Piszkos tánc

30.rész

Este fél kilenckor már Louisnál vagyunk. Ölelkezve fekszünk a kanapén és várjuk az ördögöt. Félek ettől az estétől. Most már nem is attól félek, hogy én hogy fogom ezt megélni, hanem Louist féltem. Látom rajta hogy elesett, nem önmaga. Olyan mintha egy kisgyereket látnék, aki fél a többiektől és nem tudja hogyan kell ezt feldolgozni. 

-Félek ettől Hazzy.- mondja halkan a mellkasomba. Hangja gyenge.

-Én is félek Lou, de nincs más választásunk. Nem akarok nélküled élni.Soha.- mondom halkan, mire rám néz. Szemeiben csillogás van, ami csak nekem szól. Elmosolyodom és alig fogom fel, hogy ez történik. 

-Mi van ha nem fog menni? Hogy kívánjam meg őt basszus, mikor kicsit sem akarom.- kérdi idegesen. 

-Lou.- súgom neki.- Gondolj rám baby, csak rám.- mondom és a szájára tapadok. Lágyan csókolom őt és közben a fogaimmal játszok az ajkain. Halkan nyög bele a számba, amire az én farkam is megrándul. Autóajtó csapódására rebbenünk szét és ijedten nézünk egymásra. Annyira elbaszott az egész. 

-Szeretlek.- mondja nekem és távolabb ül tőlem.

-Mindennél jobban.- mondom neki és az ajtó felé fordulok. Gyomromban azonnal görcs keletkezik, amikor belép az ajtón. 

-Kedveskéim.- vigyorog ránk.- Kezdhetjük?- indul meg Louis felé. Amikor elé ér a szájára tapad. Louis feláll hozzá és visszacsókolja. Szemeit lehunyva falja Roger ajkait, aki kezeit a derekára vezeti. Louis kezei is megindulnak a testén és ismerősen fedezi fel. Ijesztő látni, mennyire ismerik egymást. 

Roger Louis nyakára tapad, amire a szerelmem lehunyt szemmel nyög fel halkan. Élvezi. Gyűlölöm ezt az érzést, ami most bennem van. Utálom látni őt vele. Roger a szemembe nézve nyal végig Louis nyakán, amire elönt a hányinger. Lágyan kényezteti őt és Louis a karjaiba kapaszkodva, hátrahajtott fejjel, lehunyt szemmel sóhajtozik. Nem tudom őt hibáztatni. 

Louis magához térve veszi át az irányítást. Ő is Roger nyakára tapad és lágyan kényezteti őt. Végignyal rajta, harapdálja és csókolgatja Roger hangosan nyög. Túl hangosan. Az ördög arcát figyelem és feltűnik, hogy nem élvezi, csak azt akarja, hogy nekünk rossz legyen. Utálom őt. Eldöntöttem, hogy innentől csak Louisra figyelek. Lehunyt szemmel csinál mindent. Csak remélem, hogy rám gondol. Mintha a gondolataimba olvasna, hirtelen nyitja ki a szemét és egyenesen rám néz, miközben leveszi Rogerről a pólót. 

Szemeiben fájdalmat látok, de azt is látom, hogy van benne vágy is. Felém. Rám gondol, ezt az apró mosolyból a szája szélén is leszűröm amit felém ejt meg. Ezután nem nagyon néz rám. Levetkőzteti Rogert és elkezdi előkészíteni. Az öreg folyamatosan nyög és zihál, miközben Louis fokozza a vágyát ujjaival. Amikor már három ujj jár benne, Louis újra rám néz. Szemeiben félelem van és lenézek az ágyékára, ami már szintén mezítelen. 

Nincs felizgulva. Farka maximum félig merev. Segítségkérően néz rám, mire szemeibe nézve nyitom el a számat. Tekintetét egyből odakapja. Nyelvem hegyét kidugva vezetem végig azt az alsó ajkamon.  Ezután fogaimmal karcolom végig az ajkaimat és lágyan be is szívom. Azután kezemet megindítom a testemen lefelé, egészen a farkamig. Nagyon abszurd a helyzet. Louis éppen egy öreg fószert ujjaz, miközben én teljesen felöltözve próbálom felizgatni. Tenyeremmel határozottan szorítok a farkamra, ami parányit sincs megkeményedve, miközben szemeimet majdnem teljesen lehunyva vetem hátra a fejemet. 

Louis farkára nézve látom, hogy mér keményebb. Szabad kezével magához nyúl és teljesen felizgatja magát. Amikor már kemény gyorsan húzza fel az óvszert és belé hatol. Az érzésre újra kiszalad belőle egy apró nyögés és lehunyja a szemeit. Kicsit félek attól , hogy mi lesz ezután.

Innentől nem nézek feléjük. Nem akarom látni, ahogyan élvezi. Mert élvezi, hallom. Nem túl hosszú menetnek érnek a végéhez, amikor Roger megszólal.

-Érj hozzám kicsim.- nyögi zihálva. Hányingerem van ettől az embertől. Pár pillanat múlva, mind a ketten hörögve mennek el. Hallom. Nem vagyok hajlandó rájuk nézni most. Zihálnak még egy kis ideig, majd hallom, ahogyan elkezdenek felöltözni. 

Ekkor nézek rájuk csak. Louis szemei könnyben úszva néznek rám. Szemeibe nézve próbálom magamat visszatartani, pedig megtudnám ölni Rogert. Gondolkodás nélkül vetnék véget az életének. Roger öltözik csak fel, Louis meztelenül ül a kanapén. Miután felöltözött odalép a szerelmemhez és az ajkaira tapad.

-Szia kicsim. Az üzleti részét majd megbeszéljük.- mondja neki, de Louis csak engem néz. Roger felém fordul, majd vigyorogva szólal meg újra. -Legyetek boldogok.-mondja és kimegy az ajtón. 

Pár pillanatig ülünk a helyünkön, amikor megmozdulok Louis felé.

-Ne.- mondja egyből.- Elmegyek fürdeni.- mondja halkan és elindul az emelt felé. Az alsó lépcsőn áll, amikor utána szólok.

-Lou! Szeretlek.- mondom lágyan, mert úgy érzem kell neki a megerősítés.

-Én szeretlek Hazzy.- csöppen ki egy könnycsepp a szeméből és elindul felfelé.