11.rész

600 69 5
                                    

Félek. 

Főleg akkor amikor a kaput elhagyva egy fekete furgon jön velünk szembe. Zayn az egyik kezét az ablakon kitéve kezdi el lőni az autót és Louis is hasonlóan tesz a hátsó ablakon. Én csak a fejemet fogja húzom össze magamat és várom hogy meghaljak. Rettegve nézem a földek és próbálok nem sírni,de nagyon közel vagyok. Rohadtul meg fogok halni. Az ölembe lévő fegyverre nézek és elgondolkodom, hogy most nekem is kellene használnom ezt? De fogalmam sincs hogyan működik. 

Percekig hallom a pisztolyok dörrenését és érzem hogy a mi kocsinkat is eltalálják. Amikor halkulnak a dörrenések és érzékelem, hogy tőlünk már nem indulnak lövések, akkor nyitom ki a szememet. Ijedten nézek Louisra aki éppen újratölti a pisztolyt.

-Megvagytok?- hallom meg Zayn hangját. Eközben én hátra fordulva nézek a másik kocsira, ami lángokban áll mögöttünk. 

-Igen.- mondja Louis, majd rám néz és végigvizslat.- Megvagyunk.

Szólni sem tudok, sőt levegőt is alig tudok venni. Ijedten nézek Louisra, aki továbbra is engem kémlel.

-Jól vagy?- kérdi halkan, mire elpattanok.

-Jó vagyok-e? Hülye vagy? Majdnem meghaltam baszki. Hogy lennék már jól?Hogy, mikor mögöttünk lángol egy autó, tele emberekkel? Hogy, mikor szarrá lőtték a kocsit amiben ülök, miután egy önelégült fasz meg akart baszni, amit én kurvára nem akartam.- kiáltom és látom hogy megfeszül mellettem, még Zayn is felszisszen és látom, hogy Louis emeli a kezét, de nem hagyom magamat.-Kurvára ne merj megütni baszki.- mordulok fel, mire megáll a mozdulatban. Idegesen néz rám és előre szól Zaynnek.

-Húzd fel az üveget.- mondja én pedig nem tudom mire gondol, egészen addig, amíg meg nem indul egy plexi, ami elzárja az első két ülést. Louis várakozva néz rám, én pedig tudom hogy messzire mentem. De baromira félek, sőt rettegtem nem egészen két perccel ezelőtt. 

-Megnyugodtál végre?- kérdi pár perc néma csend után. Lassan bólogatok és felé nézek félve. - Remek.- mondja és elrakja a fegyverét.

-Sajnálom.- mondom halkan mert tényleg tartok tőle, hogy most mit fogok kapni. Lassan emelem fel az ölemben lévő pisztolyt és felé nyújtom, ő pedig el is veszi tőlem.

-Nem sajnálod.- mosolyodik fel.- Azért mondod csak, mert félsz.- néz felém és utálom, hogy át lát rajtam. Valóban ezért mondom, mert amit mondtam azt úgy is gondolom. -Most nem bántalak, de legközelebb ezt a hangnemet mellőzd.- mondja nyugodtan, mire csak bólogatok. - Pár napra el kell utaznunk, úgyhogy elmegyünk hozzád pár cuccért és megyünk is.- mondja mire megint felháborodok.

-Nekem miért kell mennem?- kérdezem.

-Mert azt mondtam.- morogja.

Piszkos táncحيث تعيش القصص. اكتشف الآن