Novellák

Kutyamenhely

Már megint elkésett. Niki idegesen kémlelt körbe, de a pillantása újra és újra visszavándorolt a jobb oldali ketrec felé. A barna hajú lány mosolyogva guggolt a kiskutya előtt. Niki látásból ismerte őt. Hanna volt az, egy volt gimis évfolyamtársa.
Niki bosszúsan összehúzta maga előtt a kabátot. Pedig ezúttal igazán sietett. Azt mondták neki, ma délelőtt jöjjön vissza a válasszal, és odaadják neki a kutyust. Mert persze tegnap elég nehezen vitte volna el, tekintettel arra, hogy a tulajdonost nem tudta elérni telefonon, pedig kellett volna a beleegyezése, hogy tarthatna-e kutyát az albérletben. Mára viszont megvan az engedélye rá, és vissza is jött Muffinért. Merthogy már el is nevezte, annyira hamar megszerette a kiskutyát. De úgy látszik, Hanna ismét gyorsabb volt, és elviszi előle. Őt is.
Niki magában visszaidézte a nagyjából fél évvel ezelőtt történteket. Mikor azt hitte, Patrik is kedveli őt, és hogy megtalálta végre a lelki társát, akiről a nagy könyvek írnak. Aztán Patrik inkább úgy döntött, Hannával marad, és ezzel minden megváltozott. Niki egy pillanat alatt kikerült a képből. És Hannának minden bizonnyal most is ez a célja. Elvenni a lánytól valamit, amit nagyon szeretne.
Niki fejében kavarogtak a gondolatok. Előző nap a menhelyes nő azt mondta neki, hogy nem adják oda a kiskutyát másnak, mivel Niki valószínűleg el fogja vinni. Úgyhogy ezzel le is foglalta Muffint, bár a kiskutya idáig nem igazán kellett senkinek, bármilyen aranyos is volt. Sokszor agresszívan viselkedett más kutyákkal, és a legtöbb emberrel sem bánt túl kedvesen, ezért azok nem is gondolkodtak tovább. Választottak egy másik kutyát, aki sokkal átlagosabbnak bizonyult, mint Muffin. De Niki a különlegesebb dolgokat jobban kedvelte.
Pár perc elteltével a menhelyes nő is odasétált a ketrechez. Kedvesen beszélgetni kezdett Hannával, aki udvariasan válaszolgatott neki. Igen, mert Hanna mindig, mindenkivel udvarias. Még Nikivel is az volt, mikor a lány idegesen sietett be a menhelyre. Bár, Hannának biztosan nincs tudomása arról, hogy Patrik akár őt is választhatta volna. Hanna nem ismeri ezt a történetet.
Niki meghúzódott az egyik ketrec árnyékában, és csendben hallgatta a beszélgetést. Hanna kistermetű kutyát keres, amely egy panelben is jól érezné magát. Szívesen sétál és fut a környéken, szóval a mindennapos kutyasétáltatás nem jelentene gondot. Niki ezen a ponton erősen elgondolkodott. Biztosan arról van szó, hogy Hanna és Patrik összeköltöznek. Nyilván, csak egy kisebb lakást tudnak együtt fizetni, de azzal szeretnék kezdeni a közös életüket, hogy kutyát vesznek. Természetesen Muffint, hogy Nikinek még véletlenül se maradjon semmije és senkije. A lány idegesen fülelt tovább, majd mikor a következő mondatokat meghallotta, még a szíve is kihagyott egy ütemet.
-... szóval hasonló termetű kutyust szeretnék, mint ő- mutatott Hanna Muffinra. - De hogyha tényleg agresszív, ráadásul már lefoglalták, akkor egy másikat keresnék. Igazság szerint a barátnőim javasolták, hogy legyen kutyám. Pár napja tudtam meg, hogy a barátom megcsalt, és ez eléggé megviselt. Új életet szeretnék kezdeni, egyedül, csak egy kiskutyával- magyarázta Hanna, majd észrevette a ketrecek mögött megbújó Nikit. - Ne haragudj, már azt hittem, elmentél. Nyugi, csak megnéztem a kutyust, de inkább egy másikat választanék. Nyugodtan a tiéd lehet.