Novellák

Osztálytalálkozó

Mara el is készült. Elégedetten nézett végig magán a tükörben. Csíkos egyberuha volt rajta, ami valamennyire elrejtette a pluszkilóit, a száját kirúzsozta, a bőre hibáit pedig tökéletesen elfedte alapozóval. Bedobta a táskájába a telefonját, és már el is indult az osztálytalálkozóra. Mivel nincs jogosítványa, kénytelen volt buszra szállni. A jármű tömve volt, Mara le sem tudott ülni. Közben unaloműzés céljából a mobilját nyomkodta, amit egy hirtelen fékezés miatt leejtett a kezéből. Bosszúsan vette fel a földről a készüléket. Használni még tudta ugyan, de a kijelzőn pókhálószerű törés futott végig. Cseppet sem úgy nézett ki, mint újkorában. "Nem baj, legalább így lesz mit mesélnem a többieknek."-futott át az agyán. Mara öt éve nem látta az osztálytársait(csak az osztályba járó barátnőivel tartotta a kapcsolatot), de az eltelt idő alatt semmit sem tudott felmutatni. Miután elvégezte az általánost, gimiben egy szörnyű osztályközösség tagja lett. És ugyan jelentkezett egyetemre, de miután kétszer sem vették fel, feladta. Azóta innen- onnan kapott munkákból él, és egy apró kis szobán osztozkodik egy idegesítő szobatárssal. A barátjával hat éve szakítottak, azóta nem volt hosszú távú párkapcsolata. Ha elmeséli, hogy ma mindenki milyen bunkó volt a buszon, talán fel sem tűnik az osztálytársainak, hogy semmi érdekes nem történt vele a múltkori találkozás óta. A találkozó első fele könnyedén ment. Persze Marára is sor került, de ügyesen elterelte a témát azzal, hogy "majd biztosan jön a szerelem" és hogy "már nézegetem a szakokat". És miután a kötelező mesélésen túljutottak, elmondta a buszos történetet is, kissé kiszínezve a valóságot. A volt osztálytársai felháborodottan nézték az összetört telefonját, Mara pedig lubickolt a nagy sikerben. Aztán elmentek egy híres kávézóba. "Flowers Kávéház: Hegyi Bence és Dr. Hegyi Nikolett"-állt az ajtón. Mara álma is egy ilyen hely volt régen. Ma már tudja, hogy semmi esélye rá. Az osztályfőnök mosolyogva nézett végig a volt diákjain, majd összeráncolta a szemöldökét.
- Lettinek már nem kellett volna jönnie? Nem úgy volt, hogy a kávéházban csatlakozik hozzánk? - De igen- felelte egy lány.- Nekem azt írta. Majd biztos mindjárt jön.
A tanár és a lány találgattak, míg Mara gúnyosan összemosolygott a többiekkel. Ugyan már! Letti biztosan nem jön el. Vagy ha igen, akkor is direkt késik, nehogy sok időt kelljen velük töltenie. Letti Maráék szerint sosem illett be a társaságba. És ezt nyilván észre is vette. Vagy talán még mindig olyan gyerekes és naiv, hogy azt hiszi, szeretik.
- Anya, ne menj el, kérlek- zokogott egy kislány, mire mindenki hátrafordult. A kávézó irodájából jött a hang, ahová csak az itt dolgozók és a tulajdonosok léphetnek be.
- De igen, anyának most el kell mennie- felelte egy magas férfi, és felkapta a kislányt. Mara ösztönösen elmosolyodott." Egész jól néz ki."- állapította meg magában. Míg az osztálytársai a kislányt figyelték, ő azon gondolkozott, hogy még talán ő is lehetne a férfi barátnője. "Miért is ne?"- gondolta.
- Na, megyek- mondta a férfinek és a kislánynak egy fiatal nő, majd mindkettőjüket szorosan megölelte. A nő nagyon szép volt, vidám, karcsú és csinos. És ezt mindenki észrevette. Mara is. Bosszúsan összehúzta a szemét, és megpróbálta magát is olyan szépnek látni, mint ezt a lányt. - Sziasztok- köszönt el a nő ismét a családjától, és elindult az osztály asztala felé. Mara egy pillanat alatt összerakta a képet, és szájtátva bámult rá.
- Bocsánat a késésért- ült le az asztalhoz Letti, és magában nevetve nézett végig a társaságon. Mara elhűlve bámulta, és meg sem bírt szólalni a döbbenettől.