Tsukishima Kei ff.
~ Kell ok, hogy ne akarj veszíteni? ~
Katsumi négy év után visszatér Japánba, hogy segítsen a Karasuno csapatának megnyerni a Nemzetit.
Hátra hagyva egykori társait és röplabdás karrierjét, beleveti magát az ismeretlenbe, reményke...
Amint a Date Tech legyőzte az Aoba Johsait, nyilvánvalóvá vált, ki lesz a következő ellenfelünk. Bár én már akkor sejtettem, amikor megláttam Oikawa nyitásait. Ő jelenti a legnagyobb veszélyt.
-Kosuke-chan! Ijesztően vigyorogsz. Lehet elkaptad Kageyamától. -bökött oldalba Hinata rémülten, mire a mellette lévő Tobiora néztem. Ő is azt érzi, amit én. Bár, valószínűleg mindannyiukat fűti a visszavágási vágy.
-Gyerünk Karasuno, ideje bemelegíteni! -ültem fel és tapsolva siettettem őket. Meglátjuk ki a jobb. A lelátóról összeakadt a szemem Okawáéval. Eltökéltnek tűnt. Majd..
-You little shit. -morogtam és kedvet kaptam hozzá, hogy lemenjek és jól megkupáljam Tooru fejét, amikor nyelvet öltött rám és a mögöttem álló csapatra.
Megnyugodva láttam, hogy Iwaizumi is észlelte a jelenetet és teljes erőből megküldte a labdát, ami Oikawa fejét találta el. Diadalittasan nevettem és integettem le a pályára. A boldogságom azonban hamar szertefoszlott.
A meccs 10 perc múlva elkezdődik.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Oikawa Tooru, ne legyel gyerekes! Mit bántod a kisebbet. -toporzékoltam a páya szélén, miközben mindkét csapat bemelegített. Az egyik labda átgurult az ellenfél térfeléhez, Kageyama utánna ment, Oikawa viszont hozta a szokásos formáját.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Mindenkin látszik, hogy felevenednek bennük a kudarc emlékei. Félek, hogy ha nem teszünk valamit, ez le fogja húzni a csapatot.
-Vigyázz! -jött a figyelmeztetés, és csak akkor vettem észre az eltévedt labdát, ami épp felém tartott. Még épp idejében tartottam fel a kezem, így a labda pont tenyerembe pattant. Egy kézzel kaptam el.
Tanaka volt hozzám a legközelebb, és miután látta, hogy nem esett bajom, átvette tőlem a labdát. -Jól vagy, edző-chan?
-Persze. -legyintettem, mire ő már az ellenfél felé fordult ádáz tekintettel.
-Legközelebb figyelj! -nyomta az egyikük kezébe. Hát, a hangulat az már kellően adott. Talán túlságosan is.
-Kosuke, -ragadta meg a vállam Keishin, és a túloldalon álló egyik fiúra bökött- ő eddig is a csapatuk része volt?
