Egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Nem akartam, hogy miattam hagyja ki a bulit de egyszerűen nem tudtam rávenni magam arra, hogy azt mondjam menjen nyugodtan. Szükségem volt egy barátra és hát Erik az egyik barátom. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy ő is inkább maradni szeretne és velem beszélgetni mint elmenni abba a hülye buliba és megint lerészegedni.
- Szóval beszélgessünk vidámabb dolgokról mert nem szeretnék több könnyet látni az arcodon - mosolygott rám kedvesen amitől egy pillanatra teljesen elolvadtam.
- Rendben. Beszéljünk arról, hogy ezen a hétvégén kivel leszel együtt? - tört ki belőlem a nevetés.
- Haha nagyon vicces. Én legalább próbálkozok - vágott morcos arcot de tudtam, hogy érti a viccet.
- Jaj igen meg kell dönteni a rekordodat - nevettem még hangosabban és ekkor már Erik sem bírta nevetés nélkül.
- Már rég megdöntöttem a rekordomat kár, hogy lemaradtál róla.
- Pont a legrosszabb évben mentem el. Így nem ismerhettelek meg - néztem rá szomorúan.
- Én meg pont a legrosszabb évben jöttem - komolyodott el kicsit túlságosan is Erik.
- Miért?
- Tudod milyen volt úgy eltölteni az első évemet itt, hogy mindenki arról beszélt mennyire hiányol miközben én azt sem tudtam ki vagy. Hallgattam a történeteket amiket rólad meséltek, hogy miket csináltál és legendává váltál. Úgy éreztem, hogy ki vagyok hagyva valamiből ezért komolyan nekiálltam dolgozni azon, hogy mindenki elfelejtsen téged. Annyi hülyeséget csináltam mire végre elértem azt a szintet amin te voltál sőt még vagy is. Ismer a sulinkban mindenki és szeretnek is szóval a célt, elértem.
- Én...én ezt nem tudtam. Nagyon sajnálom Erik, hogy rossz volt az első év miattam - kezdtem magyarázkodni pedig tudtam, hogy nem okol és igazából semmi közöm nem is volt a történtekhez.
- Kari egyáltalán nem kell bocsánatot kérned mert te nem tettél semmit csak önmagad voltál így mindenki megkedvelt. Bevallom utáltalak vagyis hát nem is téged inkább azt, hogy én nem ismertelek és nem voltak közös storyk amiket megoszthattam volna - nézett rám szomorkás mosollyal.
- Most már ismersz Erik és bárkinek elmesélheted milyen hülyeségeket csinálunk - mosolyogtam rá és legszívesebben átugrottam volna az ablakból, hogy megöleljem.
- Már nem érdekel az ilyesmi. Örülök, hogy csak mi tudjuk. Mintha lenne egy közös titkunk - kacsintott rám én pedig örültem, hogy besötétedett mivel úgy nézhettem ki mint egy paradicsom.
- Tudod most legszívesebben megölelnélek - csúszott ki a számon ez a baromság.
- Bármikor megölelhetsz - nevetett ki. - Csak ki kell mennünk az utcára és kész.
- Tudoom csak nem voltam benne biztos, hogy te kijönnél-e - kezdtem el piszkálni a manikűrözött körmöm.
- Persze hogy kimennék. Nem mindenki mondhatja el, hogy az éjszaka közepén ölelget téged az utcán - mosolyog folyamatosan.
- Látod ez igaz. Egy igazi híresség vagyok úgyhogy meg kéne becsülnöd, hogy rád pazarolom az értékes időmet - húzom fel az orrom és karba teszem a kezem.
- Én kérek elnézést, hogy feltartalak amikor ennyi a dolgod - nevet fel. - Jobb is lesz ha megyek - kezdi el becsukni az ablakot.
- Hahoo vicceltem, nehogy itt merj hagyni mert átmegyek és lecsaplak - kiabálok neki nevetve.
- Hát nem is tudom. Nem akarom, hogy engem okolj mert nem volt időd befejezni a nagyon fontos dolgaid - vág gondolkodó arcot vigyorogva én pedig átdobom hozzá az egyik párnámat ami pont fejen találja. Egy másodpercig mindketten lefagyunk aztán kitör belőlünk a nevetés. Percekig egymást túlharsogva röhögünk.
- Lent találkozunk - csukja be az ablakát Erik.
Gyorsan felveszem a papucsom és már futok is le a lépcsőn, hogy hamarabb kiérjek mint ő. Majdnem infarktust kaptam amikor nekiütköztem a mellkasának az ajtónkban. Becsuktam magam után az ajtót és akkor jöttem rá, hogy hupsz kicsit hideg van kint én pedig egy vékony pizsiben vagyok.
- Tessék vedd ezt fel - adta át nekem a pulcsiját Erik. Mikor felvettem egyből megéreztem a parfümje illatát és kevésen múlt, hogy el ne kezdjem még jobban szagolgatni mert annyira tetszett.
- Köszönöm - mondom miközben a földet nézem mivel nem szeretnék a szemébe nézni. - És azt is, hogy végül itt maradtál velem és nem mentél el a buliba.
- Nem kell megköszönnöd Kari - mosolyog. - Viszoont azért vagyunk itt, hogy adj nekem egy ölelést ha jól emlékszem - vág gondolkodó arcot.
Ekkor elvigyorodom és szorosan megölelem. Erik egyből vissza ölel és jó ideig így állunk.
- Örülök, hogy barátok vagyunk - suttogom a mellkasába.
- Én is - mondja majd egy puszit nyom a fejemre. - Viszont most már menned kéne pihenni.
- Neked is úgyhogy jobb is ha elköszönünk - lépek egyet hátra.
- Jó éjt Kari!
- Jó éjt Erik!
Ezután visszamegyek a szobámba és egyből lefekszem aludni bár előre látom, hogy egy percet sem fogok tudni...
Sziasztook!
Itt a következő rész.❤
KAMU SEDANG MEMBACA
Újra a térképen
Fiksi RemajaKarola Collins folyton költözik a családjával az apukája munkája miatt. 18 éves korában végre hazamegy a bátyjával és megpróbálja ott folytatni az életét ahol abbahagyta. Ebben akadályozza őt az iskola úgynevezett királya Erik West aki nem is ismeri...
