Piszkos tánc

29.rész

Egy újabb szokásos délutánnak indul a mai is. Otthonról elindulva a kávézóba térek be, ahol veszek egy lattét és reggelire egy szendvicset. Boldog vagyok ma. Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni, de úgy érzem ez egy nagyszerű nap lesz. A bár elé érve jóval korábban érkezem, hogy legyen időm Louisra. 

Vidáman lépek be az ajtón, azonban a mosoly nagyon hamar lehervad az arcomról. Ugyanis nem egy, hanem két személy vár rám. Louis szájából elinduló vércsík láttára azonnal elönt az ideg és a rettegés. 

Tudja. A mellette lévő öreg fasz csinálta ezt vele.

-Szervusz Harry.- mosolyog rám Roger, közvetlenül Louis mellöl. Nem nézek rá, csakis Louist vizslatom, aki viszont egy pillanatra sem néz rám, csak szemeit lefelé irányítva szugerálja a földet. - Már vártunk. Mondjuk Louis kicsit jobban, de hidd el én is nagyon vártalak már.- mondja és int, hogy menjek közelebb. 

Amikor eléjük érek, nagyjából két méterre állok meg. Louis teljesen megsemmisülve áll mellette.

-Louissal sem beszéltem előtted, így ő is izgatottan várja, mi fog most történni. - kuncog fel Roger. Ez az ember egy őrült, biztos vagyok benne, hogy nem normális. -Meséld el Harry, hogy miért vagyunk itt szerinted?

-Nem tudom, te vársz itt engem meglepetésből.- felelem flegmán, mert úgy vagyok vele, hogy ha meg kell halnom, akkor az nem úgy lesz, hogy ő van fölényben. 

-Nagyon kinyílt valakinek a szája. - mondja mély hangon és a nadrágjából kiveszi a pisztolyt majd megáll előttem. Louis csak ekkor néz felénk. Szemében megtörtséget látok és egyből megölelném, ha nem állna előttem a vén fószer. - Jobb lett volna ha Liammel dugsz ténylegesen. Mit gondoltatok, hogy nem derül ki?- kiáltja felém és rászorít a fegyverre.

-Ne bántsd őt.- szólal meg Louis.- Kérlek.- leheli halkan, nekem pedig megszakad a szívem. 

-Kussolj.- morogja neki Roger.- Nem vagytok tárgyaló pozícióba. - néz újra rám.- Tudod Harry, engem is megfogtál az elején. Impozáns külsőd van, amit bárki magáénak akarna tudni. De az, hogy azzal dugtál aki az enyém felbaszta az agyamat. Elvetted őt tőlem.- morogja az arcába.

-Te vesztetted el őt, nem év vettem el.- mondom neki szemrebbenés nélkül, mire a fegyverrel arcon csap. A vér íze elönti a számat és fájdalmasan kapok az orromhoz.

-Ne Roger, kérlek.- mondja Louis mögötte.

-MONDTAM MÁR HOGY KUSSOLJ.-ordítja neki, mire Louis újra lehajtja a fejét. - Törődtem veled, szerettelek, erre te elárultál. Mit gondolsz, mit kellene tennem Louis? Más már nem élne, te pedig csak pár kurva pofont kaptál eddig.

-Sajnálom Rog. Nem akartalak bántani, é-én..-kezdi dadogni, nekem pedig folyamatosan gombóc van a torkomban a ténytől, hogy mennyire kedvesen szól hozzá. 

-Te mi?- kérdi tőle indulatosan.

-Szeretem őt Roger, nem tehetek róla, ezt te is tudod.- néz fel rá könnyes szemmel, nekem mégis melegséggel telítődik fel a szívem. Soha nem mondta még nekem, hogy szeret.- Nem tudok tenni ellene, kérlek, bármit kérhetsz csak ne vedd őt el tőlem, kérlek, könyörgök neked Roger. - lép hozzá közel és megfogja a kezeit.

Roger nem veszi le róla a szemét. Nem tetszik nekem, hogy mennyire bensőséges ez. Ez most csak közöttük zajlik, Louis hatással van rá. Szemmel beszélnek és nekem ebbe nincs beleszólásom. 

-Kérek tőled egy estét. Egy estét, amikor olyan vagy velem mint azelőtt. Szeress, szeretkezz velem, törődj velem. Ha ezt megadod, akkor elengedlek.- mondja teljesen nyugodtan Roger, nekem pedig kikerekedik a szemem.

-Ne Lou..- mondom halkan, de ő nem néz rám. Nem foglalkozik velem, csak Roger szemeit vizslatja. 

-Rendben.- válaszolja én pedig nem is tudom mit reagáljak, de időm sincs ezen gondolkodni mert a rémálmom újra megszólal.

-Nagyszerű.- kezdi Roger.- Harry pedig végig fogja nézni.- folytatja, engem pedig lever a víz.

-Nem.- mondja egyből Louis. Teljesen döbbenten állok mellettük. 

Az egy dolog, hogy tudok róla, de az egy teljesen más szint, hogy látnom is kell. Végignézni, ahogy Louis szeretve ér hozzá, nem biztos, hogy bírni fogom. De emellett ez az egyetlen módja annak, hogy az enyém legyen. 

-Oké.- mondom halkan, mire Louis szeme elkerekedik és egyből ellenkezni akar, de megrázom a fejem.- Én is szeretlek Lou.- nézek rá könnyes szemmel, amit ő is viszonoz. Szemeiben csillogás játszik, a szomorúság mellett. 

-Ma este 9-kor mindketten legyetek Louisnál.-mondja Roger.- Nem éri meg játszani a szálakkal fiúk.- mondja jéghideg hangon és elindul a kijárat felé. Megsemmisülve nézünk össze Louissal, majd teszek felé egy lépést, ő pedig sírva ölel magához. 

-Sajnálom Harry, nem fogom tudni megtenni.- motyogja.

-De igen Louis. Megfogod csinálni, értünk. Utálom, sőt gyűlölöm a gondolatot, hogy hozzáérsz. Gyűlölöm őt, de ezután az enyém vagy Lou. .- mondom halkan neki és közben a hátát simogatom.

-Komolyan mondtad, amit mondtál Harry? Tényleg szeretsz?- kérdi felnézve rám. 

-Mindennél jobban Lou.- mosolygok rá keserédesen és a szájára tapadok. 

Nagyon félek a ma estétől.