Karola Collins folyton költözik a családjával az apukája munkája miatt. 18 éves korában végre hazamegy a bátyjával és megpróbálja ott folytatni az életét ahol abbahagyta. Ebben akadályozza őt az iskola úgynevezett királya Erik West aki nem is ismeri...
A ma reggeli borzalmas állapotom, a lányoktól kapott lecseszésem és pletyka után amit megtudtam bent ültem a nagyteremben és vártam, hogy elkezdődjön az évnyitó. A barátnőim inkább nem szóltak hozzám mivel ismernek annyira, hogy tudják ilyenkor teljesen ki vagyok. Utálom ha olyan pletykák vannak rólam amelyek nem igazak még ha úgy is néznek ki. Erik megtalált, taxiba ültetett hazavitt és elment. Ennyit történt semmi több. Mindenre emlékszem. Arra is amit Erik mondott amikor a nagy számon kicsúszott, hogy emlékeztet valakire a szeme. Bármennyire is jól esett amit mondott jelenleg nem tartotta a szavát, bár abban sem voltam már biztos, hogy komolyan gondolta egyáltalán. Ezen kezdtem el agyalni amikor az igazgató felállt egy kisebb emelvényre és elkezdte a beszédét. Igazából nagyon unalmas volt az egész így nem nagyon figyeltem inkább a telefonom nyomkodtam amikor kaptam egy üzenetet.
Erik West:Figyelj megpróbálom elintézni, hogy senki ne beszéljen erről. Észrevettem, hogy nem nagyon tetszik ez neked.
Karola Collins: Nem szeretem ha ilyen témájú pletykák vannak rólam.
Erik West: Gondoltam és mivel megígértem valamit tartani fogom magam hozzá.
Karola Collins:Na és, hogy fogod magad tartani hozzá? Nem is vagyunk barátok.
Erik West: Hát akkor most már azok vagyunk.
Erre felnéztem. Az első nap a bulin nem úgy nézett ki, hogy mi barátok leszünk. A szememmel kerestem Eriket és meg is találtam. Ő nem ült hanem az ajtóhoz közel álldogált és engem nézett.
Karola Collins: Akkor most már azok vagyunk. Hatan.
Erik West: Pontosan. Te és a lányok, én és a fiúk.
Karola Collins: Rendben. Megbeszéltük.
Erik West: Megbeszéltük.
Elraktam a telefonomat a táskámba és mosolyogva felnéztem.
- Kari kivel beszélgetsz? - kérdezi tőlem suttogva Zsani.
- Majd később elmondom - suttogom neki vissza.
Érdeklődve nézett rám de végül visszafordult az igazgatóhoz aki még mindig beszélt. Ezután már csak bambultam és teljesen kikapcsolt az agyam. Semmit nem hallottam a beszédekből, a jókívánságokból se másból. Teljesen lefoglalt az a tény, hogy barátok lettünk Erikkel. A focicsapat tagjával, akiért bomlanak a lányok az egész suliból és aki tegnap hazavitt.
- Na jó most már mondhatod - fordult felém Zsani Zsófival együtt. Annyira nem figyeltem, hogy fel sem tűnt, hogy időközben befejezték.
- Erikkel beszéltem és barátok lettünk. Szóval egy társaság leszünk így mi hatan ha nektek ez nem baj - avattam be őket.
- Erik meg te barátok? - nézett meglepődve Zsófi. - Na erre kíváncsi leszek. De amúgy én mindhármukat bírom szóval ez jó lesz.
- Nem fogunk összeveszni nem kell aggódni - forgattam meg a szemem.
- Mi nem is erre gondoltunk - néznek össze.
- Akkor mire? - kérdeztem, de választ nem kaptam mert Ricsi kiáltása hasított a levegőbe.
- Mi??!!
Feléjük fordultunk és láttuk ahogy a két fiú tátott szájjal néz Erikre. Mikor meglátta, hogy feléjük nézünk elindult hozzánk. Két barátja követte de arcukról nem tűnt el a csodálkozás.
- Sziasztok - értek oda hozzánk.
- Sziasztok.
- Elmegyünk enni valahova? - kérdezi Erik.
- Persze - vágom rá. - Csak kissé túl vagyunk öltözve ezért haza kéne mennünk - mutatok magamra és a lányokra.
- Szerintem így is jó lesz - néz végig rajtam feltűnően.
- Gondolom - forgatom meg a szemem. - Azért mégis hazamennénk átöltözni - vigyorgok rá majd kikerülve őt megindulok ki az épületből.
- Mi addig odamegyünk. Elküldöm hol leszünk - kiabál utánam Erik.
Az autóig csendben haladtunk a lányokkal. Miután beültünk mindent tudóan összenéztek és felém fordultak.
- Mi arra gondoltunk, hogy esetleg többek lesztek mint barátok nem arra, hogy összevesztek - válaszolja meg a bent feltett kérdésemet Zsani.
Tágra nyílt szemmel nézek rájuk.
- Teljesen elment az eszetek?! Én meg Erik? Nem dehogyis - tiltakozom túl magas hangon.
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy lehet belőle valami - mosolyog rám Zsófi. - Már ha tetszik neked - vonja fel a szemöldökét is.
Hogy Erik tetszik-e nekem? Be kell vallani fantasztikusan néz ki. De nem tűnik olyannak aki megelégszik egy lánnyal. Megcsalna vagy egyszer csak azt mondaná mér nem szeret és szakítana velem. Nem ezeket nem élném túl. Mégis a fejembe szökik a kép, hogy kézen fogva sétálunk be az iskola kapuján. Vacsorákra, piknikekre járunk és... Nem.
- Lányok nem tetszik nekem Erik - nevetek fel kissé hamisan. - El sem hiszem, hogy ilyenek az eszetekbe jutnak.
Erre nem mondanak semmit csak mosolyognak. Nem tudom eldönteni, hogy ez milyen mosoly volt részükről. Beindítottam a kocsit és már úton is voltunk hozzám, hogy vegyünk fel egy kissé hétköznapibb ruhát. A bátyám mostanában éjjel-nappal dolgozik így nem látom őt olyan sokszor. Most sem volt otthon amikor beléptünk a házba.
- Alig várom már, hogy levegyem ezt a ruhát - nyög fel Zsani.
- Gyertek keressünk valamit a szekrényemben - nevetek fel.
A lányok választottak maguknak a ruháim közül. Én is felöltöztem egy kicsivel ősziesebb ruhába mivel elkezdett szakadni az eső és egy laza copfba fogtam a hajam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Utána gyorsan autóba ültünk és elindultunk az Erik által elküldött címre. Miután nagy nehezen találtam egy parkolót már úton is voltunk befelé. Megláttuk a fiúkat és leültünk melléjük.
- Szépek vagytok - mosolyog ránk Dávid.
- Köszönjük - válaszol neki szintén mosolyogva Zsófi és kicsit tovább néz David szemébe mint kellene. Zsanival összenézünk és szavak nélkül is tudjuk, hogy beszélni fogunk vele...
Sziasztook!
Itt a következő rész. Remélem tetszett. Íráshibákért elnézést kérek.❤
