SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

20.

R E B E K A

Hamarabb nyitottam ki a szemeimet, mint szerettem volna. Sötét volt még odakint. Dominik egyenletes szuszogása hallatszott csak a síri csendben. Körbe nézve tudatosul bennem, hogy csak egy rossz álom volt, amiből felkeltem. Nem lehet valós. Egészséges vagyok, minden eredményem rendben volt/van. Nem látom annak esélyét, hogy valami rossz dolog történhetne velem. Álmomban edzés közben össze estem. Kórházba kerültem. Mindenféle csövek lógtak ki belőlem. Mindezt úgy láttam, mintha egy kívülálló lennék. Láttam magam gépekre kötve. Szörnyű volt. Nem is értem. Hiszek abban, hogy az álmoknak jelentésük van. Ennek azonban nem értem a miértjét. Azonnal a telefonomhoz nyúltam, hogy a safariban rá keressek az esetleges jelentésekre. Azonnal rá is találtam az általam keresett dologra.

"Rossz ómen egy álom, amikor egy egészségügyi intézmény belsejéről álmodozik. Életútján a valóságban ellenségek és rosszindulatúak aktiválódnak, ami nem teszi lehetővé, hogy sikeresen haladjon a céljai felé. Ebben az időszakban maximális óvatossággal kell eljárnia, és nem kell spontán döntéseket meghoznia."

Szuper. Már pedig én sikeresen akarok haladni tovább, előre! Nem is tudom mitől tartok jobban. Hogy valaki megpróbál ebben gátolni, vagy hogy mit tennék azzal, aki bepróbálkozik?

Mondanom sem kell, hogy nem tudtam vissza aludni egy pillanatra sem, holott rengeteg időm lett volna még pihenni mielőtt indulnom kellene. Csendben lefoglaltam magam, a telefonomat nézegettem. Pontosabban az instámat. Rengeteg üzenet, lájk és gratuláció érkezett a tegnap feltöltött képeimre. Soha nem látott eléréseket produkálok az ominózus Sound-os kép óta. Kaptam nem is egy ajánlatot, hogy reklámozzak ilyen, meg olyan termékeket, cipőket, ruhákat. De ez nem én vagyok. Viszont volt olyan is, amit szívesen elfogadtam. Ilyen egy az általam régóta használt bőrápolási termékeket szolgáltató cég megkeresése, és egy ruha márka szponzoráció. Ezeket eddig magamnak vettem. Úgy voltam vele, hogy mivel ismerem, és szeretem is ezeket a dolgokat nem lehetek hiteltelen azzal, hogy a posztom mellé oda írom, hogy reklám, hiszen jó szívvel merem másoknak is ajánlani a saját tapasztalataim alapján. Eszem ágában sincs influenszerkedni, de hülye se vagyok. Kihasználtam két szuper ajánlatot, aminek nagyon örülök. Ennyi.

A képeim között nézelődtem, amikor is szembe jött velem egy rég látott közös képünk Dominikkal. Sokáig néztem a képet. Próbáltam bele gondolni abba, hogy esetleg milyen lenne hivatalosan is mellette állni, nem csak egy-egy alkalom, esetleg fénykép adtán. Annyival egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha egy városban élnénk. Viszont ez lehetetlen. Emiatt pedig a kapcsolatunk is az. Gondolatban lehetünk nagyon jó páros, sőt gyakorlatban is azok vagyunk. Csak kivitelezni, és megélni nem tudjuk ezt. Mert nincs mikor. Nincs hol. Emiatt a szívem szakad meg, mert szívem szerint vele lennék. De a saját álmaim hogyan adhatnám fel? Szembe mennék magammal, minden eddig megszerzett, elért eredményemmel.

-Nagyon el vagy gondolkodva, baj van?- szólít meg rekedtes hangján a mellettem fekvő focista. Kicsit össze is rezzenek a hirtelen megszólítás miatt. Nem számítottam rá, hogy felkel.

-Rajtunk agyalok- ismerem el. Nincs miért titkolózni.

-És jutottál valamire?- húzódik közelebb hozzám, fejét az ölembe hajtja úgy ölel át.

-Sajnos mindig ugyanaz a megoldás jön ki- veszek egy mély levegőt, és a hideg falnak támasztom a tarkómat.

-Az egyenlet megoldhatatlan?- fordul át felém teljesen, és a szemembe nézve várja a válaszomat.

-Úgy néz ki, nincs megoldása- tárom szét a karjaim szomorúan.

Dominik nem szólt semmit. Csendben emésztette a hallottakat. Nem is volt szegénynek más választása, csak elfogadni. Ahogyan nekem is. Hiába nem akartuk elfogadni a dolgokat, lassan rá kell jönnünk arra, hogy el kell engedjük egymás kezét, mert ennek így tovább semmi értelme sincsen. Húzni egymást. Várni egy megfelelő alkalomra, amikor épp mindketten rá érünk.