Leave || Billy Hargrove ff. || SZÜNETEL

XV.

Rose egyszerre kívánta a fiút, de közben taszította is volna magától. Két szék közül kellett döntenie, ami közel sem tűnt olyan könnyűnek.
- Arra várhatsz, Hargrove! - Muszáj volt parancsolnia önmagának, hogy hangja ne remegjen meg.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok türelmes ember? - döntötte oldalra a fejét. Esti félhomályban is megcsillant az igézően kék szeme, melyben annyi érzelem fut át, hogy lehetetlenség lett volna megszámolni.
- Igen, valahogy sikerült rájönnöm. - felelte Rose halkan. Billy ujjai hihetetlenül lassan, de haladt felfelé a zöld anyag alatt. Rose egymáshoz préselte dús ajkait, hogy egy hangot se adjon ki.
- Még mindig makacs vagy, és hazudsz önmagadnak, kicsilány. - duruzsolta mély hanggal a lány ajkaira. - De a tested, a gyönyörű tested... - suttogta és combjába markolt erősen. - Az nem tud hazudni, pláne nem nekem.
Rose levegőt is elfelejtett venni. Újra Billy hálójában volt, ahonnan nem találta a kiutat, bármennyire is szeretett volna szabadulni. De közben a másik fele nem is keresett menekülési utat, karjaiban akarta érezni magát. Ám ilyen kétes érzésekkel maga sem tudta mi tévő legyen. A fiú még nem sikerült átbillenteni azon a láthatatlan libikókán.
- Jasmine vagyok a számodra, semmi több. - Rose hangja csalódott volt, mivel tisztában volt ezzel a ténnyel, amit úgy gondolt, hogy az az igazság. Billy azonban ujjait a lány nyaka köré fonta és enyhén megszorította. A név hallatán kezdett újra a veszedelmes énje eluralkodni rajta.
- Ha még egyszer ezt mered mondani, esküszöm olyat teszek, hogy még én is megbánok!
- Csak nem akarok egy hasonmás lenni, Billy. - suttogta és most először nem ijedt meg a fiútól, mivel végre a szemei fájdalmat tükröztek.
- Akkor mi szeretnél lenni? - enyhített a szorításból, végül elvette róla az ujjait és össze fonódott tekintetük. Rose kereste gondolataiban a választ, de erre pontosan ő maga sem tudta. Billy megelégelte hallgatását.
- Gyere velem!
- Mi? Hova? - pislogott nagyokat a lány, ám válasz helyett Billy karon ragadta őt és elkezdte húzni maga után.
A házban átverekedték magukat a tömegen, közben Billy egy üveg piát vett ki valaki kezéből. Roset itt elkapta a pánik és ismerős arcot próbált keresni, hátha valaki kimenti abból, ami rá vár. Ám senki olyan nem volt. Házból kiérve Billy a Camaro kékség felé vette az irányt.
- Szállj be! - kinyitotta neki az ajtót. Parancsoló hangjának Rose nem tudott ellent mondani most, így beült a bőr ülésre. Billy meghúzta az üveg tartalmát, mielőtt a volán mögé ült volna. Az autó indítása után az üveget Rose kezébe adta, majd keréknyomot maguk után hagyva kanyarodtak ki az utcából.
- Hova megyünk? - először mert a fiúhoz szólni, pedig már negyed órája úton voltak. Billy a cigarettát szívta, mintha a kérdést meg sem hallotta volna. Rose szemeit megforgatva kinyitotta az üveget és ő is nagyokat kornyolt belőle. Arcizmai egyből megfeszültek, hiszen ez még számára is tömény volt.
Billy lekanyarodott egy földútra, még mindig nem szólt. Ujjaival a kormányon dobolt, miközben a buckákat kerülte ki, kisebb nagyobb sikerekkel.
A fák ritkulni kezdtek mellettük, nem sokkal később le is lassított az autóval, majd leállította.
- Sétáljunk. - egy pillantása sem volt a lány felé, csak kivágta az ajtót, amit be is csapott maga után.
Rose kis ideig gondolkodott, de végül ő is kiszállt. Ezt egyből megbánta, amint a hideg levegő megcsapta bőrét. Nem hozott kabátot, egyből szitkozódni kezdett magában. Karjait maga köré fonta és követni kezdte a fiú izmos sziluettjét. Pár perc séta volt csupán, de megérkeztek oda, ahová a fiú jönni akart. Szerelmesek tava. A lány halványan elmosolyodott. A vízen tükröződött a Hold fénye, ami gyönyörű látványt nyújtott. Mégsem értette, hogy miért hozta el őt ide.
Szemei egyből kipattantak, mikor meglátta a fiút vetkőzni. Háttal állt neki, de inge ahogy lekerült róla, izmainak ívei igy is gyönyörűen kirajzolódtak. Csupán az alsó nadrágot hagyta magán. Szembe fordult Rosezal, lassan megtette köztük lévő távolságot. A lány alig tudta állni a fiú igéző tekintetét, de végül sikerült neki.
- Vedd le a ruhád! - parancsolta ellent mondást nem tűrően, egyszerre kedvesen.
- Felejtsd el! - rázta meg a fejét nemlegesen és hátrébb lépett. - Ilyenkor biztos nem megyek be a vízbe!
- Hidd el, sokkal melegebb, mint amilyennek gondolod. - próbálta nyugtatni a lányt. Fölé magasodva előre söpörte a vörös hajzuhatagot, hogy háta szabaddá váljon. Hátra nyúlva lassan kezdte lehúzni ruhájának cipzárját, utána válláról is lehúzta a selymes anyagot, amit aztán hagyott magától a földre esni. Így már nem takarta más, csak egy hasonlóan zöld fehérnemű. Rose egyből maga elé kapta kezeit, hogy ne lássa így a fiú. Bármennyire is van önbizalma, ez a helyzet még őt is megingatta. Billy figyelmen kívül hagyta tettét és szó nélkül fordított hátat neki, elkezdett a besétálni a tóba.
Rose kissé lemaradva, de követte őt. Kibújt cipőjéből és a hideg homokban lépkedve érte utol Billyt. A fiú nem szólt semmit, csak haladt befelé, míg nem a víz már a hasa közepéig ért, Rose is megállt mellette. Neki melltartója alsó részét érintette. Álltak egymás mellett csendben, mindketten gondolataikban vesztek el. Billy kis idő után felé fordult. A Hold megvilágította arcát, ami most kisimultnak tűnt. Feszültségnek nyoma sem volt. Talán a víz lehet rá ilyen hatással?
- Milyen a víz? - nézett le Rosera, akiben még mindig a kérdések hada sorakozott.
- Kellemes. - felelte halkan és kezével játszott a víztükrön, csak hogy ne kelljen a fiú zafír íriszeibe néznie, mert most tuti elveszne bennük.
Billy gyengéden megfogta a kezét és össze fonta ujjaikat. Másik kezével óvatosan a lány álla alá nyúlt és megemelte, hogy találkozzon tekintetük. Rose nem tudta eldönteni, hogy a hidegtől vagy a helyzettől kezdett-e el remegni, miután össze fonódott a zöld és kék írisz. A lány torka kiszáradt, ha akarna sem tudna mit mondani.
Hold fényében álltak egymással szemben, tekintetben összefonódva. Egyikük várt a másikra. Egy aprócska jelre, ami zöld utat jelenthet. Rose tekintete kezdett lejjebb vándorolni. Először tökéletes orrán, majd ajkain időzött el. Lassan haladt lefelé. Szemei itták a kidolgozott felsőtest látványát, minden apró pontot megnézett. Ám szemei mégis ajkaira tévedtek vissza végül, majd a kék szemekbe. Ez volt a jel. Billynek ez volt az az üzenet, hogy ő is pontosan azt akarta.
Alkoholnak itt már nyoma sem volt, és persze nem is a józan ész vezérelte őket. Ők maguk sem tudták még pontosan azt, ami vonzotta őket egymáshoz.
Billy gondolkodás nélkül Rose arcára simított, és lassan lehajolva hintett lágy csókot a telt ajkakra. Rose végül viszonozta, lassan nyíltak el ajkai, befogadást engedve a fiú számára. Csókuk egyre elhúzottabb és bátrabbá vált. Billy Rose feneke alá nyúlva megemelte őt. A lány automatikusan a fiú dereka köré fonta lábait, kezével a dús, szőke hajába túrt. Billy tartotta, ölelte a csókcsata közben, amit egymással vívtak. Szőkeség törte meg ideiglenesen a varázst.
- Ideje lassan kimenni. Te már vacogsz, kicsilány! - Billy ekkor mosolyodott el először őszintén, teljes szívéből. Rose viszont félre értette. Azt hitte, hogy a fiú csak szórakozik vele, vagy valami rosszat csinált. Magasról tett arra, hogy fázott. Inkább azt érezte, hogy még ki is melegedett a fiú miatt.
Csalódottan huppant vissza vízbe és indult a part felé.
Parton össze szedték ruháikat és vissza indultak a kocsihoz. Billy Rose hátát betakarta dzsekijével.
"Ha most nem kapok tüdőgyulladást, akkor soha!" - gondolta a lány magában bosszúsan. Nem tudta hová tenni ezt a hirtelen elszakadást a fiú felől. Ám a Camarohoz érve ezek a gondolatok egyből megszűntek. Billy a kocsinak tolta, csak úgy, mint anno az erdőben is. Most nem várt engedélyre, szó nélkül csapott le a kissé lilult ajkakra. Rose egyből kapcsolt és hevesen viszonozta közeledését. A hideg, téli levegő újfent megszűnt körülöttük. Egymás bőrét perzselték minden érintéssel.
Billy kinyitotta a hátsó üléshez vezető ajtót. Rose vette a lapot, így bemászott és hosszában felkúszott rajta. A fiú becsukta maga mögött az ajtót, a lány fölé magasodott. Most csak ők léteztek ketten az egész világon. Billynek ezt jelentette az alatta fekvő lány, még ha elhamarkodottan is. De ugye, az emberek a heves érzelmeiken nem tudnak uralkodni.
Billy lassú csókokkal kezdte behinteni Rose kecses nyakát, és haladt egyre lejjebb. Kezével hátra nyúlva gyakorlottan kapcsolta ki melltartóját, majd dobta is félre az anyagot. Rose mielőtt takarhatta volna magát, Billy lefogta kezeit.
- Ne! Látni akarlak. - Kék íriszei itták az elé terülő látványt. Csodálta a lány testének minden porcikáját. Rose viszont olyan régen volt ilyen helyzetben, hogy kezdte magát kellemetlenül érezni. - Elképesztően gyönyörű vagy! - suttogta és melleit kezdte puszilgatni, majd lejjebb a hasát és oldalát is.
Egyik kezével közben lassan kezdte lehúzni róla az utolsó ruhadarabot, ami kettőjük közé állt. Így már teljesen, gátlások nélkül nézhettek egymás szemébe. Billy bele túrt a vörös hajzuhatagba, majd megtámaszkodott a lány feje mellett.
- Készen állsz? - Rose válaszul bólintott egy aprót. Billy lassan kezdett el férfiasságával behatolni a lány szentségébe. Rose Billy ajkaira kapott és csókolta, hogy hangját elnyomja. Lábaival átfonta izmos derekát, karjaival pedig a nyakát.
Billy közben simogatta, csókolta ahol érte. A lány halk sóhajokat engedett ki, amihez néha a szőkeség is csatlakozott. Úgy forrtak egymásba, mintha nem lenne holnap. Egyikük sem gondolta volna, hogy ezen az estén a Chevrolet Camaro hátsó ülésen lesznek egymásé.
- Most már egyek vagyunk, Belle!

"Egyek vagyunk, míg élünk!"