Karola Collins folyton költözik a családjával az apukája munkája miatt. 18 éves korában végre hazamegy a bátyjával és megpróbálja ott folytatni az életét ahol abbahagyta. Ebben akadályozza őt az iskola úgynevezett királya Erik West aki nem is ismeri...
Miután megtaláltam Karolát abba a székben üldögélve részegen legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét. Teljesen elment az esze amikor nekiállt iszogatni. Ráadásul mikor felvettem és én vittem a taxihoz amit hívtam el is aludt ezért csak remélni tudtam, hogy nem arra ébred majd a kocsiban, hogy hánynia kell. Viszont amit mondott, hogy valakinek ugyanolyan a szeme mint nekem. Az nem megy ki a fejemből. Ahogy az sem, hogy kísérti őt. Én pedig természetesen mint egy lovag megígértem, hogy én fogok az eszébe jutni a zöld szemekről. Csak reméltem, hogy mikor felébred nem fog erre emlékezni mert akkor aztán magyarázkodhatok. Pedig még én magam se tudom, hogy miért mondtam. Hiszen nem nagyon kedveljük egymást. De ahogy belenéztem az ő kék szemeibe egyszerűen azt akartam, hogy tényleg így legyen, hogy tényleg én jussak az eszébe. Továbbra is ezen gondolkodtam amikor megcsörrent a telefonom.
- Hali - szólok bele Ricsinek a telefonba.
- Hogy érted azt, hogy Karolával ülsz egy taxiban és úton vagytok hazafelé? - kérdezi teljesen higgadtan.
- Pontosan úgy ahogy mondtad - felelem.
- És azt, hogy érted, hogy részegen találtál rá egy székben ülve? - kérdezi továbbra is higgadtan.
- Ezt is úgy ahogy mondtad - forgatom meg a szemem pedig nem is látja. Már rájöttem kár volt neki írni.
- Számtalan kérdésem van de most leteszem és elmagyarázom a lányoknak mi van mert itt tombolnak, hogy hol van Karola - mondja Ricsi.
- Rendben majd beszélünk - nyomom ki a hívást és felsóhajtok.
A sofőr a tükörben rám néz (mivel hátra ültem Karolával) és mosolyogva mondja:
- Maga egy igazi úriember, hogy így vigyáz a barátnőjére.
Nem mondtam rá semmit csak visszamosolyogtam. Nem javítottam ki, hogy valójában nem is a barátnőm csak az egyik barátom sőt inkábba csak a szomszédom. Bár egy pillanatig elképzeltem azt a képet ahogy kézen fogva sétálgatunk és boldogok vagyunk. De csak egy pillanatra. Karola mellettem elkezdett mocorogni álmában. Ahogy békésen aludt még gyönyörűbb volt és... Ekkor elkaptam a fejem, hogy ne bámuljam ahogy alszik és kivertem ezeket a gondolatokat a fejemből.
- Megérkeztünk - szólal meg a sofőrünk miután leparkolt a ház elé.
Gyorsan kifizetem neki az utat utána megpróbálom úgy kiemelni Karolát az autóból, hogy ne ébredjen fel. Sikerül is. A bátyja autóját nem látom a felhajtón csak Karola kocsija van ott ezért gondolom, hogy nincs otthon. Ami meglep mivel már hajnali kettő van. Csak tippelek, hogy valahol van egy kulcs ezért elkezdem keresni miközben Karolát tartom. Pár perc után meg is találom az ablakban. Kinyitom az ajtót és a lábammal lököm meg lassan, hogy ne legyen hangos ahogy becsukódik. Felviszem Karolát az emeletre a szobájába és lerakom az ágyra. Betakarom őt és körül nézek a szobában. Rend uralkodik benne nem úgy mint az enyémben. Képek vannak az asztalára téve amin számomra idegen emberekkel mosolyog. Keresem köztük a zöld szeműt de nem találom. Miután rájövök, hogy nem lenne szabad itt lennem még egy utolsó pillantást vetek Karolára.
- Boldog szülinapot utólag is - suttogom aztán kimegyek a szobából.
Csendesen lefutok a lépcsőn és bezárom a bejárati ajtót majd visszarakom a kulcsot oda ahol találtam. Ezután átsétálok a mi házunkba és ott is halkan közlekedve jutok el a szobámba. Beállítom az ébresztőmet reggel 9:00-re mivel holnap 10:00-kor kezdődik az évnyitó és lefekszem aludni. Még órákig forgolódom mire elnyom az álom és csak arra gondolok, hogy mit mondtam Karolának.
Reggel bosszúsan kelek az ébresztőm csengésére. Kinyomom gyorsan és bármennyire nincs kedvem kikászálódom az ágyból. Nagy nehezen besétálok a fürdőbe és lezuhanyozom, hogy felébredjek valamilyen szinten. Anya már nincs otthon ezért egyedül iszom a kávémat miközben készítem a reggelim. Egy egyszerű fekete farmert vettem fel fekete felsővel. Göndör hajamba csak beletúrtam remélve, hogy jól fog állni és fújtam magamra a kölnimből. Magamhoz vettem a lakáskulcsom és a kocsikulcsom majd a garázsba mentem. Miután kijárattam az útra egy percig figyeltem Karoláék házát hátha mozgást látok de nem történt semmi ezért küldtem egy üzit Ricsinek és Dávidnak és elindultam.
9:45-kor parkoltam le és kászálódtam ki az autóból a sulinál. Az évnyitók általában nem szoktak sokáig tartani aminek most nagyon örülök mivel vissza akarok feküdni aludni. Körül nézek és látom, hogy Ricsi és Dávid felém tartanak.
- Sziasztok - köszöntöm őket - Látom tegnap szétcsaptátok magatokat - vigyorgok a nyúzott fejük láttán.
- Hát igen. Neked is ott kellett volna lenned. Mindenki kérdezte hol vagy - dörgölte fáradtan az arcát Dávid.
- Hazavittem Karolát utána feleslegesnek tűnt visszamenni.
- Gondoltuk, hogy nem jössz vissza - mondja Ricsi miközben nézi ahogy egy autó beparkol.
Én is elkezdem nézni és látom, hogy Karola szál ki belőle két barátnője társaságában. Sötétkék ruhát visel ami biztos kiemeli a szemét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Haja tűegyenesen omlik a vállára. A másik két lány is jól néz ki de ő valahogy kitűnik közülük.
- Ők miért néznek ki olyan frissen? - kérdezi Ricsi meggyötörten miközben a nevetgélő lányokat nézte.
- Fogalmam sincs haver - válaszol neki Dávid.
A lányok észrevesznek bennünket és megindulnak hozzánk. Mikor megérkeznek látom Karola visszafogott sminkjét amit egy pink rúzs dob fel.
- Jó reggelt fiúk - nevet fel Zsófi aki fehér ruhát visel amit csipke díszit.
- Nagyon fáradtnak tűntök - nevet vele Zsani aki fekete szűk ruhát visel.
- Fáradtak is vagyunk - válaszol Dávid. - Ti miért vagytok ilyen frissek?
- Ez ilyen varázslat - nevetnek fel.
- Na jólvan induljunk meg befelé - szólok rájuk.
A folyosó tele van szépen kiöltözött lányokkal és fiúkkal akik megbámulnak minket és sugdolóznak. Karola visszaint azoknak akik intenek nekünk de látom, hogy ő is észreveszi, hogy sutyorognak.
- Miért néznek minket annyira és miért sutyorognak? - kérdezi halkan.
Mivel én sem tudom a válaszra a kérdést a többiekre nézik akik kerülik a szemkontaktust. Végül Zsani válaszol miközben minket néz.
- Tegnap vagyis inkább ma hajnalban mindenki ott volt csak ti ketten nem. Rengeteg pletyka van már, hogy hol voltatok és mit csináltatok.
Erre eddig nem gondoltam ezért elképedek. Az egész iskola valószínűleg azt pletykálja, hogy lefeküdtünk vagy bármi mást. Ez más helyzetben nem zavarna de így, hogy Karolával hoztak össze...
Ránézek a mellettem sétáló lányra. Egyenesen néz és már nem látszik az arcán a mosoly amivel az autóból szállt ki. Elmegyünk egy csoport mellett akik szintén bámulnak minket és oda oda súgnak egymásnak. Karola gyilkos pillantást lövell feléjük és azonnal abbahagyják és elfordulnak. Miután elmentünk se folytatják.
- Jelenleg a te szemed is átok számomra West - veti oda félvállról majd bemegy a nagyterembe a lányokkal míg én lemaradok a fiúkkal.
