Novellák

Igazi

 Látom, ahogy kijön a kapun. Integet. Elmosolyodom, és visszaintek. Fél kezével megigazítja a hátizsákja pántját, és odalép hozzám. Egyre hevesebben ver a szívem.

- Mehetünk? - kérdezi vidáman, és megfogja a kezem. Eltöprengve figyelem az arcát, azon morfondírozva, hogy nem vettem őt előbb észre. A vállig érő, barna hajával és a kék szemével. Még mindig nem értem.
Elindulunk. Útközben zavartan hátranézek, de megkönnyebbülésemre egy ismerőst sem látok. Nincs senki a közelben, aki kritizálhatna. Senki nem emlékeztethet arra, mennyire gyerekesnek tart azért, mert végre szerelmes vagyok. Nagy dolog. Tizenhat éves srác vagyok, és úgy érzem, végre tényleg boldog tudnék lenni valakivel. És nem tudom, miért zavar ez bárkit is. Talán idősebbnek kellene lennem? Talán fiatalabbnak? De miért gondolkodjak ilyeneken, amikor ennek az egésznek éppen most jött el az ideje?
A korábbi barátnőmmel is voltak problémák. Mármint, nem nekem, másoknak. Akkor mindig azt hangoztatták, hogy túl gyerek vagyok még a szerelemhez. Talán igazuk volt. Tizennégy voltam. De azóta már eltelt két év, és úgy érzem, tényleg megértem a feladatra.
Beérünk a plázába. Egyből a mozi felé vesszük az irányt, hiszen alig van pár perc a film kezdetéig. Gyorsan megvesszük a jegyeket és a popcornt, majd nevetve rohanunk be a terembe. Szinte utolsó pillanatban érkeztünk. Az utolsó reklámot adják éppen.
Rögtön, ahogy elhelyezkedünk, kezdődik is a film. Bár már volt néhány randink, mégis kíváncsian lesem az arcát, mit gondol erről az egészről. A sötétben is tisztán látom, hogy mosolyog. Felsóhajtok. Szóval akkor szerinte is rendben vagyunk. Bizonytalanul megfogom a kezét, ő pedig még szélesebb mosollyal bámulja a filmet. Nem néz rám, de tudom, hogy engem figyel. És ez valami hihetetlenül megnyugtató érzés.
Nagyjából a film feléhez közeledünk, amikor lelkesen rám pillant, a boldogságtól úgy tűnik, felkiáltana. Érdeklődve nézem a kivetítővásznat, majd mikor rájövök, minek örül, halványan elmosolyodom. Ő pedig vidáman megböki a kezemet, és megállás nélkül mutogat a film felé.
- Nézd, mintha csak mi lennénk- magyarázza lelkesen, és le sem veszi a szemét a két srácról, akik a filmben egy moziban ülve fogják egymás kezét.