Novellák

Edzés

A szikrázó őszi napsütésben Barbi teljesen egyedül sétált a keskeny utcákon. Persze, hogy egyedül volt. Mégis, ki más járna errefelé délután fél négykor?
Barbi unottan elmosolyodott ezen a gondolaton. Térd fölé érő, kockás ceruzaszoknyát viselt fehér pólóval és tornacipővel. Reggel, amikor elindult a suliba, még egészen jó kedve volt. Szépnek látta magát, mikor körbefordult az előszobatükör előtt, és ez befolyásolta az egész napját. Na persze, nem teljesen az egészet. A legrosszabb rész ugyanis még hátra volt.
A lány besétált a kapun, majd lassan fellépcsőzött az emeletre. Társastáncra jött, ahogy az elmúlt négy évben minden egyes kedden. Kezdetben utálta a sportot, ugyanis csak a szülei erőltették rá, hogy edzésekre járjon. Jobban mondva a nővére lelkesedett először, hogy szeretne táncolni, majd a család együttes erővel, valahogyan rávette őt is. Dorottya természetesen két hét után abbahagyta az edzéseket, Barbi viszont maradt, mondván, "neked sokkal jobban ment és tetszett, mint a nővérednek." Ami persze nem volt igaz. Legalábbis Barbi szerint nem. Az évek alatt viszont egészen megszerette a sportot, bár ezt még magának sem vallotta be szívesen.
Az egyetlen dolog, amit kedvelt a táncban már kezdetek óta, az Balázs volt. Viszont nem olyan romantikus értelemben. A fiúval már az első órán összebarátkoztak, és még most is tartják a kapcsolatot. Balázs amolyan tipikus fiúbarát Barbi életében. A lány lehetetlennek tartotta, hogy valaha is együtt lesznek Balázzsal, sőt, ez a gondolat szinte soha nem is jutott eszébe. Merthogy a fiú teljesen más, mint amilyen barátot Barbi elképzelt magának. Alacsony, kövérkés, szőkés hajú, és vastag, fekete keretes szemüveget visel. Már csak ezért sem tetszett soha Barbinak. A másik dolog pedig az volt, hogy Balázsra inkább tekintett testvérként, mint egy jó barátként. Nagyon jól elbeszélgettek egymással filmekről és sorozatokról, és együtt nevettek, ha valamelyikük elhibázott egy lépést. Merthogy mindig  együtt táncoltak, még akkor is, ha félévente lehetett volna cserélni. Ők mindig egymást választották.
Idén viszont teljesen másképp alakultak a dolgok. Balázsék nyár elején elköltöztek, konkrétan az ország másik felébe, ahogyan Barbi fogalmazott. Úgyhogy a lány szeptembertől kezdve új táncpartnert kapott. Márk sosem volt számára szimpatikus, ennek ellenére párba tették őket. És persze, a félévi bemutatón is együtt kell majd fellépniük. Barbi már alig várta.
Márk már régebb óta táncol, mint Barbi. Legalábbis, amikor a lány eljött az első edzésre, a fiú már ott volt. Az év legelső óráján mutattak be az  akkori táncpartnerével egy táncot. Márk az utolsó pillanatban elrontott egy forgást, úgyhogy végül Hannával együtt a földre zuhant. Mindenki rengeteget nevetett rajtuk, a tánciskola egyik legemlékezetesebb párosa lettek. Mármint táncban, bár Barbi ebben egyre kevésbé volt biztos. Állítólag pár hónapja összejöttek Hannával, de a lány  nem igazán szokta együtt látni őket.
Barbi a négy év alatt nem tudta megkedvelni a fiút. Mindig olyan komolynak és okosnak tűnt. Csak azokkal nevetett és viccelődött, akikkel már régóta barátok voltak. Barbi viszont mindenkivel el tudott beszélgetni, még akkor is, ha tulajdonképpen alig ismerték egymást. Csak Márkkal nem. Igazság szerint, egy idő után már nem is próbálta.
Miután átöltözött, és vetett egy pillantást magára a tükörben, bement a táncterembe. Márk már ott volt. Barbi unottan leült a terem szélén a földre, és ráírt Balázsra. Utána felnézett, egyenesen Márk felé. A fiú egy másik sráccal beszélgetett a csoportból. Nevettek. Fantasztikus, ezek szerint Márk csak vele nem szeretne nevetni. Hiába próbált vele viccelődni a legutóbbi órán.
Barbi a telefonjára pillantott, de még mindig nem érkezett válasz. Ismét Márkot bámulta, aki hátrafésülte szeméből a haját, és tovább beszélt. Fekete haja szép lassan újra visszahullott az arcába, úgyhogy újból megigazította, majd beszélgetés közben Barbira tévedt a tekintete. A lány mélyen belenézett a barna szempárba, majd hirtelen egy hatalmasat dobbant a szíve.