Újra a térképen

Erik szemszöge

Miután Karola és Zsani elment mellettünk Zsófit támogatva Ricsihez fordultam.

- Tőled kért segítséget, hogy megtalálja őket? - biccentek utánuk, hogy ne kelljen kimondanom a nevét.

- Igazából pont beszélgettünk amikor eszébe jutott, hogy meg kéne keresnie őket - fordult a lányok után.

Erre már csak bólintottam egyet. Tudom, hogy Ricsi jóban volt Karolával mielőtt elment ezért nem lep meg egyáltalán, hogy ő is köszöntötte és beszélgetett vele. Inkább zavar, mivel velem nem beszélgetett Karola csak amikor az asztalon egymás fülébe suttogtunk. Aztán persze helyettem a fiúk segítségét kérte, hogy leszálljon az asztalról. Az sem segített abban, hogy beszélgessünk, hogy nem nézett a szemembe egyszer sem.

- Csak engem meg Dávidot kell hazadobnod mert a többiek még maradnak. Mi pihenünk mert holnap nyarat zárunk - indul el a konyha felé, hogy elráncigálja onnan Dávidot.

Miután Ricsi sikeresen utánam hozta a kocsiig harmadik barátunkat beültek hátra és hazavittem őket. Ezután én is hazamentem. Bent anya már aludt ezért csendben igyekeztem felmenni az emeltre, hogy én is lefeküdjek aludni. Egy ideig forgolódtam aztán a plafont bámultam mivel nem tudtam aludni. Akaratlanul is Karolán járt az eszem. Ahogy belép a szobába és azonnal rászegeződik az összes tekintet, ahogy felém fordult és megláttam a kék szemeit, ahogy megfogta a kezem, hogy segítsem fel az asztalra és ahogy kikerül engem és otthagy. Minden egyes pillanatot újra és újra lejátszok a fejemben míg végül sikerül elaludnom.

Délben sikerül csak felkelnem ami egészen jó a ahhoz képest milyen sokára aludtam csak el. Mára anya azt tervezte, hogy köszöntsük az új szomszédokat ami reményeim szerint csak pár percig fog tartani. Éppen megérkezem a konyhába amikor anya belép a bejárati ajtón.

- Hát jó reggelt - köszönt vidáman miközben lerakja a táskákat.

- Jó reggelt. Látom jó kedvedben vagy - kezdem el csinálni a kávémat.

- Igen. Szóval miután ettél indulj öltözni mert megyünk át a szomszédba. Vettem virágot nekik és süteményeket remélem szeretik - lelkendezik anya.

- Biztos, hogy szeretik - indulok meg a kávémmal az emeletre. Gyorsan lezuhanyozom és felöltözök  utána megiszom a maradék kávémat és leviszem a poharat elmosni.

- Kész vagyok anya mehetünk - indulok a nappaliba ahol anya a hangom hallatára felpattan és az ajtó felé indul.

- Menjünk menjünk - sürget.

Átsétálunk a virággal és a süteményekkel utána az ajtóban állunk és várjuk, hogy reagáljanak a csengetésre. Pár másodperc múlva már nyílik is az ajtó és egy nálam kicsivel idősebb fiú nyit ajtót.

- Szervusz kis drágám a szomszédok vagyunk és gondoltuk meglepünk benneteket kisebb ajándékokkal - köszönti őt anyukám.

- Jó napot - mosolyodik el és tárja ki előttünk az ajtót. - Kerüljenek beljebb.

Anya egyből megindul én pedig megyek utána a csokor virággal a kezembe. Úgy néz ki többet leszünk itt mint amire számítottam.

- A szüleid otthon vannak? - fordul anya a szomszédunk felé.

- Igazából én és a húgom élünk csak a házban - magyarázza majd a lépcső aljához megy és elkiáltja magát. - Hugi vendégeink vannak!

- És hogy hívnak drágám? - kérdezi anya miközben kényelmesen elhelyezkedik a kanapén.

- Én Alex vagyok a húgom pedig Karola - válaszol a báty miközben üdítőt tölt nekünk.

Hirtelen rosszul érzem magam és már nem is figyelek arra, hogy anya is bemutatkozik. Karola. Az a Karola lenne az én szomszédom. Neki is van egy bátyja de nem vagyok benne biztos, hogy Alex a neve.

- Na csakhogy végre leértél - fordul az lépcső felé Alex. Én is arra fordulok és meglátom őt.

Karolát. Azt a Karolát. Egy fekete top van rajta egy szintén fekete rövid szoknyával. Füstös sminket visel ami kiemeli a kék szemét, száján pedig élénk vörös rúzs díszeleg. Haja egy laza kontyba van a feje tetején.

- Elnézést csak éppen készülődtem - indul a nappali felé kissé megilletődve.

Miután leül engem néz én pedig őt. Most a szemembe néz de mintha csak azért tenné mert kénytelen rá, mert várja a magyarázatot amit a szememből akar kiolvasni. Alex és anyám jól elbeszélgetnek egymással míg mi csendben vagyunk és nézelődünk.

- Hugi mutasd meg Eriknek a házat ha akarod - fordul egyszer csak felénk a bátyja.

- Jaj oké persze - áll fel Alex mellől és rám nézve várja, hogy én is felálljak. Meg is teszem.

A lépcsőn megyünk felfelé és hiába próbálom csak a lábamat nézni a szemem felvándorol az előttem sétáló Karola szinte semmit sem takaró szoknyájára. Miután felérünk körbe mutat.

- Itt vanna a hálószobák mindegyik felszerelve fürdőszobával.

- Tudod fantasztikus idegen vezető lennél - forgatom meg a szemem.

- Köszönöm - vigyorodik el gúnyosan. - Mit kerestek itt?

- Anya át akart jönni köszönteni az új szomszédokat. Fogalmam sem volt, hogy pont te vagy az aki mellénk költözött.

- Látom nagyon örülsz neki - forgatja meg ezúttal ő a szemét és elindul a lépcső felé. - Azt hiszem itt végeztünk is.

Mivel nekem sincs kedvem vele meg a rövid szoknyájával kettesben lenni az emeleten szó nélkül követem.

- Jössz a nyár végi bulira? - kérdezem miközben sétálunk le a lépcsőn.

- Igen nemsokára megyek ruhát venni a lányokkal.

- Nekik kell ruha vagy neked? - kérdezem mert kétlem, hogy neki ne lenne egy tökéletes ruha erre az eseményre.

- Nekem fürdőruha kell csak ezért tartok velük - válaszolja meg a kérdésem.

Természetesen a nyár végén is a Balatonon bulizunk és mindegy milyen hideg a víz akkor is belemegyünk. Úgy néz ki ezzel ő is tisztában van és készül is rá.

- Elnézést nekem most mennek kell de nagyon örülök, hogy megismerhettem - hajol le anyumnak puszit adni Karola.

- Karola drágám nyugodtan tegezz nem vagyok még annyira öreg - nevet fel anya és szintén ad két puszit Karola arcára.

Karola ezután felém fordul és int egyet amolyan ma még úgy is találkozunk stílusban és elhagyja a házat itt hagyva engem anyával és a bátyjával akik továbbra is elmélyült beszélgetést folytatnak. Csodás...

Sziasztook!

Meghoztam a következő részt. Íráshibákért elnézést kérek.❤