Újra a térképen

Erik szemszöge

Tudtam, hogy Karola egyáltalán nem az ételről beszél amikor azt monda bízik bennem. Ezért is esett annyira jól. A bizalmat nehéz elnyerni és egy pillanat alatt le lehet rombolni. 

Csendben figyeltem Karolát miközben vártuk vissza a pincért. Elképesztően nézett ki és folyamatosan mondogatni akartam neki, hogy milyen gyönyörű de visszafogtam magam. Mára elég volt egyszer kifejtenem ezt hangosan. Karola mosolyogva nézte a tőlünk nem messze ülő családot ahogy beszélgetnek és a gyerekeiket fegyelmezik, hogy ne játszanak az étellel. Már rá akartam kérdezni miért nézi őket amikor visszajött a pincérünk ezúttal hangosabban, hogy Karola is meghallja őt.

- Tessék az italok - mondta miközben lerakta elém a vizet Karola elé pedig a pezsgőt. - Sikerült választani?

- Igen kettő steaket fogunk kérni közepesen átsütve - adtam le a rendelésünket amit a pincér felírt és távozott. Karola azonnal a poharához nyúlt és beleivott a pezsgőjébe. Mosolyogva figyeltem.

- Mi az? - kérdezte miután észrevette, hogy nézem őt.

- Ízlik a pezsgő? - érdeklődtem visszatartva a vigyoromat.

- Igen. Ha tudni akarod nagyon finom és bánhatod, hogy nem ihatsz belőle - válaszolta miközben még egyszer beleivott. - Nem tehetek róla alig vártam, hogy kihozzák.

- Azt elhiszem - mosolyogtam továbbra is. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

- Szóval mi dolguk volt a fiúknak ami miatt nem értek rá velünk jönni? - érdeklődött nekem pedig hirtelen elment a kedvem a mosolygástól. Azt mégse mondhattam neki, hogy azért nem jöttek mert abban reménykednek, hogy teljesen egymásba esünk és igazuk lesz.

- Nem fejtették ki - feleltem kicsit hűvösen.

- Összevesztetek? Cak mert jó komor lettél miután szóba hoztam őket - fenébe, hogy nem tudom leplezni.

- Nem vesztünk össze csak mostanság az idegeimre mennek - felelem végül.

- Akkor ugyanaz van mint velem meg a lányokkal. Lehet, hogy azért van mert ők mostanában sok időt töltenek négyesben - gondolkodik hangosan.

Tisztában vagyok vele, hogy a lányok is ugyanazzal zaklatják őt mint engem szoktak a fiúk. Azt viszont nem tudom, hogy ő mit érez ezzel kapcsolatban azon kívül, hogy idegesíti. Azt gondolja nem kedvelem? Az előbb eléggé meglepődött azon amit a nőnek mondtam. Teljesen biztosra akartam mondani, hogy köszönjük de nem voltam benne biztos, hogy neki tetszene ez a válasz. Hisz nem voltunk egy pár.

- Lehet.

Egy másik pincér ment el mellettünk akit Karola megállított.

- Elnézést kérhetnék még egy pohár pezsgőt? - és csak ekkor vettem észre, hogy máris megitta a pohara tartalmát én meg még csak hozzá sem nyúltam a vizemhez.

- Persze máris hozom - mosolygott rá a pincér és el is sietett a poharával.

- Nem is láttam, hogy már megittad. Jó gyors vagy.

- Hát igen már rég ittam ilyen jó pezsgőt - mondta miközben az ujjait tördelte. Ideges volt. Azt nem tudtam, hogy miattam vagy valami más zaklatta fel.

- Miden rendben? - kérdeztem meg végül.

- Persze. Miért ne lenne? - kérdezte és abbahagyta az ujjai tördelését.

- Idegesnek tűnsz.

- Nem dehogyis. Nem vagyok ideges. Nem értem miről beszélsz - válaszolta gyorsan és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy nem igaz egy szava se.

- Történt valami? Nem tetszik a hely? - érdeklődtem kissé aggódva, hogy nem választottam jó éttermet.

- Dehogynem-. Csodálatos az egész csak... - elhallgatott.

- Csak? - kérdeztem vissza, hogy folytassa.

- Nem tudom. Furcsa az egész. Tudom, hogy a barátok is járnak vacsorázni együtt de valahogy mégsem érzem úgy, hogy ez egy baráti vacsora lenne és mások sem - utalt a nőre aki megdicsért milyen szép pár vagyunk. - És nem tudok ezzel mit kezdeni.

- Szerinted ez egy baráti vacsora vagy randinak tűnik? - kérdeztem rá arra ami érdekelt.

- Inkább tűnik randinak nem? - kérdezett vissza bizonytalanul.

- És te szeretnéd, hogy az legyen? - nagyon reméltem, hogy igent mondd mert arra vágytam, hogy ez hagyja el a csodás ajkait.

Egy percig bámult rám mintha gondolkozna azon, hogy hazudjon-e vagy az igazságot osztja meg velem.

- Én talán. Vagy igen inkább igen, de nem tudom te mit akarsz vagy éppen kivel vagy együtt. Nem akarok az egyik lány lenni a sok közül akiket eldobsz miután már nem kellenek - néz a szemembe továbbra is bizonytalanul.

- Nem foglak eldobni Kari. Fontos lettél nekem nagyon is és kedvellek mint ahogy azt mondtam a nőnek is - fogtam meg a kezét ami az asztalon pihent.

A pincér ezt a pillanatot választotta, hogy meghozza Karola újabb pohár pezsgőjét.

- Köszönöm - villantott egy mosolyt Karola mire a pincér kicsit elvörösödött és pedig csúnyán néztem a vörös fejére. Megérezhette ugyanis rám nézett és rögötön el is indult, hogy végezze a dolgát.

- Figyelj minden kétségedet megbeszéljük később ígérem, de most együnk egy jót és közben érezzük jól magunkat - osztottam meg az ötletemet Karolával.

- Rendben. Ez egy nagyon jó ötlet - nevetett fel megkönnyebülve én pedig mosolyogva figyeltem milyen gyönyörű...

❤❤