Újra a térképen

Karola szemszöge

Hát összeöltöztünk. Ez még aranyos is lenne ha együtt lennénk. De nem vagyunk. Így inkább furcsa mivel meg sem beszéltük. Erik is ugyanerre gondolhat mivel nem köszönt csak nézett rám.

- Szia - kezdem meg a beszélgetést.

- szia - néz a szemembe. - Indulhatunk?

- Igen persze - lépek ki az ajtón és odaintek Alexnek aki felváltva néz engem és Eriket. Magamban könyörgöm, hogy nehogy megszólaljon.

- Jó szórakozást - int vissza Alex. Tudom, hogy amint hazaérek még millió megjegyzése lesz a ruhákkal kapcsolatban.

Követem Eriket az autóig. Kinyitja nekem az ajtaját és türelmesen megvárja míg beszállok és be is csukja utánam. Ez természetesen lehet csak azért van mert fél, hogy esetleg túl erősen csapnám be.

- Szóval hova megyünk? - érdeklődöm miután ő is bent ül már az autóban.

- Meglepetés úgyhogy ezzel be is kötöm most a szemed - vesz elő egy sálat.

- Alapos vagy - nevetek fel. - Én meg egyre kíváncsibb.

- Már kibírod nem sok idő - tekeri a fejemre a sálat majd szorosan beköti.

- Szóval nincs messze értem.

- Nem nincs messze - nevet fel azon, hogy lebukott.

- Tudod örülök, hogy ma ezt megcsináljuk és túl leszünk rajta.

- Ennyire szörnyű, hogy velem kell lenned? - kérdezi nevetve.

- Jaj dehogy tudod, hogy nem úgy értettem csak így is mennek rólunk a pletykák és hát érted - nem fejezem be a mondatot mert tudom, hogy érti miről beszélek.

- Értem, de tettem neked egy ígéretet amit be fogok tartani akár tetszik akár nem - mondja és hirtelen örülök a sálnak a szemem előtt mert így legalább nem látom az arcát.

Nem válaszolok ő pedig nem mondd többet. Tényleg ígéretet tett és úgy néz ki be is akarja tartani pedig teljesen megérteném ha nem akarná. Nem tudom mit gondoljak és hirtelen nagyon meleget érzek az autóban.

- Megérkeztünk - állítja le a motort.

- Szuper - nyitom ki az ajtót és érzem, hogy Erik a kezét nyújtja nekem. El is fogadom mert a segítsége nélkül biztos nagyot esnék egypár lépés után.

30 lépést teszünk utána megállunk. Mivel jobb dolgom nem volt számoltam.

- Szóval remélem örülni fogsz neki. A fiúktól kaptam egy kis segítséget mivel magam nem tudtam volna megoldani.

Leveszi a szememről a sálat. Egy leterített pokrócot látok amin egy fehér rózsa van elfektetve néhány párna mellett. A fa ami alatt van a pokróc körbe van tekerve egy aranyszínű égősorral, hogy legyen egy kis fény is. A szám elé kapom a kezem és majdnem elsírom magam mivel ilyen meglepetést még senkitől sem kaptam. Erikre nézek és meglátom, hogy a kezében ott van a kaja amit ezek szerint maga készített.

- Úristen - szólalok meg sírós hangon. - Ez fantasztikus.

- Gondoltam ne egy étteremben üldögéljünk egymással szemben hanem kint a szabadban szórakozzunk - mosolyog rám Erik én pedig megölelem.

- Nagyon köszönöm. Ez egyszerűen csodálatos. Még senki sem csinált számomra ilyet.

- Pedig megérdemled. És szeretném ha nagyon élveznénk ezt az estét - mosolyog még mindig miközben belém karol és közelebb megyünk, hogy leüljünk. - És palacsinta is van - emeli fel a kezébe tartott kaját.

Elővesz két műanyag tányért és poharat majd tesz ki nekünk palacsintát.

- Te sütötted? - kérdezem mielőtt még beleharapok az elsőbe.

- Igen de anyukám segítségével.

- Akkor jó - kóstolom meg a Nutellával megtöltött palacsintát.

- Ez úgy hangzott, hogy ha nem segített volna nem ettél volna belőle - nevet fel.

- Dee csak biztosra kellett mennem - nevetek fel én is.

- Pedig amúgy nagyon jól mozgok a konyhában kikérem magamnak.

- Én elhiszem persze - nevetek még jobban. - Sajnos nem tudlak elképzelni kötényben miközben kóstolgatod elég sós-e az étel.

- Akkor egyszer megmutatom és már nem lesznek kétségeid - nevet fel majd kezével az arcom felé nyúl. A szám sarkán végig húzza a kezét majd fog egy szalvétát és beletörli. - Bocsánat csak csokis voltál - mosolyog kedvesen.

- Jaaj értem. Köszönöm - mosolygok rá kínosan.

Ezután már csak beszélgetünk a suliról, a barátainkról, a szüleinkről, utazásokról. Egy idő után már feküdtünk egymás mellett és néztük a csillagokat.

- Szerintem lassan indulnunk kellene - szólal meg Erik az egyik ásításom után.

- Rendben - ülök fel fáradtan. - Tényleg nagyon köszönök mindent - nézek a szemébe miközben felül.

- Remélem a szemeim már nem rossz emlékeket hoznak csak fel benned ezek után - mosolyodik el.

- Még át kell gondolnom - vágok gondolkodó fejet.

- Héé - kezd el csiklandozni amitől azonnal hátra dőlök ő pedig rám.

Abbahagyja  utána csak néz a szemembe én pedig az övébe. Azokba a zöld szemekbe...

Sziasztook!

Remélem tetszett a rész. Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész de kisebb gondok voltak a gépemmel. Írás hibákért elnézést kérek.❤❤