Piszkos tánc

22.rész

Ruháimat és minden holmimat bepakolom a bőröndömbe és a nappaliba megyek Louishoz.

-Kész vagyok.- mondom és várom, hogy mi fog történni. Louis szó nélkül áll fel és szinte rám sem nézve veszi fel a táskáját és teszi el a laptopját, majd az ajtó felé megy és amikor kinyitja felém fordul.

-Nem jössz?-kérdi idegesen.

-Nem.- mondom határozottan.- Beszélni akarok.

Louis elfordul, majd egy hatalmas sóhaj következtében vágja be az ajtót. 

-Nagyon megtudod találni azokat az időpontokat, amikor nem kéne megszólalnod. De legyen Harry beszélgessünk.- morogja idegesen. Kicsit megijedek tőle, de most nem tántorodhatok meg. Tudni akarom. 

-Tudni akarom, hogy mi lesz most. Miért vagy ilyen ma, amikor tegnap este úgy voltunk együtt, mintha semmi más nem számítana. - fakadok ki. Louis hosszasan néz a szemembe és látom, hogy próbál kicsit megnyugodni. 

-Mondtam már tegnap, hogy nem egyszerű a dolog Harry.- kezdi és én szó nélkül várom, hogy mit fog mondani.- Olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik nem tűrnék azt hogy van valakim. 

-De hát te vagy a főnök.- mondom értetlenül.

-De nem vagyok egyedül.- sóhajt.- Van valakim Harry.- mondja ki én pedig lefagyok. Kitágult szemmel nézek rá. 

-Mi van?- kérdem idegesen.- Mi az hogy van valakid?

-Jól hallottad. Nem lehetek veled, mert van valakim. - vonja meg a vállát. Az egyetlen amit érzek az a gyűlölet és a kihasználtság érzése. Idegesen nézek rá. 

-Én nem leszek az akivel megcsalod a párodat, úgyhogy annak ami köztünk volt itt van vége. Nem érdekel ha megölsz, ha bántasz, nem csinálom ezt tovább.- mondom határozottan, mire legnagyobb meglepetésemre Louis csak bólint.

-Mehetünk?- kérdi lazán és megindul az ajtó felé. Hitetlenkedve követem őt és legszívesebben képen vágnám a mérhetetlen lazasága miatt. 

Az út csendben telt, egy árva szót sem szólt hozzám. A házam előtt megállva rá sem nézek, csak kiszállok a kocsiból és becsapom az ajtót. Rá sem nézve megyek be a lakába. Legszívesebben soha többé nem látnám őt.