Újra a térképen

Erik szemszöge

A piknikünk után Karolával teljesen össze voltam zavarodva. A fiúk bogarat ültettek a fülembe azzal kapcsolatban, hogy jó páros lennénk és elkezdtem ezen komolyabban gondolkodni. Természetesen minden héten más barátnőm volt nehogy véletlenül feltűnjön valakinek, hogy Karola igazából az egyetlen akire gondolok. Senki nem tudta követni már egy idő után, hogy éppen kivel vagyok. Karola persze nagyon jól szórakozott minden egyes váltásnál de azt vettem észre, hogy ő sorban utasítja vissza a fiúkat és mikor rákérdeztem rendesen elküldött a francba, hogy hagyjam már ezzel mert a lányok is kikészítik vele. Ezután beszéltem a lányokkal akik elmondták, hogy szerintük azért mondd minden fiúnak nemet mert a piknik óta csak rám gondol. Természetesen nem voltam ebben biztos hiszen Karola reakciója más volt. Inkább pihentettem ezt a témát és hagytam, hogy jobban megismerjük egymást aztán lesz ahogy lesz. Persze a fiúk ebben nem segítettek egyáltalán. Mióta nekik összejött Zsanival és Zsófival folyamatosan azon próbálkoznak, hogy kettesben hagyjanak minket és hátha akkor lesz valami de sosincs. Én nem nyomulok Karolára ő pedig nem mondd semmi olyat ami arra utal, hogy szeretne tőlem többet barátságnál. Megőrjít ez a nő és már magam se tudom, hogy mit gondoljak.

- Este találkozunk - köszönök el a fiúktól a suli előtt.

- Okes csao - intenek majd elindulnak a lányok felé akik éppen kiabálnak egymással.

- Erik ti jöttök a buliba ugye? - áll meg mellettem egy csaj akinek hirtelen nem emlékszem a nevére.

- Persze ez egyértelmű - nevetem ki a kérdését.

- Karolánál is az volt - hallom a motyogását miközben elfordul.

- Mi van Karolával? - kérdezem valószínűleg nem túl kedvesen.

- Hát, hogy nála is biztos volt, hogy jön a barátnői szerint erre megkérdeztem és nem jön. Ezen veszekednek most - mutat a lányok felé.

- Értem - mondom miközben elsétál, hogy további embereket zaklasson a bulival kapcsolatban.

Nem megyek oda a barátaimhoz mert teljesen biztos, hogy belekevernének a vitába ezért inkább gyorsan elfordulok és már futok is a kocsim felé. Gyorsan beülök és már el is hajtok hazafelé.

- Megjöttem! - kiáltom amint beléptem az ajtón.

- Szia drágám - lép ki a konyhából anya mosolyogva. - Milyen napod volt?

- Hát elment. Igazából olyan volt mint a többi - mosolygok rá. - Ma este megyünk a fiúkkal bulizni úgyhogy későn jövök majd.

- Csütörtökön? - vonja fel az én drága anyukám a szemöldökét.

- Tudod ez most az új trend - nézek rá teljesen komolyan.

- Persze új trend - nevet ki. - Ennyire öregnek nézel? Nem veszek be minden hülyeséget. Vigyázz magadra és tanulj előtte.

- Kösz anya - adok puszit az arcára. - Természetesen nem vagy öreg. Te egy fiatal hölgy vagy - nevetek miközben futok fel a lépcsőn.

- Maradj csendben különben egész este velem fogsz társasozni - hallom a hangját lentről.

- Meg se szólaltam.

Mivel a focihoz nagyon fontos a jó átlag igyekszem mindenre rendesen készülni. Igaz ez nem mindig jön össze. Például a holnapi irodalom témazáróra nem készültem ugyanis Karolán gondolkodtam. Hiába ültem a füzetem felett és olvastam a szöveget nem maradt meg semmi a fejemben. Mikor ez már egy órája ment akkor feladtam és inkább nekiálltam készülődni. Igaz a fiúkkal csak kilencre voltunk megbeszélve de én már hétkor kész voltam. Azt a két órát végig fetrengtem az ágyamban. Éppen indultam volna amikor megláttam, hogy a szomszédban Karola néz ki az ablakon. Gyorsan odafutottam az ablakomhoz és már ki is tártam.

- Szia Kari - köszönök neki mire felém fordul és elmosolyodik.

- Szia Erik - köszön vissza kedvesen.

- Hallottam, hogy ma veszekedtetek a lányokkal - vezetem be a témát amire kíváncsi vagyok.

- Úgy látszik gyorsan terjednek a hírek - komorodik el egy másodperc alatt.

- Hát ha a parkolóban kiabáltok egymással az eléggé feltűnő - mosolygok rá kedvesen.

- Igaz de annyira felidegesítettek. Nem akartam menni a mai buliba mivel tanulnom kell holnapra ráadásul nincs is hozzá nagyon hangulatom erre azt hallgatom, hogy nem akarok már velük lenni miközben ők mondtak le minden egyes megbeszélt programot a fiúk miatt. És félre ne érts örülök a boldogságuknak de attól, hogy kapcsolatban vannak nem áll meg az élet.

- Értem, hogy mire gondolsz - nézek a szemeibe amik szomorúsággal vannak tele. - De észre fogják venni magukat előbb vagy utóbb.

- Kezdek ebben kételkedni. Folyamatosan azzal zaklatnak, hogy szerezzek magamnak valakit és akkor járhatunk hatosban mindenhova. Nem bírják felfogni, hogy számomra most a suli és az atlétika fontosabb.

- Abba fogják hagyni figyeld meg. Ez a mai már biztos hat rájuk annyira, hogy bocsánatot kérjenek.

- Tényleg - néz fel rám miközben letörli a könnyeit. - Te mikor mész a buliba? Látom már el vagy készülve.

Teljesen el is felejtkeztem az egészről míg Karolával beszélgettem.

- Ha kint maradsz velem az ablakban beszélgetni akkor inkább el se megyek - mosolyogtam rá és reménykedtem, hogy igent mondd mivel nem akartam őt egyedül hagyni.

- Jó rendben - mosolyodott el...

Sziasztook!

Itt is a következő rész. Remélem tetszett. Ne haragudjatok amiért ritkán vannak csak részek.❤