Leave || Billy Hargrove ff. || SZÜNETEL

XIII.

Rose szótlanul ült a bőr ülésen, közvetlen Billy mellett. Most nem száguldoztak annyira, de a sebességhatárt így is átlépték. Percekkel később megtörte Rose a csöndet.

- Hová viszel, Hargrove? - hangja megremegett, hiszen már azt is kinézte volna, hogy el teszi láb alól, csak hogy ne jelentsen számára több problémát.

- Félsz, Rewell? - kérdezett vissza, útról le nem véve tekintetét. Maga sem rakta még össze fejben, hogy mit szeretne. Abban volt biztos, hogy valamit tennie kell a lánnyal, hiszen olyan információk birtokában van, amiről nem tudhatna.

- Miért? Ha azt mondom igen, akkor vissza fordulsz? - forgatta meg szemeit karba tett kézzel.

- Szerinted?! - kérdezett vissza ugyan olyan hanyagsággal. Rose erre már nem válaszolt, csak figyelte az elmosódott tájat. Közeledtek már Hawkins határhoz, de még nem szólt érte a lány.

Billy lekanyarodott egy földes útra, egyenesen az erdőbe. Lassított, hiszen mégis féltette járgányat. Fák lombjai takarták az égboltot, így egyedüli fényforrás kizárólag a Camaro fényszórói voltak. Az út végül nem folytatódott így a végén leállította a motort, teljes sötétségbe zárva őket.

- Szállj ki! - parancsolt a lányra, aki szó nélkül nyitotta ki az ajtót és szállt ki. Egyből megcsapta a hideg levegő. Hiába volt hosszúban, így is érezte, hogy percek kérdése, hogy elkezdjen fázni.

Billy is kiszállt, a csomagtartót kinyitva elővett két doboz sört és a lánynak nyújtotta az egyiket.

- Igyál! - parancsolt rá ismét és szemét nem vette le róla.

- Nem szeretem. - tudta le ennyivel a lány.

- Nem érdekel. - kinyitotta a dobozt és a kezébe nyomta. - Ez van, idd meg.

- Biztos nem fogok inni veled egy erdő közepén, felejtsd el!

- Ettől nem fogsz fázni. - kezdett érvelni, hogy igyon vele és megtörje a tökéletesség szerepét a lányban. Rose végül sóhajtott egyet és bele kortyolt, utána grimaszolt a keserű íz hatására.

Rose nem mert mozdulni, állt földbe gyökerezett lábakkal. Billy nem messze tőle dőlt neki kocsijának. Szemük nagyjából már megszokta az éjszaka sötétségét, így kivették egymás körvonalait, majd lassacskán annál is többet.

- Mit tudsz Kaliforniáról? - közben rágyújtott és felszegett fejjel fújta ki a mérgező füstöt. - Tedd meg kérlek, hogy most nem hazudsz nekem.

Rose maga előtt tette keresztbe karjait, hogy valamennyire védje magát a hidegtől. Egy ideig kereste a szavakat. Nem tudta eldönteni, hogy mit mondjon. Az igazat? Félő volt, hogy Billy akkor bekattan. De ha hazudik, ő pedig rájön, akkor amiatt lesz balhé. Napok alatt ez a sokadik patt helyzete. Nagyot sóhajtva adta be derekát a mielőbbi szabadulás érdekében.

- Annyit tudok, amit Hopper elmondott. Voltak ott problémáid, tettél.. dolgokat. Egy lánnyal. - nyelt egyet, mielőtt folytatta. Tekintete végig a sötét földet pásztázta, meg minden mást, csak ne kelljen a fiúra néznie. Mégis érezte magán a kék szemek perzselő tekintetét. Egyszerűen nem volt képes többet mondani. Szíve szorult össze a dolgoktól, amiket megtudott. Ép ésszel sem képes volt képes felfogni, hogy ennek ellenére egy erdőben áll az illető mellett kiszolgáltatott helyzetben.

- Folytasd! - a fiú erélyes, mély hangja miatt kicsit összerezzent. Szemeit összeszorította, csak úgy mint telt ajkait. Fejét megrázva jelezte, hogy nem kívánja folytatni ezt a beszélgetést. - Ne húzd ki a gyufát! - kezei ökölbe szorultak az idegességtől.