Újra a térképen

Erik szemszöge

Miután elköszöntem Karolától azonnal felmentem a szobámba és elaludtam. Egyből kidőltem. Még arra sem volt időm gondolni, hogy a fiúk mit fognak gondolni arról, hogy nem mentem végül el. Reggel viszont ez volt az első gondolatom amint megláttam a 20+ nem fogadott hívást a telefonomon. Az sem segített a helyzetemen, hogy már késésben voltam. Ez az utolsó hét aztán kezdődik a karácsonyi szünet. Olyankor járunk hógolyózni, szánkózni meg hóembert építeni. Ez idén valószínűleg majd elmarad ugyanis még egyszer sem esett a hó és a jelenlegi helyzet szerint a szünet alatt nem is fog. Pedig megnéztem volna Karola reakcióját arra, hogy beledobjuk a hóba. Éppen elkészültem amikor valaki csengetett. Anya már nem volt otthon ezért kénytelen voltam lemenni és ajtót nyitni. Csak reménykedtem, hogy nem a Ricsi és Dávid vannak kint, hogy "dumáljunk". Nagyon meglepődtem amikor végül Karolával találtam szembe magam aki mosolyogva álldogált kint beöltözve mint egy eszkimó.

- Jó reggelt - köszöntött majd meg se várva, hogy bármit is mondjak belépett mellettem és a konyhába vette az irányt. - Hoztam kávét ha esetleg kérsz meg péksütit is hoztam. Sós vagy édes?

Meglepve figyeltem ahogyan rakodja ki a péksütiket a konyhapultra a kávék mellé. Nem számítottam rá, hogy egy egész svédasztalos reggelivel érkezik majd de egyáltalán nem bántam.

- Jó reggelt! Minek köszönhetem ezt a reggelit? - szólalok meg végre miközben figyelem ahogyan elrendezi a édes és sós kajákat.

- Gondoltam mehetnénk reggel együtt suliba és arra is gondoltam, hogy jó barát leszek és hozok reggelit - veszi le a sapkáját sietve.

- Nem kell nekem reggelit hoznod - nevetek fel. - És anélkül is tudom, hogy jó barát vagy - nyomtam meg a barát szót. Hiszen annyit hajtogatjuk, hogy barátok vagyunk de mi van ha mégsem?

- Rendben akkor többet nem hozok - vág durcás képet én pedig jól kiröhögöm őt.

- Na jólvan pincérkisasszony szerintem együnk mert teljes késésben vagyunk a suliból - nézek a telefonom órájára.

- Jézusom. Tényleg. Na jó. A kocsiban eszünk - kezdi el gyorsan visszadobálni a zacskóba a sütiket. - Hozd a kávékat aztán öltözz melegen én a kocsiban várlak - fut el mellettem én pedig nevetek azon, hogy milyen buzgón nekiállt készülődni.

- Jólvan rendben.

- Siess! - kiállt még vissza mielőtt becsukja maga után az ajtót.

- Bolond - mondom magamnak de azért sietek mert ki tudja mennyire lesz mérges ha tényleg elkésünk és nekem semmi kedvem hallgatni a panaszkodását. Megfogadom a tanácsát és melegen öltözöm mert semmi kedvem megfázni és az egész szünetet otthon tölteni.

Mire kiérek Karola már a kocsijában ül és engem vár. Amint meglát elkezdi mutogatni, hogy tempósabban mozogjak amin ismét nevetnem ami miatt egyre idegesebb lesz. Gyorsan beülök mellé nehogy a végén még felrobbanjon.

- Soha többet nem veszek neked reggelit arról pedig szó sem lehet, hogy többet együtt megyünk iskolába mert szinte biztos, hogy minden nap elkésnénk - morogja miközben kitér az útra.

- Nem is késünk el most se. Nem értem miért vagy ideges - mosolygok rá amire egy szúrós nézést kapok válaszul.

- Ma mennyi óránk közös? - kérdezi.

- Kettő. Ami nem valami sok de lehet jobb is mert ha több lenne a végén még felrobbannál - nevetek fel amivel ismét kiérdemeltem egy csúnya nézést.

- Ha fel is robbannék az azért lenne mert egy idegesítő tökfej vagy - jelenti ki és most én nézek rá mérgesen.

- Nem vagyok idegesítő.

- Dehogynem. Mindig mikor kinyitod a szád ömlik belőle a hülyeség úgyhogy nekem ne mondd azt, hogy te nem vagy idegesítő.

- Tudod néha nagyon gonosz tudsz lenni - nézek rá teljesen megsértődve miközben leparkol a sulinál.

- Ezért vagyunk barátok - néz rám mosolyogva.

- Persze barátok - dünnyögöm miközben kiszállunk a kocsiból.

- Mit mondtál?

- Semmi semmi - legyintek majd elkezdem böködni, hogy induljon már befelé mivel mindjárt csengetnek.

Pont a tanár előtt estem be az első órámra ami magyar volt. Már éppen rávettem volna magam, hogy figyeljek a témára amikor Karola közbelépett egy üzenettel.

Kari: Órák után elmegyünk valahova?

Erik: Persze. Szóljak a többieknek?

Kari: Nekem édes mindegy de most mennem kell mert asszem röpdolit írunk.

Erik: Ügyesen.

Ezután már nem is próbáltam figyelni teljesen felesleges lett volna inkább írtama többieknek.

Erik: Halljátok eljöttök suli után valahova velem meg Karolával?

Rics: NAJOO. Randira hívtad??

Dave: Ideje volt már haver. Azt hittük sose léped meg.

Erik: Nem randi ráadásul Karola ötlete volt.

Dave: Pedig már büszke voltam egy pillanatra.

Rics: Én is de feleslegesen mert egy nyuszi.

Erik: Nem vagyok nyuszi hanem nem kell Karola.

Rics: KAMU. Ne hazudj ő mindenkinek kell és ha így folytatod végül nem a tied lesz.

Erik: Hagyjuk ezt. Jöttök vagy nem?

Dave: Ha Karola akarná hogy menjünk a csoportba írt volna.

Rics: Pontosan úgyhogy nem nem megyünk.

Erik: Mondta hogy akarok akkor szóljak.

Dave: Sok sikert haver. Nehogy elbaszd.

Ezek megőrültek...

Sziasztook!