Leave || Billy Hargrove ff. || SZÜNETEL

VI.

Halloween reggele fikarcnyit sem dobta fel Rose-t. Éjjel alig tudott aludni, csak forgolódott. Billyn gondolkodott és a miérteket kereste. Személyiségzavara lenne a srácnak? Abban a pár pillanatban, mikor normális volt vele, a lány szíve is nyugodtabban dobbant. Tudni akarta az okát, amiért ezzel a viselkedéssel taszítja el magától az embereket.

A reggelt egy zuhannyal kezdte, hiszen bőrén még mindig érezhető volt a fiú szokásos illatkeveréke. Csak most valamiért nem tudta eldönteni, hogy kellemes érzéssel tölti el, vagy a szokásos undor?

Iskolába vitte magával Thomas tankönyveit, illetve a nála maradt farmer dzsekit. Parkolóban várakozott, hogy végre megérkezzenek. Három perc kellett a csengetéshez, így Rose kezdett aggódni. Elaludtak? Autóbeleset? Betegség? Billy csinált valamit? Kezdett maga előtt pörögni a sok rémkép, de a sarkon beforduló Camaro ezt szét is foszlatta. Megnyugodva fújta ki a bent tartott levegőt, mikor a hátsó ülésen megpillantotta a barna kobakot, ami Tomhoz tartozott.

- Azt hittem sose értek be! Thomas nem késhet el. - mondta Billyre se nézve, miközben feladta öccse hátára a táskát és megigazította pulóverének gallérját.

- Neked is csodás reggelt, Rewell. - válaszolt morogva Billy rágyújtva. Maxék be is indultak az iskolába, tudván, hogy másodpercek választják el őket a késéstől.

- Ezt elfelejtettem vissza adni. - táskájából elővette a dzsekit, amit este Billy adott rá.

- Igen, tényleg. Kerestem is reggel, kellett kis idő, hogy eszembe jusson, hol is lehet. Vagy inkább kinél. - nevette el magát a végén és átvette a lánytól a kék felsőt.
Rose nem hitt a fülének. Hargrove nevet vele? Mi történt?
- Fejed hogy van? - kezével gyengéden odébb simította tincseit, hogy szemügyre tudja venni.
Rose válaszolni szeretett volna, de pillanatukat megzavarták.

- Rose, nem jössz? - Chrissy hangja, ami általában Rose-nak kedves volt és szeretetteljes, most nem akarta hallani. Ki akarta élvezni, hogy a fölé magasodó fiú kedves vele, és látszólag törődő.
Hargrove elkapta kezét róla és tett is hátrébb két lépést. Pletykálás nem hiányzott neki.

- De, persze. - Rose hátat fordítva a fiúnak sétált barátnőjéhez.

- Történt valami? Vagy mi volt ez az előbbi jelenet? - bombázta kérdésekkel Rose-t, aki csak a gondolatait próbálta helyre tenni.

- Elmesélem szünetben.

- Jössz este Tina bulijába, ugye? Nem hagyhatod ki! - gyors témaváltás, a vörös még hálás is volt érte.

- Igen, megoldom. - bólintott immár az iskola folyosóján sétálva.

- Szuper, kilencre nálad vagyok. Jason kocsival lesz, így ezen sem kell aggódnod. - izgatottsága kezdett átragadni Rose-ra is.

- Majd a sarkon parkoljatok le, ott beszállok. Apuék nehogy gyanút fogjanak.

Megbeszélték a többi részletet órákon, szünetekben. Ebéd szünetben a tegnapi incidenst is megosztotta legjobb barátnőjével, hogy értse a ma reggel látottakat.

Iskola után izgatottan sietett haza testvérével, hogy készüljenek az estére. Bár Rose nem mehetett este sehová, így okosan kellett csinálnia.

Otthon szobájába sietve elvégezte az utolsó simításokat jelmezén. Mindent ő maga készített. Ő varrta meg, a kiegészítőket is. Idén tündér szeretett volna lenni, és végig nézve magán a tükörben immár meg is volt elégedve vele, hogy a kihívást elvégezte. Ruha felső része merészen kivágott volt, széleit csipke borította. Combja közepéig ért le, és mivel testhez álló volt, alakját is kiemelte. Ez az egyetlen este, mikor a nők is szabadon vehettek fel szinte bármit. Nem kellett aggódniuk a társadalmi előírásoknak. Rose ezt ki is használta, barátai ezért is imádták minden évben a jelmezeit, mivel bátor volt. Plusz tudták, hogy ő készíti el őket.
Ruhán díszítésként egy pár pasztell rózsaszín gyöngy díszelgett, amik passzoltak a szárnyához is. Ruhára kapcsolhatót alkotott, színe rózsaszínesen-hologrammosan csillogott.
Haja laza hullámokban omlott vállára, csattokkal kiegészítve.
Mosolyogva nézegette magát a tükörben. Gondolatban meg is veregette magát, hogy ez szép munka lett.