Piszkos tánc

17.rész

Éjjel szitkozódásra ébredek és szememet kinyitva látom, hogy a szobában ég a villany. Louis folyamatosan sziszegve káromkodik, így nem nagyon tudom eldönteni, hogy most mit is csinál éppen. Amikor már egy ideje hallgatózom, realizálom, hogy ezek fájdalmas nyögések. Fájdalmai vannak.

Egyből a szobaajtóhoz sietek, majd mielőtt benyitnék visszahúzom a kezemet. Ha akarná, hogy bemenjek,már szólt volna. De ha valami nagy baj történt? Kezemet újra megindítom az ajtó felé és lassan nyomom le a kilincset. Sírástól feldagadt szemeimnek, nagyon nem esik jól a fény ami bent fogad, ezért hunyorogva nézek rá. Az ágy szélén ül és próbálja a kezét bekötözni, ami nehezen megy neki.

-Mi van?- kérdi mogorván, amikor meglát.

-Segíteni akarok.- mondom halkan, mert érzem, hogy még ideges. Vagy talán innentől mindig ilyen lesz még nem tudom.

-Már eleget tettél.- mutat a kézfejére, ami tiszta lila folt.

-Sajnálom, kérlek had segítsek.- nézek rá lágyan. Hosszasan néz a szemembe, majd felém nyújtja a kötözőt. Közelebb lépek hozzá és elé térdelve a földön fogom a kezeim közé az övét. Letekerem az eddig rátekert kötözőt és végignézem a kézfejét. Nem csak lila foltos hanem sebes is.

-Kitisztítottad őket?- nézek fel rá, teljesen komolyan, mire megrázza a fejét. A kötszeres dobozba kutatva találok fertőtlenítőt és vattát, amivel el is kezdem a sebek tisztítását. Louis többször felszisszen, de türelmesen várja, amíg végzek. Ezután a kötözővel jó erősen rögzítem a csuklóját és beborítom vele az egész kezét. - Hozzak rá valami fagyasztott dolgot?- kérdem tőle miközben már elpakolok a dobozba.

-Nem kell.- mondja most nyugodtan. -Mehetsz aludni.- mondja színtelen hangon. Rosszul esik hogy így beszél velem, de csakis én tehetek róla. 

-Jó éjt Louis.- motyogom halkan, majd a villanyt lekapcsolva, lehajtott fejjel megyek vissza a nappaliba. 

***

Reggel előbb kel fel ő, mint én és velem mit sem törődve csörömpöl a konyhában. Álmosan ásítok fel és nézem őt, ahogyan reggelit csinál. Magának. Nem is gondol rám. Egy szó nélkül eszik meg mindent.

-Gyere.- int a fejével amikor a szobába megy,ahova idegesen követem. Bent megint vetkőzni kezd én pedig várom, hogy mit akar.- Vetkőzz le és mássz fel négykézláb.- mondja de hozzám sem ér, sőt. Rám sem néz. Gombóccal a torkomban csinálom amit mondott és az ágyon várom őt. Síkosítóval ás óvszerrel lép mögém és egyből nyom is egy kis gélt a fenekemre. Nem igazán vagyok ellazulva, de őt nem nagyon izgatja.

-Louis lehetne, hogy..- kezdem de a fenekemre csapva fojtja belém a szót.

-Nem, nem lehetne.- morogja és mit sem törődve azzal, hogy mit akartam mondani belém mártja az ujjait. Méghozzá egyből kettőt. Azt hittem, hogy fájdalmas lesz de nem az, csak kellemetlen. Borzalmasan érzem magamat most. Olcsónak, pont mint először.

Ütemesen mozgatja bennem az ujjait, amire önkéntelenül is reagál a testem és már mereven áll a farkam. Hozzáad még egyet és erre már fel is nyögök. A testem sajnos élvezi, de az elmém nem. Szemeimben könnyek gyűlnek és ki is szabadulnak onnan. Louis kihúzza az ujjait és magát helyezi be. Lassan nyomul előre, majd amikor tövig bennem van a fülemhez hajol.

-Tudom, hogy most ezt utálod, de a tested akar engem.- morogja a fülembe, majd kihúzódva újra belém csapódik. Igaza van. Megint. Kívánom őt baszki, még a legelbaszottabb szituációban is. Ennyire szánalmas nem lehetek. 

Minden akaratom ellenére élvezem őt, de közben zokogok is. Nem bírom kontrollálni magamat semmilyen téren.

-Gondoskodj magadról, mert én nem fogok.- nyögi mögöttem, én pedig engedelmeskedek. Szó nélkül nyúlok magamhoz és kezdem el verni a farkamat. Közel vagyok. Igazából ha nem nyúlok magamhoz is elmentem volna. Szánalmas. 

Pár lökés után összerezzenek és teleélvezem a markomat, aminek következtében Louis is teleengedi az óvszert. Lihegve pihegünk mind a ketten, amikor lassan kihúzódik belőlem.

Nem szól hozzám. Nem fekszik mellém. Még csak hozzám sem ér. Egyszerűen nem törődik velem.

Szemeimből folyamatosan hullnak a könnyek és már nem is akarom őket visszafogni.