Novellák

Bonbon

Rozi

Kora reggel van, de máris kaptam vagy nyolc üzenetet tőle. Fáradtan nyitom ki a szemem, miközben elolvasom a sorokat. Ákos talán fel sem fogja ezt az egészet. Már ezerszer mondtam neki, hogy nekem nem kell ennyi üzenetet írni. Amúgy sem vagyok koránkelő típus, biztos, hogy nem fogom elolvasni őket negyed nyolckor.
Megdörzsölöm a szemem. Már megint ugyanazt az idegességet és haragot érzem, mint korábban, ha sokat írt. Féltékeny. Szokás szerint. Ha nem írok neki rögtön vissza, mindenféle beteges elméletet gyárt, hogy hol vagyok éppen, és kivel. Néha komolyan nem értem, mi oka lenne féltékenykedni. Tudja jól, hogy már vagy ezer éve odavagyok érte. Nem fogom megcsalni csak úgy, akárkivel. Hiszen mi ketten nagyon jól megvagyunk együtt. Az ő örökös féltékenységét leszámítva. Hirtelen megint pittyeg egyet a telefonom, de erre már nem válaszolok, csak szégyenkezve lesütöm a szemem.

Két hét múlva
Ákos

Úgy döntöttem, hogy meglátogatom. Ha tényleg ennyire kedvel engem, ahogy mondja, biztosan örülni fog neki.
A kezemben viszem neki a bonbont, amiről tudom, hogy a kedvence, majd felszállok a buszra. Látom, hogy páran megnézik a kezemben a hatalmas édességes dobozt, de én csak mosolygok rajta. Merthogy Rozival mi teljesen jól megvagyunk. Most már tudom, hogy semmi okom nem volt valaha is féltékenykedni. Két hete, mikor találkoztunk, azt mondta, ha nem vigyázunk, talán pont ez a tulajdonságom vethet véget a kapcsolatunknak. Igaza volt, azt hiszem. Befejeztem.
Leszállok a buszról. Vidáman sétálok a járdán, a házuk felé, és elképzelem az arcát, ahogyan először meglepődik, majd örül nekem. Kezdetben nem is figyelek fel semmi különösre, csak mikor a sokadik harsány nevetést hallom, fordulok jobbra. Az út másik oldalán ott sétál Rozi, és egy srác, akinek én még csak a nevét sem tudom, de azért fogja a barátnőm kezét. Rozi másik kezében bonbon. Ugyanolyan, amilyet én vettem neki.
Megfordulok, és nagy zajjal az egész doboz csokit a kukába hajítom. És akkor Rozi végre észrevesz. Szégyenkezve süti le a szemét, de én nem reagálok rá, csak elsétálok a másik irányba. Fél füllel még hallom is, ahogy Rozi a másik srácnak magyarázkodik.
Csak úgy elsétálok, céltalanul, de pár perc múlva muszáj visszamennem a buszmegállóba. Rozi egy másik városban lakik. Elég nehezen tudnék gyalog hazajutni. Mikor a megállóba érek, már két bonbonos doboz hever a kukában, bontatlanul.