Piszkos tánc

19.rész

A pisztoly eldörren. Mélyen szívom be a levegőt és rettegek. Belül félek a haláltól, de nem tűröm ezt tovább. 

A pisztoly hangosan adja a tudtomra, hogy itt a vég. A dörrenés után zihálva veszem a  levegőt és várom a fájdalmat. Vajon hosszú lesz?

Azonban a fájdalom elmarad és a mellettem lévő váza csörömpölő hangjára nyitom ki a szememet. Kitágult szemmel nézem, hogy darabokra hullik a földre, majd már csak a bejárati ajtó csapódását hallom. Visszanézve oda ahol eddig Louis állt, most csak egy pisztoly fekszik a földön.

Elment. Pár pillanatig állok egy helyben, amíg próbálom összeszedni magamat és felfogni a helyzetet.

Meghaltam volna. Készen álltam rá, hogy meghaljak. 

Miután magamra kapok valami ruhát, gyorsan megyek ki a seprűért és összeszedem a váza darabjait. Vigyázok arra, hogy ne essen bajom közben, összeszedegetem a nagyobb darabokat és a kukába dobom. 

Amikor végzek Louis még mindig nem jött vissza.Kezdek ideges lenni ettől, mert ott kint tényleg elkaphatják. Felveszek egy pulcsit és kimegyek én is. A ház előtt végig nézek a terepen, de nem látok senkit. A házat teljes egészében körbejárom, de ott sincs sehol.

-Louis.- kiáltok viszonylag halkan és elindulok az erdőbe.- Louis.- szólok hangosabban, de senki nem reagál.

-Louis hol vagy?- kiáltom még beljebb menve az erdőbe.- Kérlek gyere vissza.- mondom, már egyre kétségbeesetten. Mi van ha már elkapták? Vagy ha már nem él? Jézusom.

Újabb könnyek szöknek a szemebe és még beljebb megyek az erdőbe.

-Louis.- kiáltom hangosan.- Gyere elő kérlek. Louis.- állok meg a sétányon és körbefordulok.

-Itt vagyok.- hallom meg hangját mögülem, én pedig egy nagy sóhajt engedek ki.Életben van.

-Jól vagy?- kérdezem végig nézve rajta, mire csak bólint.- Menjünk vissza kérlek.- mondom halkan és el is indulok vissza. Hallom hogy jön mögöttem, de nem szól egy szót sem. A ház előtt megtorpan és maga felé fordít.

-Miért jöttél utánam?- kérdi komolyan érdeklődéssel.

-Mert azt mondtad itt bánthatnak és én nem akartam...- mondom, majd megköszörülöm a torkom.- Nem akartam, hogy bajod essen. Aggódtam.- mondom halkan és lehajtom a fejemet.

Louis pár pillanatig csendben áll előttem, majd bemegy az ajtón. Egy nagy sóhaj után és is követem őt, majd amikor belépek az ajtón, szorosan passzíroz neki.

Ijedten nézek rá, de időm sincs kérdezni, mert hirtelen a számra tapad. 

Remélem tudtatok azért aludni lányok. :*