Leave || Billy Hargrove ff. || SZÜNETEL

XVII.

A hétvége Rosenak kicsit sem volt könnyű. Gondolatai a fiú körül cikáztak megállás nélkül. Nem tudott koncentrálni a hétvégi teendőire sem, ami első sorban a tanulás lett volna. Várta azért, hogy Billy felkeresse őt. Elfogta az undor, ha arra gondolt, hogy ő tényleg nem volt más számára mint egy kaland. Vagy egy lány, akit lehúzhatott a megdugottak listájáról. Rose elhatározta, hogy ő is így lesz ezzel. Kerülni fogja őt és úgy lesz vele, hogy egyszeri alkalom volt. Még ha hibának is gondolta tettét.
A hideg idő miatt egyre többször járt inkább autóval az iskolába. Steve pedig a köztük kialakult harag miatt már nem fuvarozta őt a testvérével.
Szép lassan, de teltek a napok. Rose mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbszer szívjon egy levegőt Billyvel. Már nem járt a kosárcsapattal bandázni, valamilyen ürüggyel mindig lemondta. Egyedül Chrissy tudta ennek a valódi okát.
Végül eljött a diákok számára a várva várt nap. Utolsó tanítás a szünet előtt, este pedig a bál. Rose és Chrissy az ebédszünetben izgatottan beszélgettek a tervekről. Rose végül bele ment az ötletbe, hogy barátnőjének unoka bátyjával menjen el a bálra. Jobbnak is tartotta, ha nem valamelyik hülye osztálytársával kell mennie. Az előző estét együtt töltötték hárman, egy közeli hamburgerezőben vacsoráztak. Rose szimpatizált vele, és ez fordítva sem volt másképp. A fiú a Harvardon tanult. Megjelenése is sportos, de ezzel együtt az intelligens jellem is csatlakozott hozzá. Szintén vörös haja volt, ám nem olyan mint Rosenak. A fiúnak sokkal erőteljesebb, rezesebb volt. Poénkodtak is, hogy ő igazából Rose eltitkolt testvére.
Mindent egybe vetve, most pár hétre a város gazdagodott egy újabb szívtipróval.
A báli előkészületekben édesanyja segített neki. Sokkal izgatottabbnak is bizonyult, mint lánya. Ruháját azonban nem tartotta előnyösnek. Úgy gondolta, hogy egy fiatal lánynak túlságosan is kirívó, illetve sokat mutató.
Dave fél nyolcra ért Rose házuk elé. Öltönyét megigazgatva csöngetett be a Rewell házba. A lány mosolyogva nyitott neki ajtót, gyönyörű vörös ruhájában. A ruha szinte a földet súrolta. Elöl nem fedte mellkasát, hátánál is egy V alakú kivágás volt. Rose szerint egy utolsó bálra ez a legjobb választás. Ilyen téren szeretett kitűnni a tömegből. Sminkjét szolidnak lehetett volna nevezni, ám a végén azt is kiegészítette egy ruhájához passzoló vörös rúzzsal. Dave nagyokat pislogott, mikor meglátta. Gyönyörűnek gondolta ezt a tekintély parancsoló megjelenést.
- Gyertek, csináljunk képet! - Rose anyja karon is ragadta a férfit, berántva őt a házba.
- Erre semmi szükség, el fogunk késni. - forgatta meg Rose a szemeit anyja heves természetére.
- Ne beszélj badarságokat, Rosebelle! Gyerünk, álljatok oda. - mozgatta a két fiatalt, mint egy bábut.
Pár erőltetett mosolygós kép után el is indulhattak. Könnyen megtalálták a közös hangot, így úton végig beszélgettek. Leginkább a jövőbeni tervekről esett szó.
- Oda parkolj. - mutatott egy kisebb tömeghez, akik kocsijukhoz támaszkodva beszélgettek. - Ott van Chrissy is.
Dave leparkolt Jason autója mellé, ahol a csapat tagjai már szép számmal jelen voltak. A fiatal férfi autójára mindenki felfigyelt, ugyanis egy gyönyörű 1980-as Ford Mustangja volt. Ebben a kis városban ez olyan ritka volt, mint a fehér holló.
Mindketten kiszálltak és csatlakoztak a többiekhez. Dave mindenkinek bemutatkozott, Rose addig a lányok között vegyült el. Nem győzte hallgatni a sok dicséretet, amit kapott. Egy tekintet mégis lyukat égetett a hátába. Fiúk között már Billy is növelte a létszámot. Mikor meglátta a lányt, azt is elfelejtette, hogy ő kinek a kísérője. Bár az elmúlt időben az ő gondolatai is csak körülötte forogtak.
- Na, indítsuk el ezt a bulit! - kiáltott fel az egyik sportoló és elővett pár üveg alkoholt, amit elkezdett körbe adni. Rosehoz is elért az egyik, ám erősen elgondolkodott a dolgon.
- Ne légy puhány, utolsó ilyen bálunk a középiskolában. Ünnepelünk! - karolta át vállát Jason vigyorogva, ezzel is bátorítva őt. A lány derekát beadva kortyolt az üvegből és át is nyújtotta Davenek.
- Én nem kérek, valakinek haza is kell vinnie. - mosolygott Rosera kedvesen. Chrissy egyből bökdösni kezdte barátnője oldalát vigyorogva. Billynek ettől a gyomra felfordult. Ha tekintetével ölni tudna, akkor a Mustangos pasi már rég nem élne.
Az első üveg elfogyasztása után indultak el az épületbe, ahol már rengetegen voltak. A zene hangosan szólt, sokan táncoltak, mások pedig csoportosan beszélgettek. Elvis Presley egyik bulis száma csendült fel, Chrissy karon is ragadta Roset és elkezdte a tömegbe húzni, hogy táncoljanak.
- Nem Jasonnel kellene foglalkoznod inkább? - vonta kérdőre őt Rose.
- Vagyunk mi együtt eleget. Inkább arról mesélj, hogy mennyire tetszik neked az én drága, okos távoli rokonom. - és újra megvillantak gyönyörű fogai.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, Chrissy. - forgatta meg zöld szemeit, de végén elnevette magát.
Pár számot táncoltak együtt, utána vissza tértek a kísérőikhez. Egy magasított asztalnál álltak kört, Rose Dave mellett állt meg, aki bátran átkarolta derekát. A lány mosolyogva tűrt hátra egy kósza, hullámosított hajtincset. Ha őszinte lett volna magához, nem ennek örült annyira, hanem az asztal túlsó végében álló tekintetnek. Billy bosszús nézése kincs volt a számára. Örült, hogy ezzel bosszantani tudta őt.
A hangszórókból felcsendült egy lassú szám.
- Gyere, Dave. Ideje neked is megmutatnod, hogy mit tudsz. - karolt a fiúba és gúnyos mosolyt küldött a göndör szőkeségnek, jelezve hogy most nála van a labda.
Rose a táncparketten elvegyült a fiatal férfivel. Átkarolta a nyakát, Dave pedig a lány derekát és lassúztak.
- Sajnálom, hogy csak pár hétig leszek itt. - pillantott le a lányra.
- Miért? Szerintem sokkal jobb hely az, ahonnan jöttél.
- Igen, de így nem ismerhetlek meg eléggé. - vallotta be a fiú, ami Roset is meglepte.
- Szerintem egy próbát megtehetünk az ügy érdekében. - mosolygott fel a vonzó férfira. Dave szélesen elmosolyodott, mikor egy erős kezet érzett meg vállán.
- Szabad lesz? - Billy zavarta meg őket és Rosera pillantott, hogy most ő szeretne vele pár közös percet. Dave egy ideig állta a szigorú tekintetet, végül bólintott.
- Csak tessék. - nyújtotta felé Rose kezét és kis habozás után, de elsétált. Neki sem volt szimpatikus a Hargrove fiú.
Rose száját húzva, de végül az ismos vállakra helyezte apró kezeit, tartva a távolságot.
- Ne szórakozz már. - forgatta meg Billy zafír szemeit és közelebb húzta a lányt, így teljesen össze ért a testük. - Voltunk már ennél sokkal... - ám Rose a szavába vágott, nem akart erről hallani.
- Mit akarsz, Hargrove?
- Táncolni. Miért, minek tűnik? Ennyire nem lehetek béna. - adta meg a hülye választ.
- Mit gondolsz Chrissy tesójáról? Szerintem mindenkinek szimpatikus, könnyen beilleszkedett. - hangja ártatlan volt, de mindketten tudták, hogy direkt csinálja.
- Mit vársz, mit mondjak? Azt, hogy hozzád való? - vonta fel dús szemöldökét. Belül fortyongott a dühtől, kizárólag a jelenlévők miatt tudta türtőztetni magát.
- Igen. Inkább hozzá, mint hozzád.
- Ha itt van ez a Dave, ha nincs, nem kerülhetsz örökké. - hajolt közelebb Rose arcához.
- Szerintem ennyi idő után ez nekem már mesterien megy. Nem váltanék taktikát. - válaszolt neki könnyedén. Ám megérezte Billy jellegzetes illatát, érezte hogy ha így haladnak, nem fogja magát tudni sokáig tartani.
- Mindig hazudsz, kicsilány. - zafír szemeiben újra a pajkosság csillogott. - Valld be, hogy azóta is csak arra az estére tudsz gondolni. - suttogta fülébe, ajkai szinte súrolták a lány bőrét, amitől a vörös ruhás meg is borzongott.
- Ne áltasd magad, Hargrove. Egyszeri alkalom volt. - Billy ajkai mosolyra húzodtak.
- Erről beszélgessünk majd holnap. - Rose ezt egyenesen sértőnek vélte. Nem fog csettintésre az ágyában kikötni.
- Köszönöm a táncot, élmény volt. - forgatta meg szemeit és ellépve tőle hagyta faképnél a tömegben.
Billy szemei szikráztak, állkapcsa megfeszült. Nem szerette, ha ellent mondanak neki. Egyszer már megtörte a lányt, nem lesz nehéz másodjára sem. Majd újra és újra, míg nem mer majd neki ellent mondani és az öve nem lesz teljesen.
Göndör fürtjeibe túrt újult erővel és nem sokkal később követte a lányt, aki az épületet is elhagyta. Csatlakozott a dohányosok körébe, ahol csak szótlanul hallgatta a beszélgetést. Billy mögötte állt meg olyan közel, hogy Rose nyakát csiklandozta a fiú minden egyes levegővétele.
Dave távolról figyelte őket, nem volt hülye. Tudta, hogy van valami köztük, ezt szerette volna tiszteletben is tartani.
Pár órával később kezdtek haza menni a végzősök.
- Francba már! - mérgelődött Dave, mivel nem akart indulni az autója. Rose karba tett kézzel vár a Mustang mellett. A Camaro állt meg mellettük.
- Haza viszlek. Erre várhatsz. - intett fejével Dave autójához.
- Nem hagyom egyedül őt, úgyhogy köszi de nem kell.
- Jason majd haza viszi. - Rose egyre jobban fázott, már több mint tíz perce várt. Kizárólag emiatt vette számításba az ajánlatot.
Elköszönt a férfitól, és beült a labilis fiú mellé.
- Minek neki ilyen autó, ha nem ért hozzá? Ebből majd tanul. - nevetett fel a fiú, miután rágyújtott.
- Ez a te műved?! - rivallt rá Rose mérgesen.
- Ne aggódj, csak a motorháztetőt kéne felnyitnia. Levettem az aksit. - vont vállat, mintha a legtermészetesebb dolog lenne.
- Hát az agyam eldobom. Mégis mi a célod ezzel? Ugyanis te, meg én, - mutogat kettőjükre - sosem fog megtörténni. Veszett ügyet kergetsz, Hargrove.
- Sokat beszélsz, kicsilány. - fújta ki a füstöt kecsesen, pont mire le is parkolt a Rewell ház felhajtóján.
- Köszönöm a fuvart, de legközelebb elég ha megkérdezel. - emelte tekintetét a sofőrre, mire ő felnevetett.
- Mond meg őszintén. Jöttél volna, ha szépen kérlek?
- Igaz. Ahhoz még csiszolnod kellene magadon, Hargrove.
- Nem lehet mindenki annyira tökéletes mint te, vagy az a Dave gyerek. - fújta ki orrán a füstöt és feszültebb is lett erre gondolva.
- Nem is erről beszélek. Mi sem vagyunk tökéletesek. A magad módján te is jó ember vagy. A felszín alatt. - Billy szemöldökét ráncolva nézett a gyönyörű lányra.
- A jó emberek semmire nem viszik. Ezt pedig te vésd jól az eszedbe. És lefogadom, hogy akkor nem tetted volna szét nekem a formás lábaid, ha jó ember lennék.
- Meg is bántam, Hargrove! - fújtatott a a lány idegesen és kivágva az ajtót szállt ki. Billy nem akarta hagyni, hogy megint csak úgy elszaladjon, így utána sietett, ám orra előtt csapta be házuk ajtaját.
- Nem menekülhetsz örökre, Rewell! - suttogta maga elé és a házat halkan körbe járva megtalálta a lány ablakát, ami az emeleten volt természetesen. - Hát ilyen nincs... - mérgelődött.
Végül a bejárati ajtót volt kénytelen használni, ha az új öltönyét nem akarta tönkre tenni a falra mászással. Halkan fordította el a kilincset majd lépett be a házba, ahol csend és sötétség uralkodott. Lehető leghalkabban kezdett felsétálni a lépcsőn. Megállt az ajtó előtt, ami résnyire nyitva volt, így beljebb lökte. Rose neki háttal állt és épp a ruhájából kezdte magát kioperálni.
- Segítsek, kicsilány?