SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

13.

R E B E K A

A tizedik nap reggelén, Bing nyuszi hangjára ébredtem. Először azt hittem, hogy még álmodom, de nem. A szememet kinyitva azonnal láthattam, hogy a két lakótársam, mellettem fekve nagyon bele merült ebbe a roppant érdekes részbe. Bella épp a reggeli tápszert fogyasztotta, Dominik meg erősen koncentrálva figyelte a történéseket. Jézusom! Számomra ez a mese, a világ egyik legidegesítőbb meséje. Senkinek sincs akkora türelme, mint annak a nyuszinak aki Binget neveli. Hihetetlen.

-Mondjátok, hogy álmodom, és nem nézitek tátott szájjal a Binget- nevetem el magam.

-Jó reggelt álomszuszék- vigyorodik el Dominik és Bella is nagy örömmel veszi tudomásul, hogy végre ébren vagyok.

-Ez a világ leghülyébb meséje- közlöm álmosan.

-De Bella szereti- válaszolja a focista.- Amúgy marhán adhatna nekem egy kis türelmet ez a tag- teszi hozzá elgondolkodva.

-Na, ez az- értek egyet.- Végre valaki, aki rajtam kívül is látja, hogy ez teljesen lehetetlen, hogy valakinek ennyi türelme legyen magyarázkodni. Meg mi az hogy a porszívó neve "vuvu"?

-Nem vágtam én se- nevet fel a focista.

-Fel kéne kelnem- mondom leginkább magamnak, figyelmen kívül hagyva a mesét..- Megyek felöltözöm és aztán viszem Bellát is- mondom Dominiknak, miközben felülök az ágyon.

-Menj csak, de elviszem én, felöltöztetem- ajánlja fel, majd utánam jönnek a gardróbba és tényleg felöltözteti a kislányt, míg én is elkészülök.

A reggelinél szokás szerint Dóriékkal beszéltünk.

-Már csak két nap gyönyörűm- mondja a kislányának szomorú mosollyal az arcán. Kettős érzései vannak. Egyrészt hiányzik neki a kislánya, másrészt viszont imádja azt a helyet ahol vannak. El is hiszem, csoda szép sziget.

-Bizony- mosolyodom el én is. Igyekszem leplezni, hogy én magam is szomorú vagyok.

-Domi, veled mi lesz? Mikor kell vissza menned?- kérdezi Bendi a barátját.

-Másodikán kezdünk, kilencre kell a pályán lennem- avatja be őket és engem is.- Addig szabad vagyok- néz rám hirtelen. Ah, szóval ez inkább szólt nekem, mint Bendinek.

-És te, Beki?- néz most rám a telefonban Bendi.

-Én elsején kezdek, fél nyolctól.

-Szóval- vigyorog Dóri a telefonba.- Van egy szabad hétvégétek, amikor nincs semmi dolgotok, amit együtt tudnátok tölteni, csak ketten- sorolja izgatottan.

-És valószínű együtt is fogjuk Dóri- forgatja a szemét Dominik a barátnőm ujjongására.

-Valóban?- nézek rá kérdőn.

-Miért nem?- húzza fel az egyik szemöldökét.

-Nem is tudom- gondolkodom el.- És mit fogunk csinálni, csak mi ketten?-teszem fel neki ezt a kérdést. Persze lenne pár ötletem, nem azt mondom, de nagyon kiváncsi vagyok mit válaszol erre.

-Rebeka, ha én azt elmondom előttük- mutat rá a tátott szájú barátainkra.- Örökre megharagszol rám, hogy beavattam őket – tárja szét a karjait, és bólogat, amolyan "te is tudod, hogy így van" stílusban.

-Ez nem ér- akad ki Dóri és Bendi egyszerre.- Mi az amiről mi nem tudhatunk?

-Sokminden!- vágjuk rá egyszerre.

-Bendi- szólítja meg Dóri a férjét.- Te is látod azt, amit én?- néz a férjére, majd vissza ránk.

-Nem tudom mire gondolsz- kapkodja a fejét Bendi köztünk.