9.rész

657 72 5
                                    

Megint délután van, amikor kinyitom a szememet. Az órára pillantva látom, hogy már elmúlt 4 óra is. Jó sokat aludtam.

Ébredés után pár percet még fetrengek az ágyban és a telefonomat nyomkodom, majd nagy nehezen ráveszem magamat a felkelésre. A fürdőbe lépve először megmosom a fogamat, majd utána beállok a zuhany alá. Jól esik a rám csobogó víz. Ahogyan testemet mosom végig eszembe jut Louis mondata. Görcsbe ugrik a gyomrom a gondolatra. Mégis úgy gondolom, hogy mindenre felkészülök ezért alaposan mosom meg magamat és közben ujjaim ismeretlen tájakra tévednek. 

A csobogó víz elég síkosítást ad ahhoz , hogy egy ujjamat magamba tudjam nyomni. Lassan csinálom, nagyon lassan. Igazából ezt így még soha nem csináltam magamnak. Másik kezemmel végighúzok a farkamon közben és a fenekemben is egyre gyorsabban mozgatom az ujjamat. Semmi extrát nem csinálok. Nem forgatom az ujjam, nem adok hozzá még egyet, nem hajlítom be, csak simán mozgatom ki és be. Mégis felizgatom magamat vele. A két kezem egy tempóban mozog és egy hatalmasat élvezek a csempére, amit a víz egyből le is mos. 

Ettől függetlenül még mindig reménykedem benne, hogy Louis nem gondolta komolyan. Az idegtől sokat enni sem tudok, csak egy narancslevet küzdök le a gyomromba 8 óra előtt pár perccel. Louis nem hazudott, ugyanis pontban nyolc órakor parkol le a házunk előtt, én pedig le is megyek, mielőtt úgy gondolja hogy feljön. A range roverbe előre ülök be mert látom, hogy most ő vezet, pedig eddig mindig Zayn ült a volánnál, de most nincs itt. 

-Hello.- köszönök halkan.

-Szia.- mondja nyugodt hangon.- Hozzám megyünk most.- mondja és már el is indul a forgalomba. Látom, hogy a város gazdag negyede felé megyünk és igazából meg sem lepődöm, hogy itt lakik. 

-Louis.- szólalok meg halkan egy idő után.- Beszélhetünk nyugodtan?

Egy sóhaj után szólal csak meg.

-Mos eltekintek a megszólítástól, de ha a bárban mások előtt így mersz hívni kicsinállak.- mondja nyugodt hangon, de nekem összeugrik a gyomrom. - Mit szeretnél?

-Bocsánat.- kérek elnézést a megszólításért.- É-én..komolyan gondoltad amit a mai napra mondtál?- kérdezem remegő kezekkel. Félek attól, hogy hogyan fog reagálni erre a beszélgetésre. 

-Igen.- Vágja rá egyből.- Valami problémát van vele?- fordul felém egy pillanatra kérdő tekintettel.

-Hát igen.- vágom rá.-Én nem szoktam passzív lenni.- mondom ki gyorsan és érzem hogy pír szökik az arcomban.

-Tényleg? Pedig igazán behódoló stílusod van.- mondja még mindig nyugodtan.- Hát most kénytelen leszel megszeretni.- von vállat én pedig felháborodok.

-És ha nem akarom?- kérdezem vissza. És megint a nagy szám fog a sírba vinni.

-Hát akkor akard. Mert ha akarod, ha nem ez lesz.- mondja már ingerültebben. Kitágult szemekkel nézek rá.

-Megerőszakolnál ha nem akarok belemenni?- kérdem halkan, mire rám kapja a szemét.

-Szerinted ha meg akarnálak erőszakolni akkor még nem tettem volna meg?- emeli fel a hangját.-Ennyire nem vagyok kegyetlen. 

Picit megnyugszom ettől a mondatától, de nyilvánvalóan nem teljesen, mert tudom hogy meg lesz dugva a seggem.

-Különben is.- folytatja.- Megegyeztünk. Mit hittél? Hogy majd csak a szád kell meg a kezed? Vagy majd te dugsz meg engem? - röhög fel. Nem szólalok meg mert igaza van. Tudtam hogy mire vállalkozok, csak reméltem hogy eltudom húzni a dolgot. 

Sokáig nem kell a gondolataimba merülnöm, mert megállunk egy magas barna kerítés előtt és Louis egy gombnyomással nyitja ki azt. Amint begurulunk az udvarba egy hatalmas fehér ház terül elém. Uramisten, ez valami gyönyörű. Vajon hányan laknak itt?

-Gyere.- mondja, majd kiszáll a kocsiból. Szó nélkül követem őt be a házba. Bent halvány fény van csak, így nem sok mindent látok és időm sincs körbenézni, mert Louis egyből megindul az emelet felé. 

Oda is csendben követem őt. Az emeleten három ajtó van csak. Mi a jobb oldali felé vesszük az irányt, ahova Louis kulccsal megy be. Ettől picit összeráncolom a szemöldökömet, mert nem igazán értem ezt. Amint az ajtó kinyílt Louis lép be először és felkapcsolja a villanyt és én is követem.

Elsőre nem tűnt különleges szobának, majd alaposan elkezdtem körbenézni. Az ajtóval szembeni fal előtt állt egy hatalmas franciaágy, ami körül a falakon tükrök voltak. Mindenhol. Az ágy felett, a mellette lévő oldalakon és még a támla mögötti falon is. A támla két sarkánál két karika volt felrögzítve, pont ugyanúgy ahogyan az ágy első lábainál is, bár ezek egy lánchoz voltak rögzítve. Tátott szájjal fordulok a mellettem álló Louis felé, majd a mögötte lévő szekrényt vettem észre. Egy üveges szekrény volt, de nem is ez a lényeg hanem a benne lévő dolgok. 

Piszkos táncWo Geschichten leben. Entdecke jetzt