SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

4.

R E B E K A

Nem kellett sokat várnunk, hogy a Bolla família egy része megjelenjen a kapuban. Bendi és Dóri óriási mosollyal, Bella pedig fáradt tekintettel nézett ránk. Szegény kislány, tuti felkeltették. Látom Dóri arcán a meglepettséget, minden egyes mozdulatával azt sugallja felém, hogy azonnal tudni akarja mit keresek én itt, ugyanis nem ez volt a terv. Dominiknak kellett volna eljönni értük, majd elhozni hozzám Bellát. Hát mint ahogy a tervek nagy része, úgy ez is füstbe ment. Én sem így terveztem kb. semmit- főleg a lagzi óta-, de így alakult. Megváltoztatni pedig nem tudom az elmúlt eseményeket.

-Szia Beki, hát te?- ül be az autóba hirtelen Dóri, kezében Bellával, amíg Bendi és Dominik a bőröndöket pakolják a csomagtartóba.

-Sziasztok- fordulok hozzájuk hátra mosolyogva. Gondolkozz Beki, gondolkozz!- Mi a helyzet gyönyörűm?- simogatom meg a kis fejét a keresztlányomnak.

-Beki, mit keresel itt?- húzza fel az egyik szemöldökét Dóri. Na most találjak ki valami nagyon frappánsat, amit el is hisz, nem mondhatom el neki mi történt. Most nem, a fiúk előtt duplán nem.

-Dominik ragaszkodott hozzá, hogy együtt jöjjünk értettek, hogy Bella ne legyen egyedül hátul, ha titeket kitesz a reptéren- válaszolok gyorsan. Ez a legjobb ami hirtelen eszembe jutott, sőt ez logikus is. Kár, hogy ez nekem jutott eszembe nem ezeknek.

-Milyen kis figyelmes ez a Doma- mosolyog sejtelmesen.- Látod Bellám, anyád mindig mondja, hogy neked vannak a legjobb fej keresztszüleid- simogatja a kislány haját, aki már alig bír ébren maradni.

-Bizony- mosolygok én is vissza rájuk.

-Na most az igazat Beki- csap hirtelen vállba.

-Dorottya, az istenit- sziszegem. Állandóan ezt csinálja velem. Vagy fejbe vág, vagy vállon csap, bántalmaz.

-Ki vele- látom rajta mennyire tudni akarja az igazságot, de ezt most nem mondhatom el.

-Telefon- közlöm vele egyszerűen, s amíg a fiúk nagy nehezen beszerelik a gyerekülést is az autóba, nagy vonalakban leírom Dórinak az elmúlt nap eseményeit. 

-Szia Beki- ül be az autóba végre Bendi is, majd Dominik is elfoglalja a helyét, hogy végre indulni tudjunk.

-Szia Bendi- köszönök vissza, s ezzel együtt el is küldöm az sms-t Dórinak, akinek hangos pittyenéssel jelez a telefonja, amit azonnal elő is kap és neki áll olvasni a regényt amit küldtem neki.

-Ti egymással sms-eztek?- néz rám Dominik tolatás közben.

-Az utat nézd, ne engem- vetem oda neki, eszem ágában sincsen beavatni abba mit csinálok vagy mit sem.

-Oké- nevet fel bólogatva. Mit nevet ez a hülye gyerek? Azt hiszi minden róla szól. Ami amúgy részben igaz is, de csak az ő életében. Az enyémben abszolút nem.

Én okosabb voltam, gyorsan lenémítottam a telefonomat, és addig nézegettem út közben a közösségi oldalaimat, amíg meg nem jött a válasz Dóritól.

"Mi a ...? És akkor ti most együtt vagytok?"

Ez hülye! Istenem segíts rajtam! Most mond meg, minek az embernek ellenség, ha ilyen barátnője van. Miért lennénk együtt? Te jó ég! Azt hiszem vissza küldöm Dórit az iskolába, valahova alsó tagozat első vagy második osztályába, ahol a gyerekek értő olvasást tanulnak. Ah!

"Nem, hülye! Abszolút nem írtam neked ilyet! Felajánlotta nekem saját magát baszod! Reggel meg meg puszilt én bamba meg megcsókoltam!!!!!! Most mi az istent csináljak? Inkább azt mond meg!"- írom meg a választ gyorsan. Remélem így eljut az agyáig az információ és sikerül is azt feldolgoznia!