Jéghideg |✔️

• 27 fejezet

Anna
(Csütörtök)

Bevállaltam a másodikon az egyetlen szobát, aminek nem volt fürdőszobája. Este még főztünk egyet, és boroztunk. Az első két napunkat pihenősre terveztük, és úgy is alakult.

- Szerintetek mikor jönnek a fiúk? - kérdezte izgatottan Sára.

- Lehet láttak minket az ablakon, és megijedtek.

- Ki mondta, hogy fiúk lesznek?

- Megérzés. - rántotta meg a vállát.

- Anna! - igyekeztek kiábrándítani a gondolataimból. - Anna! Halo! Itt vagy? - jeleztek már a kezükkel is.

- Igen!

- Mi vette el ennyire az eszed? Vagy inkább ki? - nevettek össze a lányok. Nem árultam el mindent Georgeról, és rólam.

- Későre jár lányok! - keltem fel az asztaltól. - Jóéjszakát! - mosolyogtam zavaromban, míg ők csak vinnyogtak.

A második emeleten csak egy szoba volt ami a miénk. Az ház két részre lett osztva, a jobb oldal; ami a miénk volt, és volt a bal oldal; ami meg a másik brigádé. És persze a konyha, a nappali, és egy fürdő, ami közös volt, és a szobám emeletén helyezkedett el.

A szobámba beérve ledobtam magam az ágyra, s elszundítottam véletlen. Nagyjából egy óra múlva felkeltem s levettem magamról a ruhát, és a testem köré csavartam egy törölközőt. A hajam kontyba fogtam, s a nesze szeremmel együtt átsétáltam a közös fürdőbe. Megengedtem a zuhanyt, amiből csak jéghideg víz jött. Hiába csavargattam a forró irányba nem melegedett.

- Remek! - akadtam ki. Összeszedtem a cuccom, s kinéztem a folyosóra, a másik szoba ajtaja még mindig nyitva volt. Gondoltam bemegyek ahhoz a szobához tartozó fürdőbe. Ebből a zuhanyból jött is melegvíz. Leraktam a cuccom a mosdókagylóra, ledobtam a törölközömet, és beálltam a zuhany alá.

George

A gépünk késése miatt, nagyon késön értünk a szállásra. Benyitva a hangulatos faházba nagy meglepetés fogadott. A lányok. A szívem egyik fele a legboldogabb volt, a másik nem örült, hogy megint egy helyen vannak a fiúk és Anna. Szeretek a lánnyal lenni, de csak vele. Kettesben, ez lenne a lényeg. Vegyesek voltak a reakciók. Sára kiakadt, hogy újra Charlessel kell lennie összezárva. Hanna örült Maxnek, s felém is ejtett egy biztató mosolyt, ami meglepett. Annát sajnos hiába kerestem a szememmel, nem találtam.

- Ehhez még innom kell! - kelt fel Sára az asztaltól, s elővett még egy üveg alkoholt. - Esetleg egy kört? - fordult felénk. - Ittasan elviselhetőbbek vagytok. Jelezve, hogy elfogadjuk ledobtuk a cuccunkat, s leültünk.

- Héj! - súgta oda nagyon halkan Hanna. - Van egy jobb ajánlatom.

- Hallgatlak. - mosolyogtam.

- Anna a másodikon van. Egyetlen egy szoba van még mellette. Nem vagy fáradt? - mosolygott a sunyi lány.

- Most, hogy mondod. - nyújtóztattam ki a karom, s ásítottam egyet.

- És szerintem tusolj le előtte! - kacsintott Hanna. Vettem a célzást. - Majd én fedezlek.

- Én inkább ezt most kihagyom. - keltem fel az asztaltól. - Elteszem magam holnapra. - bár úgy néztem senkit sem érdekelt, amit mondok.

Beléptem az újdonsült szobámba, amit Hanna ajánlott nekem. A fürdőszobámból fény és hang szűrődött ki. Tudtam, hogy Anna van bent. Levettem a ruhát magamról, és halkan benyitottam. Anna háttal állt neki,  s nem vette észre, hogy mögötte állok. A világ legnagyobb mosolyával léptem be a zuhany alá, s gyengéden megsimítottam a vállát. Ijedten, s kissé vágyakozón felém fordult.

- Mi ez a győztes mosoly Rusell? - incselkedett velem. Szerintem annyira vágyott már rám, hogy ezért nem lepte meg a jelenlétem.

- Hát tudod kedves Anna... - karoltam át a csípőjét, s nekinyomtam a falnak. - megvan a véletlen találkozás. Mostantól az enyém vagy. Csakis az enyém. - kezdtem el csókolgatni a nyakát hevesen, s egyre csak lentebb haladtam. A leggyengébb pontjánál megálltam, s felnéztem rá.

- Miért hagytad abba? - nézett le rám felizgultan.

- Mond ki! Mond ki, hogy csak az enyém vagy!

- Csak a tiéd vagyok! - hadarta el gyorsan, hogy minél hamarabb folytassam a kényeztetését. A legnagyobb nyertes mosolyra húztam a szám, majd folytattam amibe belekezdtem.