SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

2.

R E B E K A

Mondanom sem kell, hogy sikerült az éjjel rendesen eláztatni magunkat. A menyasszony és a tanú. Érdekes pillantásokat kaphattunk tegnap, ami nem igazán érdekelt egyikünket sem. Sajnos a rengeteg alkohol amit magamba nyomtam az éjjel sem segített elfeledtetni velem a tetteimet. Pedig nagyon bíztam benne.

Kopogás ütötte meg a fülem, amivel semmi kedvem sincs törődni. Most egyedül feküdnék szívesebben, senki társaságára sem vágyom. Elég lesz a reggelin szembe néznem mindenkivel. Csakhogy, a kopogás ismétlődik. Ki lehet ez a szerencsétlen? Nem érdekel, még fekszem kicsit, van még időm, korán van. Szinte semmit sem aludtam az éjjel, mégis józannak érzem magam. Hajnalban arra is volt energiám, hogy lezuhanyozzak, lemossam a sminkem és hasonlók. Újra a hülye kopogás. Ah!

-Ki az?- kiáltom el magam. Az órára nézve fél nyolc van. A reggeli kilenctől kezdődik. Ki nem tud aludni ilyenkor istenem?

-Engedj már be!- hallom meg a világ legkellemetlenebb hangját.

-Menj aludni, hagyjál már!- kiáltom vissza idegesen.

-Mondom, hogy engedj már be!- kiált vissza.

Elsuttogok pár nem túl szalon képes káromkodást, míg oda nem érek a szoba ajtóhoz.

-Mi van?- tárom ki az ajtót előtte. Megjelenése most is makulátlan. Haja gondosan beállítva, fekete rövid ujjú felsőt és farmer sortot visel sportcipővel. Én meg...egy over size felsőt pizsama gyanánt. Hmm.

-Bejöhetek?- néz végig rajtam vigyorogva.

-Nem igazán szeretném, de valószínű nem hagysz más választást nekem- állok félre az útból, ezzel is jelezve számára, hogy jöjjön beljebb. -Minek köszönhetem, hogy ebben a korai időpontban meglátogatsz?- szólok utána.

-Beszélnünk kell- terül el az ágyamon. Pofátlan egy ember az biztos.

-Miről is?- húzom fel a szemöldökömet kíváncsian.

-Arról ami tegnap történt, nem gondolod?- néz mélyen a szemembe. Gyönyörű szemei vannak az tény, de engem nem hat meg, nem.

-Rebeka, ne játszd meg magad, kurva szarul áll- lesajnál. Hah! Hogy merészeli!- Tegnap csókolóztunk, mindketten tudjuk, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, aztán ugye itt volt a "keverem a teqilám" gyerek, meg Fanni is és nem volt időnk egymással foglakozni- magyarázza lazán. -Majd el felejtettem- szólal meg hirtelen újra, még mielőtt neki kezdhetnék én is a magaménak.- Szétszedték a várost az éjjel vagy inkább a piától kicsikét szétestek?- neveti el magát saját idióta poénján.

-Tudod Dominik, őszinte leszek veled. Egy címeres seggfej vagy – vonok vállat.- Ami tegnap történt megtörtént, elfelejtjük és élünk tovább ugyanúgy ahogyan eddig is. Nem kell egyikünknek sem a dráma, meg a szarságok.

-Ezt akarod?- néz újra a szemeimbe. Kiváncsi, látom rajta.

-Na ne viccelj, ne mond, hogy te máshogy gondolod- nevetem el magam.

-Én nem mondtam semmit, téged kérdezlek, hogy mit szeretnél- áll fel hirtelen az ágyamból és egyenesen felém lépked. -Semmilyen késztetést nem érzel magadban azzal kapcsolatban, hogy ha ilyen közel jövök hozzád, akkor megcsókolj?- valóban nagyon közel jött, valóban hevesebben ver a szívem ha ennyire közel áll hozzám, de nem szabad ezt csinálnom, ahogyan neki sem.

-Benne állsz az aurámba- nézek a szemébe. Én bírom magam tartani, nőből vagyok. Játszhatjuk ezt órákig.

-És ha én meg akarnálak csókolni téged, aztán felkapni, ledönteni az ágyra, majd a csúcsra juttatni, megtagadnád ezt tőlem?- suttogja a fülembe. Óriásit nyelek. Csábító ajánlat, de nem szabad vele élnem. Még több bajt okoznánk magunknak, ha össze is feküdnénk. Nem szabad.