partra mindannyian nézelődni. Nem tagadom, zavart, hogy Norris az én nőm kezét fogja, de beugrott a délelőtti ötletem.

—Mindjárt jövök.—szakadtam el a társaságtól. És olyan árust kerestem, aki egyéni bögréket gyárt. Röpke 20 perc alatt meg is valósította az elképzelésem a néni, s beletettem a bögrét egy ajándék dobozba. Visszasétáltam a többiekhez nagyon boldogan, s megelégedetten magammal. De a mosolyom gyorsan le is konyult, mikor leesett mit néznek a többiek.

—Istenem, de édesek.— mondta Sára. Hát én egyáltalán nem találtam édesnek, hogy a stég végén Anna és Lando csókolózik...

—Haver, Lando főnixmadárként tért vissza a fogadásba.—súgta oda Max. De ekkor már teljesen eldurrant az agyam. Fogtam magam , s feszülten elvonultam. Senki kérdésére nem válaszolva.

Anna
(Szombat)

Visszaérve a szobámba egy ajándékdoboz várt az ágyamon. Nem haboztam, ki is nyitottam egyből. Egy bögre volt benne. De nem akármilyen... egy fénykép volt rajta 5-ünkről, s felé írva; családom.

—Geroge...—mondtam ki halkan a nevét. De miért nekem vesz ajándékot, mikor Lizát fűzi?

Mától megtaláltok az instagramon is @wattpadstoories néven!