Leave || Billy Hargrove ff. || SZÜNETEL

XII.

Rose érzelmei kezdték felvenni józan esze ellen a harcot.
Zuhanyt elzárva sietett cuccaihoz. Nem érdekelte, hogy csöpögött róla a víz. Magára rángatta ruháit, és gyorsan mindent táskájába bedobva sietett ki az épületből.
Ingerülten csapta ki maga előtt az iskola ajtaját. A parkolóban alig állt pár jármű. Steve és Chrissy már vártak rá a fiú kocsijának dőlve. Meglátták a lányt és egyből tudták, hogy valami nem oké.

- Minden rendben? - sétált közelebb legjobb barátnője.

- Teljesen. Csak húzzunk innen végre. - rá se nézett egyikőjükre sem, csak bepattant Steve anyósülésére és bámult maga elé.

Chrissy és Steve felvont szemöldökkel néztek egymásra, egymástól várták a választ barátjuk viselkedésére.

Steve megkerülve az autót ült be mellé, a szőke lány pedig a sofőr ülés mögé.
Rosebelle kinézve ablakon a parkoló másik felében meglátta a kék Camarot. Billy neki dőlve figyelte pont őket, cigarettával a szájában. Mellette azonban másik lány állt. Rose látásból ismerte az évfolyamból de sose tulajdonított neki nagy figyelmet. Kivéve most. A lány hajszíne szinte megegyezett Billyével. Különbség, hogy jóval göndörebb fürtök omlottak vállára. Arcára önelégültség ült ki, hiszen a suli legmenőbb fiúja mellé tervez beülni a kocsiba.
Roset mégjobban elöntötte a düh. Percekkel ezelőtt a zuhany alatt állva csókolgatta a nyakát, most meg egy másik lányt tervez hazavinni. Ez még az ő önértékelését is piszkálta, pedig sosem volt ezzel problémája.
Összeakadt tekintetük. Rose szemei villámokat szórtak feléjük, Billy viszont egy halvány mosolyt engedett felé, ami tele volt büszkeséggel. Eldobta kezéből a csikket és lánynak intve beültek a kocsiba és nagy hanggal elhajtottak. Steve nem sokkal később szintén indult a parkolóból.

Az úton csend volt, senki nem tudta, mit kellene mondania. Rose ennek örült, teljesen elveszett gondolataiban a fiúval kapcsolatban.

Steve leparkolt Chrissy háza előtt, ő lakott legközelebb az iskolához.

- Megleszel, Rose? - simította meg barátnőjének karját előre nyúlva.

- Persze, nem lesz gond. Jól vagyok. - erőltetett magára egy majdnem hihető mosolyt, ám belül közel sem így érezte magát.

Újra és újra lejátszotta a fejében a délután történteket. Még mindig égett a bőre a fiú érintése nyomán. Utána beugrott az évfolyam társa, aki beszállt mellé az autóba. Úgy érezte, hogy feje majd szétrobban a sok impulzusoktól, ami az elmúlt napokban érte őt.

Steve kereste a szavakat vezetés közben. Szeretett volna mellette lenni, segíteni, de többet nem tehetett. Rendőrséget is értesítette, amiről hírt nem kap. Rosenak sem merte még felhozni a témát.

- Köszönöm a fuvart, Steve! - nézett tökéletes hajú ex barátjára. - De nincs erre szükség minden nap, tudok sétálni.

- Szeretnélek biztonságban tudni, ennyi az egész. - vonta meg vállát. - Egyébként, mi volt tegnap a rendőrségen?

- Semmi, elmondtam nekik mindent, gondolom lezárták a dolgot.

- És mit tudsz Kalifornáról? - tette fel az újabb kérdést, mivel egész nap nem hagyta nyugodni a gondolat.

- Semmit, Steve. Csak blöfföltem, hogy sarokba szorítsam. - sóhajtott fel, nem akart erről beszélni. Magát sem akarta bajba sodorni.

- Miért jöttél ki ingerülten a suliból?

- Elég lesz! - nyitotta ki az ajtót, hogy meneküljön a kérdések elől. - Kösz a fuvart, holnap találkozunk. - csapta be az ajtót és besietett a házába.