Leave || Billy Hargrove ff. || SZÜNETEL

VIII.

Rose hátrált, míg a kanapénak nem ütközött. Szemei előtt újra és újra villantak be pillanatképek az előző este történtekről. Kezei ökölbe szorultak a rátörő érzésektől, körmei vékony bőrébe vágtak. Ott állt a göndör hajú előtt újra, most viszont Billy arcán más érzelmek voltak.

- Csak arra kérlek, hogy hallgass meg! - kezével gesztikulált, hangját nem emelte meg, sőt. Halk volt és bűnbánó. Rose viszont megrázta a fejét.

- Nem, nem szeretnék beszélni veled. - vörös hajába túrt és leült a kanapé karfájára. Ereje kezdte újfent elhagyni. - Bántottál, Billy. - suttogta maga elé elhalóan miközben a szőnyegen nézte a mintázatot.

- Rose, én... - kezdett volna bele újból, ám Steve jelent meg előttük.

- Mi a francot keresel itt?! Takarodj innen! - kezdett felé közeledni. Nem gondolta volna, hogy ezek után van pofája Rose házába eljönni.

- Te mindenhol ott vagy? - nevetett fel Billy hitetlenkedve. - Nem akarok semmi rosszat. Pár szót szeretnék váltani vele, és már itt sem vagyok.

- Rose? - pillantott a vörösre, aki még mindig a földet bámulta, ujjait piszkálva. Hallotta őket, így a kérdésre csak megrázta fejét. Miért akarta volna közelébe tudni őt? Bántotta, megalázta.
- Akkor szevasz! - intett hanyagul a bejárati ajtó felé.

- Agyamra mész, Harrington! - forgatta meg a szemét és megragadta a fiút a felsőjénél fogva. Ez váratlanul érte, mire felfogta volna, Billy már vonszolta is.

- Billy! - emelte fel már Rose is a hangját és felállt a kanapéról, de csak egy lépést mert tenni felé. Következőt már nem tudta megtenni. Térdei remegni kezdtek, talpa pedig mintha a padlóra ragadt volna. Nem mert már ellenszegülni sem.
Billy konkrétan kidobta őt a lány házából, majd rácsapta az ajtót. A zár pedig hangosan kattant. A csend fülsüketítően hatott.

- Tehát, hol is tartottunk? - lassan fordult meg a lány felé. Szemeit végig vezette kissé kócos haján, ijedt arckifejezésén, karcsú testén. Magának is alig akarta bevallani, de tetszett neki amit látott. Józanul is, tiszta fejjel. Vak nem volt.

- Sehol. Menj el kérlek.

- Nem, nem megyek sehova! - emelte meg hangját, hogy nyomatékosítsa szándékát. - Tegnap többet ittam a kelleténél. - kezdett bele lassan és kereste a szavakat, amik nehezen hagyták el ajkait.
Rose az ujjait tördelte, nem akart rá nézni. Sok volt neki a tegnap, most pedig a jelenléte. Az egyetlen biztos pontot pedig most dobta ki az ajtón. Patt helyzet, újra.
- Azt tettem tegnap, amire vágytam és józanul nem mertem volna.

A lány szemei kikeredtek. Nem akart hinni a fülének, nem is értette.

- Tehát, józanul is bántani akartál eddig? - tette fel a kérdést gombóccal a torkában. Nem akart sírni, de közel állt hozzá.

- Nem, félre értesz. Téged akartalak. Téged! - próbálta jobban kifejezni magát, habár a kommunikáció nem volt az erőssége. Rose felnézett rá, kérdően vonta össze szemöldökét. Billy oda sétált hozzá és ujjait a lány álla alá helyezve kényszerítette, hogy rá nézzen.
Rose hátán a hideg futkosott érintésétől. Itt bújt ki az első könnycsepp, ami lassan gurult le orcáján. Hányingere lett tőle.

- Te őrült vagy, Hargrove. - suttogta a fiúnak. Állkapcsa megfeszült a lány szavai miatt, nem erre a reakcióra számított, hiszen őt mindenki akarta. Oké, tisztában volt vele, hogy megijesztette az előző esti akciójával, de el akartatta vele felejtetni.

- Dehogy, Belle. - hajolt közelebb a lány arcához, így megérezte lehelletének dohány-mentol illatát. - Én mindig megkapom, amit akarok. Hezitálás nélkül. Tegnap pedig az alkohol hatására ezt valahogy nem akartam elfogadni, hogy nem ez történik.