Újra a térképen

Karola szemszöge

A vacsora remekül telt. Miután megosztottam Erikkel a pillanatnyi aggodalmamat és azt mondta később megbeszéljük minden gondom elszállt. Tudtam, hogy különleges dolog alakult ki köztünk a hónapok alatt de nem gondoltam, hogy ennyire. Eszem ágába se jutott volna, hogy valaha ilyen jól érezhetem magam a társaságában. A kaja is isteni volt, ami csak még jobbá tette az egész esténket. Rengeteget nevettünk és olyan oldalát tudtam megismerni, amit nem sok ember láthatott. Mesélt a családjáról és a terveiről a jövőre nézve. Ő meghallgatta az én terveimet az atlétikával, hogy mennyi országban éltem már és melyik volt a kedvencem.

- Nagyon jól éreztem magam - léptem ki az étterem ajtaján, amit Erik megtartott nekem.

- Én is - mosolygott rám majd utánam indult.

- Mondjuk még szép. Az én csodálatos személyiségem mellett elvárás, hogy jól érezd magad - nevettem majd futni kezdtem, amikor Erik elkezdett csiklandozni.

- Nem csak neked van itt csodálatos személyiséged ám - futott utánam, hogy elkapjon. Nem tartott neki sokáig míg utolért és a derekamnál fogva magához húzott. Folyamatosan nevettem mert egyszerűen annyira felszabadultan éreztem magam mint már nagyon régen. Elfelejtettem minden kisebb-nagyobb problémámat és csak jól éreztem magam. Hirtelen tört rám, hogy Erik nem ilyen minden lánnyal, akit randizni hoz. Legalábbis a beszámolói alapján nem ilyen velük. Mindig arról panaszkodik, hogy mennyire nehéz esetek és alig várja az este végét.

- Nálam is alig várod az este végét? - kérdezem felemelve a tekintetemet Erikre.

- Ugyan már Karola pontosan tudod, hogy annak örülnék a legjobban ha reggelig együtt lennénk - kacsintott rám félreérthető válasza miatt belőlem pedig egy megkönnyebült kacaj szakadt fel, hogy talán én más leszek Erik számára nem csak egy hódítás mint a többiek.

Erikkel vigyorogva sétáltam el az autóig. A hazautat is végig nevettük és felidéztük az utóbbi egy órában történt eseményeket. Be kell látnom, hogy nagyon jól éreztem magam Erik társaságában és egyáltalán nem bántam, hogy a fiúk nem jöttek velünk. Erik megállt a házunk előtt és mosolyogva felém fordult a kocsiban.

- Miért mosolyogsz így rám? - kérdeztem bár én is levakarhatatlanul vigyorogtam.

- Nagyon jól érezem magam veled és tudom, hogy még beszélnünk kell majd de nem szeretném ha azt a beszélgetést ma tartanánk meg. Még lesz rá időnk a téli szünetben.

- Én is nagyon jól éreztem magam veled - kezdtem. - És teljesen egyetértek abban, hogy a téli szünetben átbeszéljünk mindent és meglátjuk, hogy, hogy alakul a dolog.

- Remek Karola remek - mondta halkan. - Lenne egy kérdésem.

- Persze.

- Megcsókolhatlak Karola? - kérdezte suttogva míg az én fejemből teljesen elszálltak a gondolatok. IGEN. Akartam mondani de bennem volt, hogy mi van ha nem tudjuk úgy megbeszélni a dolgokat, hogy nekem is tetszen és akkor ezzel a csókkal tönkre tesszük a barátságunkat. Egymillió gondolat suhant végig az agyamon amelyek felvázolták a legrosszabb és a legjobb eshetőségeket. 

Erik türelmesen fixírozta az arcom és nem siettetett a válasszal amiért szörnyen hálás voltam neki. Ebből is látszik, hogy velem teljesen más mint a többi lánnyal nem? Vagy lehet ezt mindenkivel eljátssza csak erről már nem számol be nekem? De nem mert mindent el szokott mesélni. Tényleg MINDEN apró részletet, amit nem is akarok tudni. Ah a francba is...

- Igen - suttogtam vissza végül és ezután Erik egy percet sem vesztegetett. Nagy kezét az arcomra tette és szenvedélyes csókba hívta az ajkaimat. Azonnal engedélyt kért a nyelvével, amit én meg is adtam neki. Úgy csókoltuk egymást mintha nem lenne holnap. Nem azt mondom, hogy rengeteg csávóval smároltam már, de azért volt egypár viszont egyikükkel sem éreztem azt amit Erikkel. Egy pillanatra el kellett válnunk egymástól mivel már alig kaptunk levegőt. Ekkorra Eriknek már teljesen széttúrtam a haját és szinte az egész szája az én rúzsomtól fénylett amitől csak még fantasztikusabban nézett ki főleg azokkal a szemekkel, amelyek tele voltak vággyal. Mindketten kapkodtuk a levegőt és csak a légzésünk hangja töltötte be az autót miközben egymást néztük. Szinte egyszerre indultunk egymás felé, hogy ajkaink újra csókban forrjanak össze. Nem tudom meddig csinálhattuk ezt, de mire nagy nehezen sikerült kiszállnom az autóból Eriken már nem csak a rúzsom hanem az egész sminkem szét volt kenve és mindkettőnk haja egy szénakazalra emlékeztetett.

- Khm...hát akkor - kezdtem - találkozunk majd a szünetben.

- Karola szomszédok vagyunk, akkor találkozunk amikor csak szeretnénk - kacsintott rám Erik én pedig elnevettem magam.

Egy ölelés és egy "rövid" puszi után végül bementem a melegre. Alex nem volt otthon a fene tudja merre járt, ezért egyből a fürdő felé vettem az irányt. Vegyes érzések voltak velem ezzel az egész nappal kapcsolatban. Lehet nem kellett volna a kocsiban egymásnak esnünk de egyáltalán nem bántam meg. Csak reménykedhetek, hogy jó vége lesz ennek az egésznek és nem fog a szívem darabokra törni. Már nagyon régen nem éreztem senkivel ilyen jól magam ezért is érzem ezt az egészet annyira különlegesnek.

Egy gyors zuhany után egyből nyúltam a telefonom után, hogy beszámoljak a lányoknak a történtekről és bevalljam, hogy igazuk volt de mikor ránéztem az órára úgy döntöttem inkább megvárom a reggelt. Láttam a több mint 100 értesítést a közös csoportunkban de inkább azokra sem válaszoltam. Majd reggel. Csak letettem a telefont és arra gondoltam, hogy milyen jól fogjuk érezni magunkat a téli szünetben...