SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

9.

R E B E K A

A hatodik nap reggele. Hányinger és fejfájás. Igen, ez a kettő jellemzi az ébredésemet. Magam mellé nézve meglátok egy fél literes bontatlan üveg vizet, két gyógyszerrel. Ah, istenem, de jó. Azonnal oda nyúlok és be is veszem mindkét pirulát, és elfogyasztom az egész üveg tartalmát. Isten áldja azt, aki gondolt rám! Azonnal eszembe jut Bella, fel kéne hívnom Anitát, hogy mi a helyzet velük, de előbb kell egy jó hideg zuhany. Az majd helyre tesz egy kicsit.

Hagyom, hogy a langyos víz teljesen elárasztja a hajam, az arcomat és ezzel együtt a teljes testemet. Kegyetlenül jól esik. Legalább öt percig csak így állok, majd neki állok hajat mosni. Miután teljesen tisztának tituláltam magam- fúj elaludtam valószínű úgy az éjjel, hogy nem zuhanyoztam annyi ember után, bah-, megmostam a fogam, magamra kentem egy kis szempilla spirált és megszárítottam a hajam. Magamra kaptam egy egyszerű fehér rövid ujjú pólót és egy farmer sortot, majd tárcsáztam Anitát.

Hálisten megnyugtatott, Bellával minden a legnagyobb rendben van, élvezi a strandolást és minden ezzel járó dolgot. Ennek nagyon örülök, de már alig várom, hogy újra együtt legyünk. Hiányzik a kis feje, már teljesen hozzá szoktam, hogy minden napom róla szól.

Dórinak is írtam egy sms-t, hogy tegnap kegyetlenül berúgtam, de élek. Azonnal jött a válasz, benne egy kérdéssel "mond, hogy lefeküdtetek". Itt teljesen megbántam, hogy írtam a legjobb barátnőmnek. Ez teljesen hülye. A válaszom egyszerű volt és lényegre törő, "NEM!". Legalább is nem emlékszem rá, de nem hiszem, úgy rémlik az ajtóban elbúcsúztam tőle.

Ideje volt tényleg össze szedni magam és leindulni a földszintre reggelizni valamit.

-Jó reggelt, hogy vagyunk?- köszönt álmos fejjel, de annál nagyobb vigyorral az arcán Peti. Dia is felemeli a fejét az érkezésemre, amit eddig a kezén pihentetett a konyha pulton.

-Jó reggelt, azt hiszem sokkal jobban vagyok, mint kéne- ismerem el, de örülök is neki, hogy nem vagyok épp a halálomon.- Dominik?- kérdezem miután leültem Dia mellé és megkaptam Petitől a reggelimet.

-Még alszik- mosolyog rám.- Egyél, kell az energia a mai napra- emlékeztet rá, hogy ma bizony egy tartalmas nap elé nézünk. Megyünk a Soundra. Oh jézus, lehet kéne még előtte aludni egyet, hogy legyen kellő energiám a rengeteg sétára, na meg az újabb éjjelezésre.

Sikerült elfogyasztanom mindent amit a tányéromra tett a házigazda. Udvariasan megköszöntem, majd úgy döntöttem rá nézek Dominikra, aki azóta sem jött le a szobájából.

Az ajtaja előtt kicsit megtorpanok. Biztos be kell nekem ide nézni? Minek? Vacilálok pár percig, végül mégis úgy döntök, hogy bemegyek. Kopogok kettőt, de semmi válasz. Várok egy pillanatot, újra kopogok, de megint nem kapok választ. Biztosan alszik, hagynom kéne, hogy kipihenje magát. Ah, leszarom, én bemegyek. Csendben nyitottam ki az ajtót és indultam egyenesen az alvó focista csalogató ágyához. Békésen alszik a hátán. Ez az ember még így is rohadt jól néz ki. Hessegesd már el a hülye gondolataidat Rebeka és viselkedjél normális ember módjára! Ja, csak a normális emberek nem törnek be alvó emberek szobájába, úgyhogy mindegy is.

-Csak nézni fogsz, vagy ide is akarsz jönni?- szólal meg a már jól ismert rekedtes hangon.

-Nem tudom mi legyen- ismerem el.- Igazából csak rád akartam nézni, azt hiszem hagylak pihenni- mondom, de valahogy nem indulnak kifelé a lábaim.

-Oké, akkor szia- fordul oldalra. Mi van? Ennyi? Semmi megjegyzés?

-Öhm, szia- kapok észbe és össze zavarodva elindulok kifelé.