Karola Collins folyton költözik a családjával az apukája munkája miatt. 18 éves korában végre hazamegy a bátyjával és megpróbálja ott folytatni az életét ahol abbahagyta. Ebben akadályozza őt az iskola úgynevezett királya Erik West aki nem is ismeri...
Egyszerűen nem hiszem el, hogy belementem ebbe a fogadásba. Sose szoktam megnyerni az ilyeneket de azért próbálkozom teljesen feleslegesen. Baráti vacsora Erikkel. A lányok ennél nagyobb őrültséget ki sem találhattak volna. Remélem Erik nem akar majd velem vacsorázni és akkor minden oké lesz. Így is mindenki azt beszéli, hogy lefeküdtünk ami már magában borzalmas. Most már barátok vagyunk de ennél több nem lesz bármit is képzelnek oda a lányok.
- Ekkora baromságot - bosszankodom miközben kiszállok a házunk előtt a kocsiból.
Otthagytam őket. Kicsit bűntudatom van miatta de egyszerűen nem akartam hogy elkezdjék az én megmondtam szöveget. Erik biztos hazaviszi őket is.
- Szia hugi - nyissa ki előttem az ajtót Alex.
- Szia. Hova indulsz? - érdeklődöm.
- Állás interjú - feleli miközben elsétál mellettem. - Szurkolj.
- Okes csak ügyesen - kiáltok utána majd becsapom magam után a bejárati ajtót.
A nap további részét online shoppingolással, sorozatozással és pihenéssel töltöttem. A lányok folyamatosan írtak nekem, hogy készüljek a "randimra" de nem válaszoltam nekik mert ez nem egy randi lesz.
Miután Alex hazaért és elmesélte mi volt az interjún elküldött aludni, hogy holnapra friss legyek. Természetesen nagyon nehezen aludtam csak el ezért reggel mikor megszólalt az ébresztőm azt hittem végem. Aztán valahogy mégis csak összeszedtem magam és elkészültem. Mivel a tegnapi esőnek semmi nyoma nem volt egy nyári szettet vettem fel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A lányok ma nem velem jöttek a suliba ezért volt időm rendesen reggelizni is.
- Jó reggelt - köszönök gyorsan Alexnak aki éppen akkor botorkál le a lépcsőn mikor kilépek az ajtón.
Éppen időben csengetés előtt pottyanok be a suliba. Ma már nem suttognak a diákok amikor elmegyek mellettük hanem hatalmas mosollyal üdvözölnek. Vannak akik meg is ölelnek. Mindenki örül, hogy újra láthat.
Az osztályfőnököm irodája felé tartok amikor egy kéz hirtelen megérinti a vállamat és annyira megijedek hogy felsikkantok.
- A frászt hoztad rám - mondom a kéz tulajdonosának azaz Eriknek.
- Bocsánat - nevet ki a sikítás végett. - Örülök, hogy végre megvagy már mindenhol kerestelek. Nem tudom te, hogy vagy vele de szerintem minél hamarabb megcsinálhatnánk ezt a vacsora dolgot.
- Mi? - kérdeztem. - Te meg akarod csinálni? - lepődöm meg
- Miért te nem? - lepődik meg ezúttal ő.
- De, vagyis én azt hittem te nem akarod - nézek rá értetlenül.
- Dehogynem. Hiszen barátok vagyunk.
- Rendben értem. Akkor viszont szerintem is minél hamarabb elmehetünk - bólogatok.
- Okes akkor ma este hétkor - int miközben elhátrál.
- Erik - kiáltok utána hátha visszajön. - Hova megyünk? - mondom ki a kérdésem tiszta feleslegesen mivel már úgysem hallja.
Ezután a kis beszélgetés után tovább megyek, hogy elkérjem az osztályfőnökömtől a szekrényem kulcsát. Egész nap azon gondolkodom, hogy Erik hova akar menni és hogy öltözzek fel. A lányokkal a közös órákon egész végig ezt beszéltük mivel még csak ilyen laza tanítás van. A külön órákon ruha ötleteket küldtek nekem vagy éppen zaklattuk a fiúkat, hogy mondják el de teljesen leignoráltak bennünket. Az utolsó óránk az osztályfőnökkel volt. A lányokkal már bent ültünk a teremben amikor végre megérkeztek a fiúk. Mosolyogva leültek mellénk, pontosabban Erik mellém, Ricsi Zsani mellé, Dávid pedig Zsófi mellé.
- Sziasztok - köszöntött Ricsi.
- Sziasztok. Visszaírni luxus? - vonja fel a szemöldökét Zsani.
- Meglepetés - vonja meg a vállát Erik.
- És ezt nem tudtad leírni? - kérdezem felháborodva.
- De csak nem írtam - vonja meg a vállát megint.
- Seggfej - motyogom majd a tábla felé fordulnék de pechemre Erik meghallotta amit mondtam.
- Seggfej? - kérdezi miközben közelebb hajol hozzám. - Az lennék?
- Igen - vigyorgok az arcába.
Erre nem válaszol csak még közelebb jön úgy, hogy szinte már összeér az orrunk. A többiek már nem figyelnek ránk mind a telefonjukat nyomkodják.
- Majd meglátjuk - húzódik el tőlem a zöld szemeivel együtt.
Játszadozik velem. Viszont nem tudja, hogy én vagyok a legjobb ebben a játékban.
- Ma este fogom meglátni? - teszem fel a lábaimat az övére miközben az arcát nézem.
- Nem feltétlen - teszi a kezét a lábamra amitől hirtelen borzongás fut végig rajtam.
- Kár - mondom miközben igyekszem letenni a lábaim a földre de ő nem engedi.
- Szerintem kényelmes így - vigyorog rám és végig simít a lábamon amitől egy nagyot nyelek.
Végülis ezúttal én kezdtem...
Sziasztook!
Itt a következő rész. Remélem tetszett. Mivel csütörtökön és pénteken nincs iskola több részt fogok hozni.❤😘
