Jéghideg |✔️

• 12 fejezet

George
(Vasárnap)

Mindenki elől elmenekülve, de leginkább a saját gondjaim elől, berohantam az öltözőmbe. S reméltem, hogy lehetek egy kicsit egyedül. De ez a tervem meghiúsult, mikor Anna benyitott az ajtón.

Nagy örömében a lány a nyakamba ugrott, ami amúgy ha nem vagyok pattanásig feszült hangulatomba jól is esett volna.

—Annyira büszke vagyok rád.—lihegte a nyakamba, de én igyekeztem finoman eltolni.—Valami baj van?—kérdezte aggodalmasan. Annyira odafigyel rám, mint még anyukám se. De most nem gondolhatok erre.

—Nem, nincs.

—George, ne már.—mosolygott továbbra is, finoman meglökött.

—Miért is csináljuk ezt?—kérdeztem tőle, mire megkomolyodott.

—Mármint mit?

—Miért viselkedünk úgy, mintha többek lennék egy egyszerű barátoknál?—mondtam ki kegyetlenül. Láttam, hogy a lány arcán átfutott a fájdalom.

—De hát, valamelyik map még te akartál többet...

—Akartam? És te ezt honnan tudod?

—George, mi van veled?—nyújtotta az arcom felé a kezét, de én elhajoltam.

—Ha te eltudod fogadni, hogy csak barátok vagyunk, akkor van miről beszélnünk. De amúgy nincs.—fordítottam neki hátat, hátha úgy könnyebb lesz, de nem volt.

—Barátok? Hát jó, de akkor soha többet ne próbálj megcsókolni, mert esküszöm az égre, hogy rendesen pofán verlek.—mondta rettenetesen mérgesen, s kiviharzott a szobából. Nagyon rosszul éreztem magam, de tudtam, hogy ez lesz a legjobb mindkettőnknek. Megfordultam a bejárati ajtóval szembe, s Albon ott állt. Remek, hallotta.

—Ez igazán szép volt George Russell.—mondta ítélkezően.—Látod, pont ennyit kértem tőled. Tegyél meg szegény lányért annyit, hogy nem bántod meg. De neked előbbre van az a hülye fogadás.

—Leállnál? Ezzel kiszálltam abból a hülye fogadásból, és azt hiszem Anna se fog már velem többet szóba állni.—mondtam ki, s haverom meglepődött.

—Ne aggódj, úgyse fogtok már találkozni. Még egy hét haver, és megyünk haza. Addig kibulizhatod magad.

—Rohadt sok kedvem van most hozzá.—ironizáltam. De a fiúk annyira akartak erre a magyar fesztiválra menni, hogy nem mondhattam le.

Anna
(Csütörtök)

Vasárnap óta nem hallottam a pilótáról, s nem is bánom ezt. Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi, nagyot csalódtam benne. De ugyanakkor magamba még nagyobbat, tényleg elhittem, hogy ő más, és adtam neki esélyt, de csak az időm vesztegettem. De nem baj itt vagyunk már 1 napja a balatoni nyaralónkba, és este végre kezdetét veszi a Sound. Majd ott felejtek, de rendesen.

—Öhh, héj Anna.—jött oda hozzám Sára, miközben én a szempillaspirálom tettem fel.—Tudod van ez a Leclerc gyerek, akiért egészen oda vagyok, és alakul is itt valami.—ahányszor csak felhozta a pilótát, nekem George jutott az eszembe.

—Igen Sára, tisztában vagyok vele.—nevettem.—Na mond mit akarsz.—biztos voltam benne, hogy valamit kérni akar.

—Nos, maradt a fesztiválon néhány haverjával, és annyira bénák voltak, hogy elrontották a foglalást, így véletlen két hónappal későbbre foglaltak. És most nincs hova menniük...

—Had találjam ki. Maradhatnának e itt?.

—És? Maradhatnának 5-en ?—pillogott rám.

—George is köztük van?

—Őszintén nem tudom, de szerintem nem. Charles azt mondta, hogy eléggé fura volt, szinte bánatos, gondolom inkább haza ment.

—Jól van. Nem is számít.

—És... akkor?—nézett rám a világ legédesebb bociszemeivel.

—Szerintem elég nagy ez a ház, nekik is még.—egyeztem bele. Majd a nyakamba ugrott vinnyogás közbe. Igazam volt, bőven elférnek. Van 6 háló, ha mi a csajokkal összeköltözünk meg főleg, plussz ott vannak a kanapék.

—Na, bent tali csajok.—mentünk el Hannával már sokkal hamarabb. Semmi különös célja nem volt, csak nem szeretek sokat várni.—Aztán vigyázz kit engedsz be a házba Sára!—kacsintottam.—Na meg a bugyidba.—nevettük el magunkat.

Az este folyamán gyönyörűen lerészegedtem. Bár szerintem inkább lehetett valami a piámba, ugyanis ennyire nem szoktam rosszul lenni. Egyszer csak már azt vettem észre, hogy Hanna nincs mellettem, így felhívtam az első számot a telefonomba, ami Sára volt. Megbeszéltük, hogy oda jön hozzám, ami be is következett. Csakhogy nem egyedül volt, mindenki ott volt. És mikor azt mondom, hogy mindenki, úgy is értem.

—Úristen, hát itt vagy. Már mindenhol kerestünk.—bújt hozzám a négy barátnőm. S ekkor megláttam az új vendégeinket is, bár elég homályosan.

—Hát, megtaláltatok.—kapálóztam össze vissza, ami totálisan halál gáz volt, de ez teszi velem a mérték nélküli alkohol.

—Jó, azt hiszem neked mára vége a bulinak. Haza viszlek.—mondta az egyik lány, de már kettőig sem láttam.

—Hagyd, majd én.—mondta egy férfi hang, vagy valami olyasmi lehetett.

—Nem hiszem, hogy...—vágott rá a barátnőm.

—Ennyivel tartozom neki, és nektek is, hogy befogadtatok.—majd már csak egy kart éreztem aki átkarolt, hogy stabilabb legyek.

—Uhh... neked jó kigyúrt tested van.—fogdostam meg a hasát séta közben, de továbbra is képtelen voltam látni.—Te vagy a pasi az álmaimból? A félmeztelen kocka hasú adonisz?

—Csak szeretnék lenni az álmaidban.—nevetett.