Tsukishima Kei ff.
~ Kell ok, hogy ne akarj veszíteni? ~
Katsumi négy év után visszatér Japánba, hogy segítsen a Karasuno csapatának megnyerni a Nemzetit.
Hátra hagyva egykori társait és röplabdás karrierjét, beleveti magát az ismeretlenbe, reményke...
Tooru és Hajime éjféltájt mentek el, én pedig utánna sietve írtam rá Tsukishimára. Persze nem hittem, hogy vissza is ír. Úgy gondoltam, hogy majd reggel megnézi, erre rögtön válaszolt..
Könnyebb megkeresni egy telefonszámot a mai világban mint gondolnád ;)
Oikawáék elmentek már?
Neked nem holnap lesz meccsed? Nyomás aludni! És igen, elmentek. Most irány az ágy!
Miért voltak nálad?
Ők a barátaim, és rég láttam már őket. Nincs okod számon kérni rajtam.
Miért, én nem vagyok a barátod? Nem aggódhatok?
Zaklatottan hajtottam a párnára a fejem, és összehúztam magam az ágyon. Már rég több vagy mint barát, baka.
Ha a barátom vagy, bízz bennem.
Erre hosszú ideig nem jött válasz.
Most pedig, nyomás aludni!
Értettem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Reggel sietve fogtam egy taxit, ami az orvosi rendelőbe vitt. Nem számítotottam rá, hogy olyan sokan lesznek, így amikor megláttam a kígyózó sort, egy kisebb sokk ért. Egyfolytában az órámat bámultam, minden egyes perc elteltével türelmetleül toporogtam, a sor pedig mintha cseppet sem változott volna. Lassanként persze fogytak az emberek, az idő pedig pergett, mire én is sorra értem.
Kb 35 percet tölthettem a rendelőben, és előtte 20at a sorban várakozva. Mire végre minden vizsgálattal végeztek, az orvos a lelkemre kötötte, hogy vigyázok a lábamra. Immáron hivatalosan is késésben álltam az út szélén, és épp próbáltam leinteni egy taxist, aki rám sem pillantott, csak elhajtott mellettem. Ingerülten fújtattam.
-Kellene egy fuvar, csajszi? -állt meg előttem egy piros kocsi, belőlle pedig egy ismerős, amerikai akcentusú hang szólt ki. Fején napszemüveg volt, ajkán nagy mosoly, és lefogadom, hogy kacsintott. Bőr kabátja és szintén bőr nadrágja jól kiemelte tetoválásait.
-Taposs a gázra! -pattantam be az autóba, és szinte már be se csuktam az ajtót, de a jármű elindult.
-Neked nem kellene ott lenned már? -jegyezte meg Eleanora.
-Időpontot kértem az orvostól, a lábam miatt. Reggel kellett bemennem, de egy kicsit elhúzódott. Megröngeneztek, meg minden.
-És, mi a diagnosztika? Halál? -pillantott rám cinikusan.
-Megrepedt a csont a jobb térdemnél!
-Francba. Nagyon sajnálom. -húzta el a száját, és szemébe megbánás költözött.
