Tsukishima Kei ff.
~ Kell ok, hogy ne akarj veszíteni? ~
Katsumi négy év után visszatér Japánba, hogy segítsen a Karasuno csapatának megnyerni a Nemzetit.
Hátra hagyva egykori társait és röplabdás karrierjét, beleveti magát az ismeretlenbe, reményke...
-Majd én előre megyek, és szólok a szervezőknek! Ha te tennéd félő, hogy valami hiba történne és a végén kitiltanának minket. -beszéltem Keishinnel telefonon, miközben a hatalmas épület felé tartottam. Rengeteg más csapat is elhaladt mellettem, mire csak még izgatottabb lettem. Taneka megbetegedett, ami miatt a fő szervező és ügyintéző emberünk helyét nekem kellett átvennem. A Karasuno csapata később jön, előtte még átbeszélik a stratégiát és a terveket újra. Ha minden a tervek szerint halad, akkor hamarosan játszanak Tooruékkal. Egyszer már veszítettek ellenük. Nem hagyják, hogy mégegyszer ez megtörténjen.
-Mennyi ember! -tátottam el a szám, amint beléptem a nagy aulába. Merre is menjek?
-Kosuke-chan! Rég láttalak. -ezt a hangot bárhol felismertem volna. Kuroo volt az, a Nekoma egyik tagja. Kezét a vállamra tette, mintha már nagy cimborák lettünk volna, majd a bal oldali folyosóra bökött. -A beiratkozás ott van. Ha esetleg azt keresnéd. -macskaszemeit összehúzta, fekete haja felfelé állt, mint mindig. Kíváncsi lennék milyen zselét használ.
-Köszönöm, Kuroo-kun.
-Ugyan, hívj csak Tetsuro-nak. Kosuke-chan! -mintha ingerelni akart volna azzal, hogy minden második mondatába beletette a nevem. Félelmetes blokkoló volt, és a Karasuno egyik legnagyobb ellenfelének, a Nekoma csapatában játszik. Alig várom, hogy megküzdjünk ellenük!
-Hogy van Kei? Még mindig marjátok egymást? -éreztem a kérdése alatt megbuvó célzást. Mintha már az edzőtáborban is így meredt volna rám és Tsukkira. Talán ő mindannyiunknál előbb tudta, hogy össze fogunk jönni. De semmi esetre sem adtam volna meg neki azt az örömet, hogy csak úgy elmondom.
-Tsukishima remekül van, Tetsuro-kun. -nyomtam meg én is a nevét. -Sokat fejlődött, neked és Bokutonak hála. Én is köszönöm, amiért segítettétek.
-Ugyan.. -karolt belém, mire szúrósan néztem rá. Azért tudja, hol a határ! Közben lassan elsétáltunk a szervező irodához. -Van barátod, Kosuke-chan?
-És ha igen? -igyekeztem mihamarabb megszakítani ezt a beszélgetést.
-Eljutottatok már a szemüvegessel a csókig? Oh, vagy esetleg tovább is?
-Miért? Csak nem bánod, hogy elloptam előled? Ha szeretnéd kölcsön adom, majd szombat esténként. Lefogadom, hogy lenne köztetek kémia. -mentem bele a cukkolásba, mire felnevetett azon a tipikus hangján.
-Kedvellek, Kosuke-chan! És Keit is. Szép kis pár lesztek. Szurkolok nektek! -kócolta össze a hajam, majd hátat fordított és elindult onnan, ahonnan jöttünk. Már azt hittem, többet nem is mondd, amikor visszafordult.
-Majd hívlak a szombattal kapcsolatban! Tudod, hogy lerendezzük mikor kinél alszik Kei. Bár, nem vagyok irigy, mehet hármasban is!
-Fordulj fel, baka Neko! Kei csak az enyém.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
