~Itt vagy velem~ Haikyuu /Befejezett/

~8. rész~

-Azt hittem, majd a lakásomnál találkozunk. -csak akkor esett le, hogy ez mennyire félreérthetőnek hangzott, amikor kimondtam.

-Te ismered őt? -bökött rá Kageyama idegesen, mire felsóhajtottam.
Pont ezt a szituációt akartam elkerülni..

-Régi barátok vagyunk. -karolt belém Tooru, mint akinek ez a legtermészetesebb. Basszus mennyit nőtt. Már kicsit sem hasonlít ahhoz a vézna fiúhoz, akire emlékeztem.

-Megyünk, Kosuke-chan? -nézett rám, miközben figyelmen kívül hagyta a jelen lévőket. Tudtam, hogy élvezi. Mindig is szeretezt a figyelem középpontjában lenni. Nagy vigyora addig tartott, míg hátulról egy kéz nyakon nem vágta.

-Ite, Iwa..

-Iwa-chan! -vágtam Oikawa szavába, aki durcizva tapogatta a megütött részt. Boldogan ugrottam Iwazumi nyakába, aki azon kívül, hogy magasabb lett és magára szedett egy rakat izmot, semmit sem változott. Még mindig ő az, aki bármilyen szituációban képes rendre tenni Toorut.

-Nálam miért nem voltál ilyen boldog? Mindig is tudtam, hogy jobban szereted Iwa-chant nálam! -jegyezte meg gyerekesen Oikawa.

-Mert te rögtön elkezdted játszani az eszed! Iwa-chan pedig mindig mellettem áll, ha össze kell fogni ellened, igaz? -néztem lelkesen Hajimera, aki bólintott. Összekócolta a hajam, majd egy tőle ritka, szerény mosolyt villantott. Hiányzott ez az ember!

-Jobb ha indulunk, mielőtt a csapat többi tagja is megjelenik. -jegyezte meg helyettem Iwazumi, amiért hálás is voltam.

-Holnap beszélünk! -néztem a csapatomra, tekintetem megtalálta Tsukishimájét. Tooru belém karolva akart elvezetni tőlük, mire a másik karomat Kei ragadta meg, és közelebb húzott magához.

-Kei..

-Nem akarom, hogy velük menj! -jelentette ki, mire akármennyire is igyekeztem, de felszakadt belőlem egy nevetés. Arcára fektettem a kezem, mire egy pillanatra behunyta a szemeit.

Azt hiszem.. Egy kicsit szeretem.
Egy kicsit nagyon.
Fura, hogy ezt csak úgy kijelentem?

-Este írok, oké?

-Nincs is meg a telefonszámom. -ráncolta a homlokát, bár nem tudom, hogy azért amit mondtam, vagy mert elengedtem az arcát.

-Ne becsülj alá! Pá! -intettem, amikor már kicsit távolabb voltam tőlük, majd a néma Oikawa-Iwazumi páros mellett haladtam tovább. Nem nézzem rájuk, se hátra.
Az arcom túl.. Kimelegedett ehhez.
Igen, azt hiszem ez már kóros.

-Mióta az eseteid az ufómániás szépfiúk? -kérdeztem Iwa-chant, amikor Tooru -egy hosszú Vissza a jövőből film maraton után- elment mosdóba.

-Mióta tudod? -mindketten a földön terpeszkedtünk, a pihe-puha szőnyegemen. Lenézően meredtem rá.

-Ugyan Iwa, már gyerekként is láttam, ahogy Toorura nézel. A lányok már oviban is imádták a pofiját. Még én is. Tipikus kiskori szerelem aminek semmi alapja. Oikawa volt az első fiú, aki egy kicsit kedves volt velem. Én pedig beleszerettem a szép barna szemecskéibe. Egy lány pedig megérzi ha konkurenciája akad. Mégha az egy fiú is.. -sunyi mosollyal ittam bele a friss narancslémbe, miközben mélyen Iwazumi szemébe néztem. -Egy idő után ahogy nőttem, sokkal inkább szerettem barátként Toorut. Te viszont, ugyanolyan szemekkel néztél rá. Fogalmad se volt róla, de mégis, a megszállottja lettél. Ami nem baj. -rántottam meg lazán a vállam. -Hisz mindenki egy kicsit megszállott, ha szerelmes. Csak mostanában kezdtem ezt megérteni. -hangos szürcsölésbe kezdtem, kiittam az utolsó cseppet is, majd egy szép dobással belehajítottam a kukába. -Amikor elősször láttam ma Oikawát a lányok gyűrűjében, megváltozott a szeme. Régebben imádta ha éltetik, ami persze most is igaz rá, hisz imádja az egóját fényezni, de már nem igényli úgy. Nem igényli azt a fajta figyelmet. Nem tőlük.. -jelentőségteljes kacsintást küldtem felé. -Hanem tőled! Az ő tekintetében is megjelent a megszállott csillogás. Sokan ezt szerelemnek hívják. Ahogy jöttünk idefele és egymás mellett sétáltatok, a vállatok néha-néha összeért, ahogy a kezeitek is. Birtokló mozdulat volt. Mondd Tooru, Iwa-chan sokszor féltékeny? -szóltam, mire Oikawa előbújt a fal takarásából. A felétől kezdve hallgatózott..

-Ha tudnád mennyire. És legtöbbször engem bánt, amiért a lányok körbekerítenek. Nem tehetek pedig róla, hogy ilyen elképesztő személyiségem van!

-Nem a személyiséged, sokkal inkább a csinos pofikád! -motyogtam közbe, mire ő diadalittasan mutatott rám.

-Tehát elismered, hogy helyes vagyok!

-Hogyan bírod ki néha napján? -néztem Hajiméra.

-Vannak pillanatok amikor befogja a száját! -tekintett rám jelentőségteljesen.

-Oh, plussz infó! Plussz infó! Én ezt nem akarom hallani. -állítottam meg nyomban, mire felnevetett, míg Oikawa durcásan ült Iwa ölébe. Lefogadom, hogy már az első perctől kezdve így helyezkedtek volna el, csak titkolni akarták a kapcsolatuk.

-Na és a te pasiddal mi van?

-Hmm? Ez új! Van pasim, és én nem tudok róla? -tettettem töprengést, egy rövid fejrázás után.

-A szőke colos, szemüveges! Hogy alakul a dolog?

-Folyamatban van! -morogtam, miközben igyekeztem kerülni a tekintetüket.

-Látni a szemedben a megszállottságot! -jegyezte meg Tooru cukkolóan, majd hangosan felnevetett, mire az első kezem ügyébe került tárgyal megdobtam.
Hm, még jó, hogy a párnát ragadtam meg és nem a mellettem lévő lámpát.

-Ite! Ugyan Kosuke-chan, nekünk beszélhetsz róla. Oikawa-san meghallgat téged. -beszélt magáról Tooru.

-Jó lenne ha végre elhallgatnál!

-Au, Iwa-chan, most mondd meg! Milyen rég nem láttuk, és a mi kis Kosuke-chanunk már nem oszt meg velünk dolgokat. -tette a szívére a kezét, mint aki nagyon beleéli magát a szerepbe.

-Amerikában biztos szerzett magának puccos barátokat! -szólt Iwazumi, mire elképedve néztem rá. Nehogy már belemenjen Oikawa drámájába! Még csak este 10 van, ha így folytatja Tooru még reggel is itt fog nekem hisztizni.

-Már nem is szeretsz minket, igaz? -nézett rám, miközben a nemlétező könnyeit törölgette. Sóhajtva ültem közelebb, pont a srácok mellé, mire Oikawa mint egy nagy gyerek belecsimpaszkodott a nyakamba.

-Kosuke-chaaaaan.

-Ha így folytatod, megütlek!

-Csak nyugodtan, utánna én leszek a következő. -állt ki mellettem Hajime, mire győztesen néztem vele össze, erre Tooru elhallgatott.

-Olyan gonoszok vagytok, hogy rajtam gyakoroljátok az erőszakos hajlamaitokat! -motyogta kettőnk közt, mire megpaskoltam a vállát.

-Hai, hai! Hagyom, hogy csak Iwa-chan gyakorolja rajtad. Lefogadom, hogy azt még élveznéd is!

-Kosuke! -kiáltott rám Iwa és Tooru egyszerre, mire prüszkölve nevettem föl.
Sajnos másnap reggel nem nevettem így, hulla fáradtan, ráadásul késében.