Újra a térképen

Karola szemszöge

A piknik után Erikkel nagyon jól elvoltunk és konkrétan barátok lettünk. Nagyon jó társaság lettünk így hatan. Ez alatt a pár hónap alatt atlétika edzésekre jártam és sokat gyakoroltam, a lányokkal közös programokra jártam, nekiálltam keményen a tanulásnak. A fiúk is belevetették magukat az edzésekbe és délutánként mindig hulla fáradtan jöttek velünk kajálni vagy éppen moziba.

Ricsi elhívta Zsanit randira és azóta teljesen elválaszthatatlanok. Még csak egy hete jöttek össze hivatalosan de már az előtt is olyan volt mintha kapcsolatban lennének. Ugyanez történt Dávid és Zsófi között is. Ők most már dupla randikra is járnak és nagyon jól érzik magukat tudomásom szerint. Erik ha nem velünk van akkor csajokat fűzöget és jól szórakozik. Nekem pedig nincs időm fiúkkal foglalkozni ezért amikor a suliból elhívnak igyekszem mindig nagyon kedvesen visszautasítani. A lányok és fiúk úgy gondolják ezt azért csinálom mert Erik tetszik és ilyenkor mindig közlöm velük, hogy megbolondultak.

- Jó reggelt! - pattanok ki a kocsiból és ölelem meg a rám váró barátaimat. A lányok mióta együtt vannak inkább a fiúkkal járnak iskolába.

- Jó reggelt! - ölelnek vissza szorosan.

- Hogy vagytok? - kérdezem miközben a táskámat is kiveszem a hátsó ülésről.

- Csodásan - lelkendeznek a lányok.

- Örülök - mosolygok rájuk majd bezárom az autót.

- És te hogy vagy? - fogják meg párjaik kezét.

- Szuperül. Örülök, hogy esett a hó - mosolygok tovább majd megindulok a bejárat felé.

- És a fiúkkal mizu? - hallom a hátam mögül.

- Lányok kérlek ne kezdjétek - nevetek fel kínomban. - Reméltem, hogy ezt ma reggel kihagyjuk.

- Sajnos nem lehet mert szerintünk egyre magányosabb vagy.

- Ugyan már nem vagyok magányos - lépek oda Erihez aki az ajtóban vár minket mint mindig.

- Biztos vagy ebben? - faggatnak még mindig a lányok.

- Na jó figyeljetek - fordulok hátra. - Nagyon örülök, hogy aggódtok értem de nem vagyok magányos egyáltalán és teljesen rendben van, hogy nincs senkim mert ez nem tragédia úgyhogy kérlek engedjük el ezt a témát.

- Oké mi csak nem szeretnénk ha egyedül lennél míg mi a fiúkkal vagyunk - néznek rám bűnbánóan.

- Nyugodjatok meg mert nem érzem magam egyedül - intek Eriknek aki meg sem próbál megszólalni mert tudja, hogy esélye sincs.

Ezután a lányok már nem kérdeznek és csendesen jönnek mögöttem. Természetesen már kevesebbet találkozunk, mivel a fiúkkal töltik a legtöbb idejüket de én megértem ezt teljes mértékben. Igaz volt pár alkalom amikor jobban örültem volna ha velem vannak de nem említettem nekik mert biztos bűntudatuk lett volna és azt nem akartam.

- Majd találkozunk - intek hátra ugyanis az első óránk nem együtt volt.

- Szóval megint ezzel nyaggattak kora reggel? - nevet fel mellettem Erik akivel viszont közös órám van.

- Ah már megszoktam úgyhogy nem gond - legyintek miközben benyitok a terembe ahol már néhányan ülnek.

- Lehet igazuk van - követ Erik és leülünk a szokásos helyünkre.

- Na ne. Ha mostantól velük vagy keress új padtársat - nézek rá tettetett ijedtséggel.

- Nem értek egyet velük nyugalom - nevet ki. - De ha úgy csinálnál mint aki megpróbálja és nem jön össze akkor egy időre megnyugodnának nem?

- Lehet, de nem fogok ilyet csinálni és ezt te is tudod.

- Kár. Pedig megnéztem volna - vág szomorú képet.

- Hagyd abba - lököm meg nevetve. - Inkább mesélj te, hogy állsz a barátnőddel?

- Sehogy. Szakítottunk.

- Te jó ég. Ez tartott egy hétig. Erik jól vagy? - kérdezem nevetve.

- Teljesen jól vagyok köszönöm - forgatja meg a szemét.

- Nem hiszem. Gyere hadd nézzem meg nem-e vagy lázas - nyúltam a homloka felé.

- Nem vagyok - kapta el a kezem a levegőbe.

- Khm Khm... Egy percig sem szeretnék zavarni de órát tartanék ha nem gond - hallottuk a tanár hangját.

- Elnézést - szólaltunk meg egyszerre Erikkel utána összemosolyogtunk.

A nap további része lazán telt ugyanis különféle előadásokat tartottak nekünk.

- Karola mikor jöttök este a buliba? - kiabál utánunk Réka mikor sétálunk a parkoló felé.

- Én ma nem megyek úgyhogy nem tudom - válaszolom majd megyek tovább.

- Mi az hogy nem jössz? - cövekel le egyből a két barátnőm.

- Nem tudok. Atlétika edzésre kell mennem és holnap témazárót írunk irodalomból amiből egy szót sem tudok.

- Ugyan kit érdekel az irodalom. Ezután már csak szilveszterkor lesz buli. Muszáj jönnöd - néznek rám boci szemekkel.

- Nem lehet. Ez most fontosabb.

- Persze a tanulás fontosabb minthogy velünk bulizz mikor így is alig találkozunk - mondja Zsófi.

- Igen az. Majd hétvégén elmegyünk kávézni. Meg amúgyis ki megy buliba csütörtökön - forgatom meg a szemem.

- Mi megyünk és a hétvége nem jó mert már megbeszéltük a fiúkkal, hogy négyesben szórakozunk majd - szól Zsani.

- Hát akkor ezen a héten nem megyünk sehova együtt és kész - fordulok az autóm felé és elindulok.

- Már nem is akar velünk lenni - hallom a hangjukat a hátam mögött de nem fordulok meg magyarázkodni.

Minden héten beszéltünk meg programokat, amiket lemondtak a fiúk végett, és én nem akarok velük lenni, amikor egyszer akad fontosabb dolgom is. Néha nem hiszem el, hogy barátok vagyunk...

Sziasztook!

Itt a kövi rész. Írás hibákért bocsánatot kérek.❤