-Csörög a telefonod.-bökött oldalba Tsukishima, aki egyfolytában rám akaszkodott a szünetekben. Mármint, a világért sem mondta volna ki nyíltan. Helyette azzal jött, hogy pont neki is arra van dolga amerre nekem.
Bár, egyáltalán nem zavart ez.-Tudom.
-Még mindig.
-Milyen jó a hallásod Tsukishima, ha nem mondod rá sem jövök. -idegesen álltam meg az automata előtt, a telefonom pedig végre befogta.
Kitartó hivogató, nem fogja olyan könnyen feladni.Tegnap este az egyik ismerősöm neve jelent meg a telefonom kijelzőjén, és azóta rengeteg alkalommal felhív.
Az első alkalommal én főzőcskéztem, és amikor megláttam a nevét, kilöttyintettem a forró vizes edényt, egyenesen a karomra. Még mindig piszkosul fáj, pedig jegeltem egész este. Suliba is hosszú ujjú ruhába jöttem, hogy ne lássa senki.-Bal lábbal kelt őfelsége?
-Ahw egy másik becenév? Új szintre lépett a kapcsolatunk? -sikeresen kivettem az automatából két narancslevet, az egyiket pedig Tsukkinak nyújtottam.
-A hallgatásodért.
-Megvesztegetsz? -nevetve nézett rám, mire egy elbűvölő vigyort villantottam.
-Esetleg másmilyent szeretnél? Van epres és meggyes is!
Immáron mindketten egy-egy narancslével a kezünkben ültünk kint az udvaron, Yamaguchival együtt, aki rémülten kapkodta közöttünk a fejét.
-Tyrannosaurus!
-Spinosaurus! -vágtam rá már nagy sokadjára.
-A T-rex a dínók királya! -életemben nem láttam ennyi érzelmet Kei arcán.
-Ja, egy zsarnok király! -utaltam a nevére, ami azt jelentette, hogy zsarnokgyík. -És dögevő!
-Ez nem bizonyított!
-A Spinosaurus ráadásul nagyobb, mint a te T-rexed. -nem tudom, hogyan lyukadtunk ki ennél a témánál, az viszont nagyon hamar kiderült, hogy szeretjük a dínókat. De sajnos nem ugyan az volt a kedvenccünk. Ebből lett a vita.
ESTÁS LEYENDO
~Itt vagy velem~ Haikyuu /Befejezett/
FanficTsukishima Kei ff. ~ Kell ok, hogy ne akarj veszíteni? ~ Katsumi négy év után visszatér Japánba, hogy segítsen a Karasuno csapatának megnyerni a Nemzetit. Hátra hagyva egykori társait és röplabdás karrierjét, beleveti magát az ismeretlenbe, reményke...