Barbár Kacchan, a hős szerelmes - Bakugou Katsuki fanfiction - BNHA - MHA

Bónusz - A szelek szárnyán

Bakugou Katsuki, a barbár, akit minden lány elkerült még a sajátjai közül is, most vörös sárkánya hátán egy hercegnőt rabolt. A tény okozta, hogy a hercegnő hivatalosan lemondott érte a rangjáról, és mindarról, ami az elmúlt 17 évben a mindent jelentette neki... valami lágy szenzáció töltötte el a lány érintésére. Az ismeretlen érzés, csak azért nem dühítette fel, mert kivételesen kellemesnek ítélte meg. Nem ragasztotta rá az idegesítő, a kellemetlen vagy a nem kívánt címkét. Akarta a lányt. Jobb kezével szorosan átfogta a barna hajú két karját, a dereka körül. Mintha így jelezné, hogy ne engedjen a szorításon, nem mintha megfordult volna a lány fejében odafent.

Ayamin aki erősen a dereka köré fonta a karját, habár eleinte rettegett, hogy lezuhan, végül megtanulta élvezni, hogy ezúttal fentről láthatja az országot, ahonnan mindenki csak hangya. A sürgés-forgás, ami alattuk zajlott, most meggyőzte arról, hogy ő ehhez a világhoz akar tartozni. Amíg a fiút ölelte és a hátára hajtotta fejét, nem is jutott eszébe a palotára gondolni. Élvezte a jelent.

Az ég narancs színeit eközben lassan sötétlila felhőzet lepte el, amely esőt ígért. Bakugo utasította a sárkányt, hogy tegye le őket a közeli tisztáson.

¤

Ezalatt Misuzu zabot tett a herceg lova elé, majd a kútra ment vízért, hogy azzal is ellássa az állatot, mielőtt a fiú végleg elhagyja az országot. A távoli lankákat figyelte, a narancssárga égboltot. Azon tűnődött, hogy nincs már helye a kastélyban, hiszen nincs többé kit szolgálnia. A hercegnő elment. Adott magának egy pillanatot, hogy felidézze a herceg arcvonásit is, akit szintén nem láthat többé, pedig igazán kedves embernek tűnt. Messze a távolba révedt tekintete mögött az agya képtelen volt feldolgozni az eseményeket. A herceg számára tökéletes volt, és nem értette, hogy a hercegnő miért nem csap le rá két kézzel, még ha ezzel az országát oda is kell ajándékoznia. Felsóhajtott, és a gondolatmenetet lezárta azzal a meggyőződéssel, hogy ő bizony feláldozta volna ezt az országot a felemás szempárért és a mélabús tekintetéért cserébe, hogy azután minden nap megpróbálhasson csillagokat csalni beléjük. A gondolatmenetből a herceg zökkentette ki. Megállt mellette, és kivette a kezéből a kút kerekét, hogy felhúzza helyette a vödör vizet. Misuzu rémülten arrébb szökkent, és az arca kipirult a szégyentől, hogy álmodozáson kapták.

– Elnézését kérem, felség! – mondta és ámuldozva nézte, ahogy a fiú felhúzza a vizet helyette.

– Mégis mi jár a fejedben, hogy ennyire elkalandoztál? – kérdezte szelíden a herceg.

– A hercegnő – válaszolta egy pillanatnyi tétovázás után a lány – Most, hogy a hercegnő elhagyta a palotát, nekem nincs itt többé maradásom.

¤

A barbár kinyújtotta karját, hogy segítséget ajánljon az egykori hercegnőnek. A lány pedig belekapaszkodott erős jobbjába.

A sárkány már otthagyta őket a tisztáson, ott álltak egymással szemben, a hercegnő a legdrágább ruhájában a krinolin nélkül, de így is rájuk volt írva a társadalmi szakadék, amely két oldalán nevelkedtek. A lány most mégis egy pillanatra úgy érezte, hogy a fiú, fejetlenül átrontott azon a szakadékon és átcipelte őt a saját felére, hogy szerethesse. Ugye, azért, hogy szerethesse? – tűnődött rövid ideig, amíg egymást nézték.

Bakugou azonban nem titkolta el a gondolatait.

– Megázik a puccos ruhád, hercegnő – incselkedett, a lány azonnal fel is húzta az orrát, és végig nézett a legdrágább ruháján, amit összepöttyözött az eső, és sáros lett az alja. Kellemetlenül érezte magát, amiért ebben a ruhában jött ide. Talán mégsem kellett volna ebbe visszaöltöznie a nagy bejelentéshez.