„Hol itt a macska? Hol itt a bölcső?"
/Kurt Vonnegut/
- Bökj meg!
- Nem.
- Ne izélj már, gyerünk!
- Bökjön meg téged a fércbúk.
A szalonban tespedek, és azon dolgozom erősen, hogy Cruelt idő előtt juttassam a sárgaházba. Ő takarítana, én meg jó asszonyhoz méltón útban vagyok, egyre nyaggatom, de nem, hajthatatlan, csak azért se. Nem szúrja be nekem az új piercingeket.
- Majd ha letelt az egy hónap, akkor beszélgethetünk erről, addig nem.
- Az két tetves nap, baszd meg! Kettő!
- Kivárod. Menj arrébb.
Dehogy megyek, így Cruel a gurulószékkel együtt tol engem arrébb, hogy ott is tükörfényesre nyalhassa a padlót. Sokkal precízebben takarít, mint én. Én pont leszarnám. Bár engem nem is basz meg a közegészségügy, ha porcicák nyávognak a kanapé alatt, őt viszont sanszosan.
Sóhajtva nyúlok el a többfunkciós bőrkanapén vagy fotelen, tökmindegy. Unottan lóbázom a lábamon a papucsomat, a bordószín plafont bámulom.
- Ott van a lakásod? – mutatok fel.
- Aha.
- Még sose vittél oda.Cruel némán és komótosan kipréseli az utolsó cseppet is a felmosórongyból, a mosdóban kiönti a szutykos vizet, majd az ajtóhoz megy, lehúzza a rolót, elfordítja a kulcsot a zárban. Hozzám sétál, a kezét nyújtja.
- Gyere.
Hogyne mennék.
Firkás egy olyan ajtót nyit ki hátul, amit eddig észre se vettem, pedig nem volt eldugva. Rövid, lyukszerű folyosó nyílik, a falon különböző graffiti-szörnyek ordítanak, szemben egy jókora plakát virít, több évvel ezelőtti koncertet hirdet. A színe kissé megfakult, a rajta pózoló hosszú hajú rockerek hamisnak tűnnek, a bandájuk tudtommal manapság fel is oszlott.
- Pár évvel ezelőtt itt egy klub volt – magyarázza Cruel, mikor megállok művelődni a plakát előtt.
- Nem hiszem, hogy a város elitje járt ide koktélozni.
- A tulajt drogügyek miatt sittezték le, szóval sejtheted. Erre – int egy lépcső felé.Az apró forduló után jó néhány lépcsőt megmászunk, mire egy újabb folyosóra érkezünk. Cruel a szembeni ajtóhoz lép, kinyitja, udvariasan legyint, hogy menjek csak.
Kíváncsian lépek be, titkon párszor elképzeltem már, hol élhet. Nem csalódok, ám nem is döbbenek meg. A lakás tipikus belvárosi, kicsi, de komfortos. Firkás körbevezet, sorra mutatja, itt a fürdő, itt a konyha, itt a háló, itt a gardrób, és ezzel ki is fújt a körút. Azonnal elirigylem tőle a fürdőszobát. Az enyémben megfordulni alig lehet a mosdókagyló-fürdőkád-mosógép szenthármasától, az övé viszont jókora, szép lilás árnyalatú csempékkel, kabinos zuhanyzóval. Ám a konyhája negyede az enyémnek, szinte kitölti a keskeny fali pult, itt nehezen táncolnánk a The Doorsra. Valamit valamiért ugyebár.
- Na, csalódtál? – vigyorog rám, mikor leülök a szobában a franciaágyra.
- Igazából nem – vonok vállat.
Cruel leül mellém, a hajamba birizgál.
- Kérsz valamit?
- Vizet. Csapból is jó.Míg kimegy a kúthoz, addig fesztelenül nézelődöm. Elidőzik a szemem a mahagóni színű bútorokon, a zöld és halvány citrom árnyalatú falakon, a bézsszín szőnyegen.
Tiszta és rendezett hely ez, talán túlságosan is. Sehol egy személyes tárgy, egy apróság vagy egy fénykép. Mindennek szigorú funkciója van: a takarónak, a párnának, a széknek, a tévének, a ceruzáknak és vonalzóknak az íróasztalon. Semmi fölösleges.
Firkás visszajön, a kezembe ad egy üvegpoharat. Szénsavas víz folyik le a torkomon.
- Mondtam, hogy csapból is jó.
Nem felel rá semmit, hátradől mellettem az ágyon, ő is körbenéz.
- Nem egy nagy szám – összegzi.
- Hát ja – ismerem be én is. – De a célnak megfelel. Szeretsz itt lenni? – nézek a fickóra.
Firkás tűnődve felvonja a szemöldökét.
- Az mindegy. A lényeg, hogy tudok valahol lenni. Egy régi haveromé volt a szalon és a lakás, így kaptam berendezve. Elvileg én vigyáztam a boltra, meg a kecóra, míg ő motorral körbe furikázza Kínát. Addig furikázott, hogy végül ott maradt, ott lett családja.
- Azért valami graffitire, vagy yakuzákat megszégyenítő falfestményre számítottam.
- Nem sokat vagyok itt – mosolyodik el a pasas. – És papírra jobban szeretek rajzolni.
DU LIEST GERADE
Cseszd meg, egyetlenem (befejezett)
RomantikMindenbe bele lehet fáradni: a megszokásba, a szeretetbe, a jóba. Zea kérdez, de választ nem kap az életére. A párkapcsolata pocsék, ettől lassan ő is annak érzi magát. Alapos megfontolásból olyan piercinget csináltat, ami senkinek se tetszik. Kivév...