Novellák

Irigység

Az irigység szép lassan felemésztette őt. Döbbenten pislogott a tükörképére, miután rájött az igazságra. Végül a szemét megforgatva ismét megragadta a szempillaspirált, és határozott mozdulatokkal kifestette a szemét.
Az új lányt a suliban ugyanis mindenki ismerte, annak ellenére, hogy csupán két hónapja kezdődött el a tanév. Az osztálytársai gyönyörűnek tartották. Hosszú, szőke haja és kék szemei mindenkinek hamar szemet szúrtak. Sokan irigykedtek rá, mivel hamar kitudódott, hogy a lány már egészen kicsi kora óta modellkedik. Rengeteg kép van róla Instagrammon, amelyek a fotózások során készültek. Szinte már-már tökéletes képek, hiszen Viviennek minden jól áll. Még az is, ha valamilyen középkori jelmezbe öltöztetik.
A lány idegesen sminkelte magát, miközben továbbra is haragosan bámulta a tükörképét. Ő nem szép, és nem is gyönyörű. Amolyan semmilyen, főleg, ha smink nélkül mutatkozik. Bár így sem sokkal jobb a helyzet, hogy felkent vagy fél tubusnyi alapozót az arcára, és dús szempillákat készített magának a spirállal. Még mindig csak egy átlagos lánynak tűnik, egy átlagos reggelen, aki nemsokára elindul a világ legátlagosabb iskolájába. A suli fele jobban sminkel, öltözködik nála, és sokkal magabiztosabbak is. Duzzogva eltette az alapozóját a táskájába, és felhúzta a cipőjét. Ideje volt elindulni, ha nem akarja még a buszt is lekésni. Odafelé úton minden zavarta. A mellette ülő lány, akinek tökéletes lófarokba volt kötve a haja, és egy másik, aki egy rövid, kockás szoknyát viselt. Már megint irigykedett, talán feleslegesen és ok nélkül. De mivel amúgy sem volt jó kedve, nem akart változtatni ezen a rossz szokásán.
Az új lánynak rengeteg utálója akadt. Sokan úgy gondolták, nem elég jó a modellkedéshez, és hogy sminkkel bárki lehet szép. Természetesen ezt senki nem merte volna a szemébe mondani, de egy-egy folyosói beszélgetésnek Vivien jó témának tűnt. Vivienről nem lehetett tudni, mennyi jut el hozzá a pletykákból. Mindig teljesen természetesen viselkedett.
A lány szép lassan feleszmélt a gondolataiból, mivel a busz a suli elé ért. Unottan szállt le a járműről, és lassú léptekkel haladt az osztályterem felé. A szekrények előtt megállt, levette a kabátját, majd megkereste a nevét a fogasok felett. Pázmány Vivien.