SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

12.

R E B E K A

Kilencedik nap. Egyre jobban kezd fájni a szívem. Ahogy kinyitottam a szemem, teljesen jól rá láttam Bellára. Csak néztem őt, ahogy nyugodtan alszik, és rájöttem, hogy nagyon fog hiányozni.  De nem szabad ezen sokat agyalnom, hiszen Bella nem tűnik el az életemből, csupán minden visszatér majd a normális kerékvágásba. Hetente találkozunk majd, vagy két hetente éppen hogyan jön ki a lépés. Viszont, ha át fordulok a másik felemre, na ez egy másik történet. Dominik édesen szuszog mellettem. Ő is az életem része marad, csak nem így, ahogyan most. Bella miatt összeköttetésben leszünk, találkozni is fogunk párszor. De ami most van, az soha többet nem lesz már. Ezzel együtt három és fél nap maradt, mielőtt elengedjük egymás kezét. Be kell valljam, de csak magamnak, hogy hiányozni fog. Ezt, ha valaki előre megmondja nekem, valószínű telibe kinevetem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire közel engedem magamhoz a focistát, és saját akaratomból. Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy egyszer egy ágyban ébredek vele, minden egyes nap. Én biztosan nem, valószínű ő sem, talán Dóri bízott ebben, de nem így, ilyen formában ahogyan alakultak a dolgok. Nem baj. Nem szabad előre keseregni és azon agyalni, hogy mi lesz szombaton, vagy vasárnap, amikor már egyedül leszek ebben a lakásban. Ki kell élvezni a maradék időt.

Levettem a telefonomat a töltőről- rossz szokás tudom, hogy egész éjjel hagyom tölteni, de ez van-, rá néztem a képernyőre, amin egy  emlékeztető üzenet várt rám. Baszki teljesen elfelejtettem. Ma van az edzőm negyvenedik születésnapja, amit a teremben tart meg, az összes tornásza jelenlétében. Hogy az Istenbe bízzam Bellát Dominikra? Hogy oldom meg? Gondolkozz Beki, gondolkozz! Nincs más lehetőségem, el kell őket vinnem magammal, ha nem akarom megbántani az edzőt. Édes jó Isten! Most segíts meg! Hogyan fogom én ezt tálalni Dominiknak? Mondjuk az edző azt mondta, hogy vihetjük magunkkal a párjainkat is. De nekem nincs párom. Persze Rebeka, neked van egy focista szeretőd- vagy mid-, meg egy kölcsön gyereked. Ez is csak én lehetek.

-Jó reggelt- suttogja rekedtes hangon mellettem a focista.

-Neked is- dünnyögöm. Az élettől is elment a kedvem ezután az emlékeztető után.

-Megint a Redditen lógsz?- kérdezi csukott szemmel.

-Mi?- nézek rá hirtelen.- Ja, nem, csak elfelejtettem valamit- közlöm vele idegesen.

-Beavatsz?- nyissa ki a szemeit kíváncsian pislogva rám.

-Ja- sóhajtok egy nagyot és lerakom a telefonom, majd teljesen felé fordulok.- El kell mennem este felé az edző központba, mert ma van az edzőm születésnapja, amire meg vagyok hívva- ismertetem vele a dolgokat.

-Emiatt vagy ilyen ideges, hogy szinte vibrálsz?- húzza fel a szemöldökeit.

-Hát- nem tudom hogyan mondjam el neki.- Nem pont emiatt- ködösítek.

-Ki vele- nógat kedves mosollyal az arcán.

-Nem merem rád hagyni Bellát ennyi időre, de vihetek magammal valakit, ezért arra jutottam, hogy együtt kell mennünk, hárman- húzom el a számat, mert hangosan kimondva már nem tűnik annyira jó ötletnek ez az egész, és kicsit tartok is tőle mi lesz a reakciója rá.

-Oké- vonja meg a vállait lazán.- Mondjuk kicsit sem sértő, hogy nem bízol bennem annyira, hogy egyedül hagyjál a kislánnyal.

-Szóval azt mondod, hogy fél öt-től elalvásig elvolnál egyedül?- húzom fel most én a szemöldökömet.

-Hát nem tudom- gondolkodik el.- Valahogyan biztos, ha muszáj lenne, de inkább elmegyünk veled- közli vigyorogva.

-Sejtettem- forgatom meg a szemeimet. -Na megyek, főzök kávét- tápászkodok ki az ágyból.