Tsukishima Kei ff.
~ Kell ok, hogy ne akarj veszíteni? ~
Katsumi négy év után visszatér Japánba, hogy segítsen a Karasuno csapatának megnyerni a Nemzetit.
Hátra hagyva egykori társait és röplabdás karrierjét, beleveti magát az ismeretlenbe, reményke...
Amint a Date Tech legyőzte az Aoba Johsait, nyilvánvalóvá vált, ki lesz a következő ellenfelünk. Bár én már akkor sejtettem, amikor megláttam Oikawa nyitásait. Ő jelenti a legnagyobb veszélyt.
-Kosuke-chan! Ijesztően vigyorogsz. Lehet elkaptad Kageyamától. -bökött oldalba Hinata rémülten, mire a mellette lévő Tobiora néztem. Ő is azt érzi, amit én. Bár, valószínűleg mindannyiukat fűti a visszavágási vágy.
-Gyerünk Karasuno, ideje bemelegíteni! -ültem fel és tapsolva siettettem őket. Meglátjuk ki a jobb. A lelátóról összeakadt a szemem Okawáéval. Eltökéltnek tűnt. Majd..
-You little shit. -morogtam és kedvet kaptam hozzá, hogy lemenjek és jól megkupáljam Tooru fejét, amikor nyelvet öltött rám és a mögöttem álló csapatra.
Megnyugodva láttam, hogy Iwaizumi is észlelte a jelenetet és teljes erőből megküldte a labdát, ami Oikawa fejét találta el. Diadalittasan nevettem és integettem le a pályára. A boldogságom azonban hamar szertefoszlott.
A meccs 10 perc múlva elkezdődik.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-Oikawa Tooru, ne legyel gyerekes! Mit bántod a kisebbet. -toporzékoltam a páya szélén, miközben mindkét csapat bemelegített. Az egyik labda átgurult az ellenfél térfeléhez, Kageyama utánna ment, Oikawa viszont hozta a szokásos formáját.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Mindenkin látszik, hogy felevenednek bennük a kudarc emlékei. Félek, hogy ha nem teszünk valamit, ez le fogja húzni a csapatot.
-Vigyázz! -jött a figyelmeztetés, és csak akkor vettem észre az eltévedt labdát, ami épp felém tartott. Még épp idejében tartottam fel a kezem, így a labda pont tenyerembe pattant. Egy kézzel kaptam el.
Tanaka volt hozzám a legközelebb, és miután látta, hogy nem esett bajom, átvette tőlem a labdát. -Jól vagy, edző-chan?
-Persze. -legyintettem, mire ő már az ellenfél felé fordult ádáz tekintettel.
-Legközelebb figyelj! -nyomta az egyikük kezébe. Hát, a hangulat az már kellően adott. Talán túlságosan is.
-Kosuke, -ragadta meg a vállam Keishin, és a túloldalon álló egyik fiúra bökött- ő eddig is a csapatuk része volt?
