Jéghideg |✔️

• 14 fejezet

Anna
(Péntek)

—Mi az istent csináljak Hanna? Szerinted direkt csinálták? Szerinted Liz képes lenne visszaadni, azt ami anno Landoval történt?

—Pontosan mi is történt?—nevetett a barátnőm.—Ja igen semmi. Anna nagyon ráparázol. És teljes feleslegesen... na várjunk csak.—fürkészte az arckifejezésem.—Hacsak te nem...—s ekkor belepillantottam a bánatos szemeimmel az övéibe.—Baszki Anna! Te bele estél!—sikított.

—Héj, héj. Csssss!—csitítottam az izgatott lányt.—Én... én....én nem tudom, hogy mit érzek.—hajtottam le bánatosan a fejem.

—Jajj, dehogynem. Csak félsz elköteleződni. Mondjuk nem is csodálom, azok a dolgok után...—ölelt át a barátnőm.—Nézd, Liz nagy játékos, de veled sosem szúrna ki. Beszélj vele! És mond neki, hogy cserélnéd a kis tacskót, az ő esti dobermannjára.—nevettett. Majd leesett, hogy Landoról és Gerogéról beszél, s én is elnevettem magam.

—Ez szörnyű hasonlat volt Hanna.—nevettem, de már majdnem sírtam is a nevetéstől.

Geogre
(Péntek)

—Szóval én neked is, és magamnak is jót akarok. Csakhogy tisztázzuk. És azt is, hogy nem vagy az esetem.

—Csakhogy tisztázzuk te se az enyém. Na de miről is beszélsz?—kérdezte Liza, miközben kettesben beszélgettünk a teraszon.

—Neked Norris kell, ugye?—s a csaj csak bólintott.—Szuper, nekem meg Anna. De már elegem van ezekből a játékaiból, meg, hogy ő sem tudja mit akar. Hát gondoltam segítek neki rájönni. És mi sem hozhatja jobban elő az érzelmeket, mint a féltékenység.

—Várj... Szóval, játszuk el, hogy alakul valami köztünk, csak, hogy Annát megkaparintsd?

—Pontosan. És persze, te pedig a haveromat.

—Nézd George, ismerem Annát, és a múltját, hidd el ő nem ilyen fajta. Előre szólók, hogy ezzel nem vonzani, hanem eltaszítani fogod.

—Ugyan már. Sokmindent tapasztaltam már én. Bízd ide.—de a lány még mindig azt az aggodalmas fejet vágta.—Na, most benne vagy, vagy nem?—nyújtottam felé a kezem.

—Legyen. De ha rossz sül ki belőle, ez mind a te hibád lesz. És megöllek, ha megbántod a legjobb barátnőmet.—nyújtotta ő is a kezét, de ekkor megláttam Annát, ahogy minket figyel, s inkább megöleltem az előttem álló lányt.

Már annyi fogadás megy itt, hogy már nyomon követni sem bírom. Bár továbbra sem tudom, hogy miről szól már ez nekem.

Anna
(Péntek)

—Bocsi a zavarásért.—nyitottam ki az épp ölelkező Georgéra és Lizára.—De Liz. Tudsz jönni egy kicsit?—s elszakadt a fiútól, és az emeleten lévő szobámba mentünk.

—Mi van köztetek?—nem kerteltem, csak egyből rákérdeztem.

—Nos, tegnap nem történt semmi, csak összebújva aludtunk. És azt hiszem ez az ok amiért annyira megtetszett ez a srác. És ez mind neked köszönhető. Igazad volt, Lando nem hozzám való, és köszönöm, hogy erre felhívtad a figyelmem. Így mostmár tényleg olyanra fókuszálhatok aki hozzám passzol. — a szavam elakadt. Leesett az állam. Hogy ő és Geroge egymáshoz valóak?!?! Na nem, ez még viccnek is rossz. De igaza van, ezt magamnak csináltam... és a legjobb barátnőmnek nem okozhatok fájdalmat.

—Na és, Lando és közted volt valami az éjszaka?—kérdezte izgatottan, s csak mosolygott. Hazudj Anna! Hazudj! Mondta egy belső hang.

—Öhh... annyira nem emlékszem. Kissé erős volt az este. De nagyon egybe voltunk, és nem túl sok ruha volt rajtunk, mikor felkeltem.—hazudtam.

—Hát, azért remélem az első alkalmatokon nem voltál matt részeg.— ha valami, akkor az biztos, hogy nem feküdtem le senkivel.

—Hah.—nevettem kínosan.—Én is remélem.

—De ugye nem bánod Georgét? Elvégre is olyan, mintha párt cseréltünk volna. Így nem maradok egyedül.—kérdezte, s boldognak tűnt. Így ismételten hazudtam.

—Neem...Dehogyis. Örülök, ha úgy érzed, hogy ő a te embered.—de szinte már fájt ez a hazudozás.

—Ez remek!—pattant fel.—Hát, sok sikert Norissal!—s kisétált az ajtómon. A fejem a párnámba nyomtam, és úgy kezdtem el hisztizni.

—Na hogy sikerült?—nyitott be Hanna. —Uh, úgy látom borzalmasan.

Hát nem tudom, hogy a borzalmas szó az eléggé leírja e, azt ami az előbb történt. Rémálom. De ha elvégre is nekem Lando kell, akkor úgy is teszek...