SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

18.

D O M I N I K

Elsétáltunk a körútig, ahol az éjjel nappali gyrosos kongott az ürességtől. Hálisten.

-Ah, de jó, hogy nincs itt senki, legalább hamar kapunk kaját- ujjong Rebeka.

-Nem értem- nevetek fel.- Hogy tudsz enni részegen?- teszem fel a kérdést kíváncsian.

-Nem vagyok részeg- néz rám összehúzott szemöldökökkel.- Csak ittam, de most, hogy már nem iszom, hála neked- forgatja meg a szemeit.- Így ennem kell.

-Mindent értek- felelem, majd leülök a legszimpibb asztalhoz.

Rebeka is és én is kikértük a kajáinkat, amit egyikünknek sem szabadna. Elvileg nem ehetnénk gyors kaját, de mindegy. Most egy kicsit el lehet ettől tekinteni.

-Hallgatlak- szenteli nekem a figyelmét teljesen.

-Nem is tudom hol kezdjem- kicsit zavarba jöttem attól, ahogy néz. Muszáj őszintének lennem. El kell neki mondanom mindent, az elejétől kezdve. Igen!

-Talán kezd az elején.

-Oké- veszek egy mély levegőt.- Amikor Bendi felhívott, hogy szeretné nekem bemutatni Dórit, nagyon örültem. Örültem, hogy végre talált egy lányt, aki tényleg jó neki. Addig sokat hallottam már róla, meg rólad is. Sokat irigykedtem rád, hogy Te a barátnőd mellett tudsz lenni bármikor, mellé pedig kaptál egy új barátot is. Én meg, távol vagyok mindentől és mindenkitől. Ezek a kinti srácok is jó barátaim, de nem olyanok mint Bendi. Hiába vagyok velük többet, egyik sem olyan. Aznap felszívtam magam, látni akartam, hogy hogy nézel ki, ki vagy, milyen vagy. Amikor megláttalak, nos nem gondoltam volna, hogy minden addig érzett irigység és utálat elpárolog. Csak néztelek, szép voltál, törékeny, ártatlan. A kisugárzásodtól dobtam egy hátast azonnal. Viszont nem tudtam jól reagálni erre, mert új volt a dolog számomra. Első látásra még soha nem éreztem ilyet, nem tudtam, hogy hogyan viselkedjek veled.

-Szóval úgy döntöttél, hogy inkább felajánlod magad- tárja szét a karjait, miközben vissza tartja a nevetést.- Miért mondod ezt el nekem?- komolyodik el.

-Mert szeretném, ha mindent tudnál- felelem, mire csak bólintva válaszol, ezért bátorkodom folytatni.- Úgy voltam vele, hogy hátha, figyelj ötven-ötven százalék esély volt, hogy mi lesz belőle- nevetek fel a régi emléket felidézve.- Aztán lepattintottál. Nem tudtam elfogadni Rebeka. Nem értettem mi a baj? Először azzal nyugtattam magam, hogy biztosan leszbikus vagy, de hamar rá jöttem a manuszaid miatt, hogy ez nem így van. Csak én nem kellettem neked. Nem tudtam miért nem? Mi a baj velem? Eldöntöttem, hogy akkor is elérem, hogy rám figyelj, hogy rám gondolj. Szerintem ez sikerült is, minden egyes alkalommal amikor találkoztunk- ismerem el.- Igazából mindig gyönyörű voltál, jó volt a hajad, szép a sminked és általában tökéletes volt a ruha választás is, ha őszinte akarok lenni veled.

-Ez ovis felfogás Dominik- dől hátra jól lakva. Kezd kicsit józanodni, sietnem kell, nehogy meggondolja magát és a végén nem hallgatja meg az egész történetet.

-Tudom- hajtom le a fejem, erőt veszek magamon, és tovább folytatom.- Bella születése után, annyira bíztam benne, hogy Bendi és Dóri téged kérnek meg, és nem Fannit, hogy azt el sem tudom mondani. Tudtam, hogy ha máshogy nem is, de így örökre össze köt veled egy láthatatlan kötelék. Ezt akkor még magamnak sem vallottam volna be. Valahol titkon mindig is reménykedtem benne, hogy legalább egyszer lesz köztünk valami, de erre, ami lett, álmaimban sem gondoltam volna- állok meg, hogy kicsit össze szedjem a gondolataimat. Nehogy kihagyjak valamit. -A lagzi napján nem Fanni miatt voltam szomorú, nem érdekelt, komolyan mondom. Egyszerűen csak rá jöttem, hogy egyedül maradtam. Hogy változtatnom kell az életemen, mert ez így nagyon nem jó. Amikor neki álltál sértegetni, akkor sem az esett rosszul amit mondtál, hanem az, hogy Te mindenkivel annyira kedves, jó szívű, segítőkész és még sorolhatnám, hogy milyen voltál, velem meg egy bunkó. Amit tudom, hogy megérdemeltem valamilyen szinten, mégis ott, akkor kicsit betelt a pohár és azt mondtam magamnak, hogy ezen változtatni kell. Nem akarok veled örökké harcolni. Aztán utánam jöttél- mosolyodom el, mire ő is így tesz. Ez egy kedves emlék mindkettőnknek.- Soha, egyetlen egyszer sem akartam annyira valamit, mint akkor megcsókolni téged. Na jó utána mást is terveztem, de Bendi meg a pösze gyerek elrontott mindent- rázom a fejem.